Politikai fegyverténnyé vált a napokban az olaj, mivel mind a Nyugat-Szerbia, mind
az USA-Irak között feszülő konfliktus újabb állomásaként a felek a folyékony
aranyat használják fel a politikai és a katonai eszközök bevetése után. A bombák
és a politikai nyomásgyakorlás után a Nyugat - részben a lelkiismeretén könnyítendő
- külön az ellenzéki szerb városoknak olajat ajánlott fel. Brüsszel hangsúlyozta,
hogy az adomány elosztásában nem enged beleszólást a belgrádi vezetésnek, amely
ugyan diszkriminatívnak ítéli az eljárást, de ígérete szerint nem akadályozza meg
a 25 ezer tonna olaj célba jutását. Az első adag, 350 tonna szállítmány már meg is
érkezett Nisbe, és Pirotba.
A másik olajfrontot Irak nyitotta meg azzal, hogy - akkor, amikor az olaj ára csúcson
van, és amikor igencsak kevésnek bizonyulnak tartalékok - bejelentette, hogy nem
hajlandó olajat szállítani. Így fejezi ki ugyanis tiltakozását az ENSZ határozatalával
kapcsolatban, amely csak két hétig hosszabbítja meg (hat hónap helyett) az olajért élelmiszer
programot. Az így kieső olajmennyiséget (napi 2,3 millió hordót) más forrásból
kell pótolni, az USA felszólította az olajexportőr országokat, hogy termeljenek a
szokásosnál több olajat, hogy enyhüljön az olajéhség.
A kínálat szűkülése tovább emeli az olaj árát, ami pedig most is több éves csúcson
van, a héten megközelítette a hordónkénti 30 dollárt, szemben az év eleji 10-11
dollárral. Az olaj ára a gazdaság szinte minden területére hatással van, így befolyással
bír a költségvetés sarokszámainak alakulására is. Mint ismeretes a Pénzügyminisztérium
a jövő évi 6-7 százalékos infláció tervezésénél 18 százalékos olajárral számolt
(ez egyébként 10 éves átlagár), de a pénzromlás mértékét felfelé módosíthatja
a megugrott világpiaci ár. Járai Zsigmond pénzügyminiszter elmondta, hogy nem számít
arra, hogy stabilan 20 dollár felett marad az olaj ára, és ezért nem látja szükségét
a tervszámok módosításának. (Hetek)