Elmúlóban van a kelet-európai országok lakói körében a 90-es évek elején
tapasztalt EU-fória, vagyis az Európai Unióhoz való csatlakozás feltétlen támogatása.
Jelenleg sokkal inkább EU-szkeptikus hangulatban vannak az integrációra váró országok,
hiszen Magyarországon, Lengyel- és Csehországban is csökkent a csatlakozást egyértelműen
támogatók száma. Legdrasztikusabban Szlovéniában érhető tetten ez a változás,
ahol az 1996-os 70 százalékos támogatottság mára 59 százalékosra csökkent.
Inotai András, a Világgazdaság Kutató Intézet igazgatója a Die Presse című bécsi
lapnak adott nyilatkozatában jó jelnek véli a támogatottság csökkenését, ugyanis
ez azt jelzi, hogy a magyar lakosság egyre inkább átérzi, hogy miről van szó, és
nem egy rózsaszín ködfelhőben képzeli el az unió részeként önmagát. Vége a
mesebeszédnek, éles kérdéssé vált például a földterületek külföldi tulajdonba
kerülése, valamint az, hogy a megnövekedett külföldi tulajdonokban csak a bérmunkás
szerepkör marad-e a lakosság nagyobb részének, vagy egyenrangú partnerek lehetnek.
A tapasztalat szerint a „csatlakozás, de nem minden áron” szlogen ma sokkal inkább
ráillik a kelet-európai nemzetekre, ami azt jelzi, hogy az unióról sokkal reálisabb képet
alkotnak, mint a 90-es évek elején. Az általános kérdésből, hogy kívánatos-e az
integráció, mára sokkal konkrétabb lett az a kérdés, hogyan fogja befolyásolni a
lakosság életét a csatlakozás. Inotai szerint az EU szabályainak és kötöttségeinek
tudatosulása szükségszerűen a támogatottság csökkenését okozza. Ez egy egészséges
folyamat, ugyanis eddig a jelöltek szorgalmazták inkább a belépést, de mostanában
kezdik felfedezni, hogy az EU-nak is szüksége van rájuk, és ez sokkal egészségesebb
magatartásra ad lehetőséget a reformországok polgárai számára.