Eperjesi Ildikó
Emberarcú globalizmus

A nyugati világ többségében hatalmon lévő balközép pártok közül hatnak a vezetői gyülekeztek össze a múlt hétvégén Firenzében. A tíznapos kelet-mediterrán körúton lévő Bill Clinton amerikai elnök, Tony Blair brit, Lionel Jospin francia és Massimo D’Alema olasz miniszterelnök, Gerhard Schröder német kancellár, valamint Fernando Cardoso brazil elnök reneszánsz környezetben, a pompás Palazzo Vecchióban tartotta meg szemináriumát Progresszív kormányzás a 21. században címmel. A hat vezetőt a „harmadik út” új eszméi ugyan összehozták, a megfigyelők szerint viszont az ellentétek a „haladó kormányzás” megvalósítását tekintve elég élesek. Abban megegyeznek a vélemények, hogy a gazdaság és a társadalom korszerűsítése elképzelhetetlen pénzügyi stabilitás, a szociális állam reformja és a bűnözés energikus visszaszorítása nélkül.

A firenzei csúcsszeminárium résztvevői a Palazzo Vecchióban: Tony Blair brit miniszterelnök, Fernando Henrique Cardoso brazil államfő, Massimo D’Alema olasz kormányfő, Bill Clinton amerikai elnök, Lionel Jospin francia miniszterelnök és Gerhard Schröder német kancellár. Harmadik úton az új évezredbe   Fotó: MTI

Firenze központjában azon faliszőnyegek és freskók között gyűltek össze a politikusok, amelyek egykor a Mediciek és a jeles politikai gondolkodó, Machiavelli szemét is gyönyörködtették. Clinton elnök meg is jegyezte : „Teljességgel illik az alkalomhoz, hogy ebben a szép villában és ebben a nagyszerű városban találkozunk, ahol az olasz reneszánsz legnagyobb virágzását élte. Hiszen ösztönösen tudjuk, hogy most, az ezredfordulón megvan az esélyünk az emberi haladás és alkotóerő újabb kivételes korszakának a kialakítására”.
A demokraták és a szociáldemokraták különösen sikeres évtizedet tudhatnak maguk mögött. Ritkán összpontosul ekkora hatalom ugyanazon politikai mozgalom köreiben: az Európai Unió tizenöt országából tizenegyben szocialisták vannak kormányon.
Igaz, a balközép irányzatok helyzetét megkönnyítette, hogy a jobboldali erőket megrendítette a
kommunista ellenségtől való megfosztás. Az olyan hagyományos konzervatív értékek, mint a nemzet, veszélybe kerültek a globalizálódó gazdaság eróziós hatásai miatt. A megváltozott körülmények között a szociáldemokrata vezetők meg tudták szólítani választóikat, és az új kihívásokra válasszal jelentkeztek, amikor szolidaritást, szociális piacgazdasági modellt hirdettek.
Ennek ellenére a baloldal nem találta még meg teljességében a maga helyét a formálódó új rendben. A nyugati munkásoknak kevesebb, mint húsz százaléka dolgozik csak gyárakban, a munkásosztály jelentősége egyre gyengül a mozgalomban. A szociáldemokrácia még keresi, kit is képvisel pontosan, és mik legyenek a főbb céljai. A társadalmi egyenlőség elérésének hagyományos baloldali célját - úgy látszik - felváltja az egyenlő esélyek biztosítására való törekvés.
A baloldali vezetők szeretik magukat olyan újsütetű szövetségesekként definiálni, akik piacbarát politikájuk mellett még mindig gondot viselnek a kevésbé szerencsések sorsára. Az elemzők szerint azonban az ellentétek különösen Európában mélyek. Miközben Franciaország a szociális állam iránti elkötelezettségét hirdeti, gazdasága piacközpontú. Jospin odáig ment kapitalizmus-kritikájában, hogy azt „igazságtalannak és gyakran ésszerűtlennek” nevezte. A jelek szerint azonban a baloldali ideológia jobboldali valóságot takar a franciák esetében, bizonyítja ezt a rohamléptekkel haladó privatizáció, a részvényopciók bátorítása. Németországban egyes vélemények szerint épp a fordítottja igaz. A németek azoknak a reformoknak a bevezetésével küszködnek, amelyek véget akarnak vetni az atyáskodó állam gyakorlatának, ám a változásokra csak nehezen hajlik a társadalom. A rugalmasság és a növekedés elmarad a franciáké mögött, miközben a kiadások messze túlszárnyalják a szomszédos hatalomét. „A költségvetési fegyelem nem konzervatív rendszer” - kommentálta a német törekvéseket Schröder. A brit kormányfő arra biztatta berlini „kollégáját”, hogy az elmúlt hónapok tartományi választásain elszenvedett SPD-s kudarcszéria ellenére se tegyen le költségvetési és szociálpolitikai elképzeléseiről.
A demokrata és a szociáldemokrata pártok közös megoldást, „harmadik utat” keresnek az ezredforduló felvetette problémák megoldására. A harmadik út a jóléti állam és a „csak a legjobb éli túl” jellegű kapitalizmus között keresi az ösvényt. Az új eszmerendszer követői arra keresik a választ, miként lehet fenntartani a gazdasági növekedést és a társadalmi igazságosságot. Clinton megfogalmazása szerint a harmadik út nem más, mint a szociális igazságosság, az egyenlő lehetőségek házassága a globalizációnak való elkötelezettséggel. A kihívások az amerikai elnök szerint érintik a gyermeknevelés, az öregedő populáció, az elterjedt betegségek, a magas munkanélküliség, a környezetvédelem és a kereskedelem globalizációjának kérdéseit.
Clinton szavai nemcsak azért esnek nagy súllyal a latba, mert a világ szuperhatalmának vezetője szól, hanem véleményét az is alátámasztja, hogy kormányzásának hat éve alatt Amerika imponáló eredményeket produkált. Az amerikai elnök olyan vívmányokat tud felmutatni, mint a költségvetési többlet, közel tizenkilencmillió új munkahely, továbbá az elmúlt harminc év legalacsonyabb inflációját és az utóbbi negyed század legkisebb bűnözési arányát produkálta kormányzása alatt az Egyesült Államok. „Többé már nem egykönynyen lehetséges a helyi és a globális politikai feladatok elkülönítése. Nincs többé éles választóvonal a kül- és a belpolitika között” - mondta a globalizációt támogató Clinton, aki azonban firenzei beszédeiben a problémákat sem rejtette véka alá. „Az igazság az, hogy az átlagemberek az egész világon nem biztosak a gazdasági globalizációban. Nem biztosak abban, hogy előnyös lesz-e számukra a kereskedelem. Szeretnék látni, hogy lehet-e emberi arculata a globális gazdaságnak” - mondta az elnök. Nem minden irónia nélkül jegyezte meg az amerikai vezető, hogy a kevesebb mint napi két dollárból élő fele a világnak vitáikat „teljesen akadémikusnak” tartaná. Ezért is fontos a legszegényebb országok adósságának eltörlése az ENSZ közreműködésével, amit Clinton beszédében szorgalmazott. Cardoso brazil elnök szintén nagy hangsúlyt fektetett a fejlődő országok különleges szükségeire.
„Az emberi társadalmak legnagyobb problémája az összes társadalmi nehézségek közül épp a legkezdetlegesebb: a félelem a tőlünk különböző emberektől” - utalt az elnök a kor gondjaira. A genetikailag megváltoztatott organizmusokról szólva Clinton kifejtette: „senkinek sem szabad, hogy érdeke fűződjön a táplálék forrásának és termesztése módjának eltitkolásához”. Az elnök javasolta az európaiaknak az amerikaihoz hasonló táplálék-ellenőrző rendszer felállítását. Az elnök ugyancsak szorgalmazta, hogy az internet legyen mindenki számára olyan könnyen elérhető, mint a telefon.
A globalizációhoz óvatosabban közelítő Jospin kifejtette a firenzei konferencián: „a globalizáció nem fenyegetheti a hagyományos nemzetállamot”. Jospin hangsúlyozta azt is, hogy a kormánynak befolyást kell gyakorolnia a globális piac fölött, míg Blair szerint a szabályozásnak nem szabad a piac „dinamizmusát lassítani”. „Az angolszász kultúra ellenálló az új szabályozással szemben” - válaszolt tömören D’Alema.
Jospin elítélte a halálbüntetést, amely még mindig bevett gyakorlat az Egyesült Államokban. „Szeretném, ha minden demokrácia túllépne a halálbüntetésen” - mondta a francia miniszterelnök. London és Berlin - sőt Washington is - egyetértenek abban, hogy a 21. században Kína már legalább annyira megérett a vezető ipari államok (G8) családjához való tartozásra, mint a kilencvenes évek elején Oroszország.
A harmadikutas vezetők megegyeztek a folytatásban is: jövőre Németországban találkoznak, és a tervek szerint aláírják a politikusok és tudósok által összeállított közös dokumentumot.