Hazafi Zsolt
Magánlevél közbotránnyal
Bárki is „hozatta” nyilvánosságra a magyar Pulitzer-díjas újságírókat kritizáló - az érintettek szerint otrombán rágalmazó - Jeszenszky-levelet, kellemetlen helyzetbe hozta nemcsak a levél szerzőjét, hanem a kormányzatot is. Ellenzéki politikusok szerint ezt jelzi, hogy az utóbbiak még nem találtak megfelelő magyarázatot, kommunikációs stratégiát az ügyre, csak a magánlevél jellegre való hivatkozással az érdemi nyilatkozattól való elzárkózást. Az érintett újságírók szerint „önmagáért beszél” Jeszenszky szerencsétlenre sikeredett levele.
Sajtókörökben csak „kis magyar sajtópingpongnak” nevezett technika áldozatává lett Jeszenszky Géza, washingtoni nagykövetünk. Fábry Pálnak, a Magyar Pulitzer-díj alapítójának írt, magyar újságírókat leminősítő leveléből nemrég részleteket közölt az AP hírügynökség. A levelet a sajtócég budapesti tudósítójának „passzolták” oda, de a „visszaadott” írás botrányt már Magyarországon kavart. Ugyanis Jeszenszky szerint: „Az Antall-kormány, élén a miniszterelnökkel, Hozzád hasonlóan szemben állt mind a barna/zöld, mind a vörös rendszerrel, s az utóbbi lebontását vállalta magára. Szembe találtuk magunkat azoknak az eszeveszett gyűlöletével, akik
- meggyőződésből vagy opportunizmusból - részesei és haszonélvezői voltak a kommunista rendszernek (...)
Ez a gárda az újságírásban, Tv-ben sikerrel járatta le az Antall-kormányt, goebbels-i módszerekkel rágalmazott bennünket, s végül jelentős szerepe volt Hornék 1994-es győzelmében.(...) S mégis, a Te általad alapított díj igen sok kitüntettje ezek közül került ki. (...) Baló György, Bolgár György, Bossányi Katalin, Farkasházy Tivadar, Gömöri Endre, Hegyi Imre, Kepes András, Megyesi Gusztáv, Mihancsik Zsófia, Nemes Gábor, R. Székely Julianna, Szénási Sándor, Váncsa István. A szerkesztőségek közül visszataszító munkát végzett a TV Egyenleg, a Kritika és a Magyar Narancs.”
Sasvári Szilárd, az Országgyűlés Kulturális és Sajtó Bizottságának fideszes elnöke szerint a levél minősítése egyértelmű. Mint a Heteknek elmondta: „magánlevél, és ezért a benne foglaltakkal, tartalmával nem kell és nem szabad foglalkozni”. Hasonlóan nyilatkozott Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára az újságíróknak: nem indokolt, hogy magánlevelezése miatt hazahívja Washingtonból Jeszenszkyt, de megkérik arra, hogy magánjellegű levelezését az elkövetkezendőkben ne fejléces papíron folytassa. Németh szerint még egy nagykövetnek is lehet magánvéleménye bármely kérdésben.
Lendvai Ildikó szocialista országgyűlési képviselő, a párt médiaszakértője szerint, még ha rózsaszín papíron is írt volna Jeszenszky, tartalma miatt a levél akkor is elfogadhatatlan. Egyrészt kiderül belőle, hogy a kormány által külpolitikai szempontból a legfontosabb helyre, Washingtonba delegált nagykövet torzan gondolkodik a sajtószabadságról, hisz bűnnek tartja, ha valaki bírálja az Antall-kormányt. Tetten érhető, hogy a kormány által „egyensúlyteremtésként” meghirdetett ideológia nem új értékek létrehozását szorgalmazza, hanem mások háttérbe szorítását, megbélyegzését. Lendvai szerint a többpártrendszer és a demokrácia kapcsán is hasonló torz véleményt tükröz Jeszenszky gondolatmenete. Nevezetesen: az „egyet nem értés”, azaz a véleményszabadság kriminalizálását, megbélyegzését.
Jeszenszky Géza nagykövet lapunk New York-i munkatársát, Márer Györgyöt arról tájékoztatta, hogy sok levelet kapott ebben az ügyben, barátai és ismerősei kivétel nélkül teljes egyetértésükről biztosították. Az ismeretlenek 75 százaléka szintén mellette foglalt állást. Jeszenszky a bírálatok kapcsán úgy érvelt: a levélpapír azért is mesterkélt ügy, mert nem a nagykövetség nevével, címével ellátott papírra írt, hanem az egyetlen másra - leszámítva az üres papírt -, arra, amin „The Ambassador of Hungary” van a lap tetején. Ez nemhogy hivatalos levéllé nem teszi, de félhivatalossá sem. Pláne, miután félreérthetetlenül szerepel benne, hogy a megjegyzések bizalmas, baráti jellegűek, kizárólag személyes tájékoztatásra.
Jeszenszky szerint csak a kommunizmusban kellett tartanunk attól, hogy magánleveleinket, telefonbeszélgetéseinket stb. ellenünk felhasználják. Arra az érvelésre, amit Kovács László, az MSZP elnöke mondott, miszerint mindegy, mire írta a levelet, akinek ilyen gondolatai vannak, annak nincs helye a nagyköveti poszton, Jeszenszky úr válasza: „Talán azt hitte, hogy egy nagykövetnek csak hozzá hasonló nézeteket szabad vallania? Még egy gondolat. Egyesek a Fábrynak írt levél utolsó bekezdését, amit a nemzeti kommunizmusról írtam, a mai MSZP-re vonatkoztatták. Természetesen arra céloztam, hogy a kommunisták, mint Milosevics, most a nacionalizmus köpenyét öltötték magukra.” Mint Jeszenszky nagykövet úr leszögezte: „Annak ismeretében, hogy az eredeti levél egy másolata illetéktelen kézbe került, és azt manipulációs céllal is fel lehet használni, levelemet teljes terjedelmében nyilvánosságra hoztam.
Azóta lassan húsz felé jár azoknak az interjúknak a száma, amit a mai nap folyamán különféle magyar újságoknak és tévécsatornáknak adtam az adott ügyben. Ezekben külön hangsúlyt fektettem arra, hogy nagykövetségünk milyen intenzív munkát végez a nemzeti érdekek szolgálatában, és hogy a kormány képviselői mellett az ellenzéki pártok Amerikában járó személyiségeit is messzemenően támogatjuk abban, hogy amerikai partnerekkel találkozzanak. A közelmúltban itt járt többek között Kovács László szocialista pártelnök, és Szent-Iványi István, a Külügyi Bizottság elnöke, általam adott ebéd keretében találkoztak különféle pártállású amerikai szakértőkkel és politikusokkal.”
Pulitzer-díjasok: az írás önmagáért beszél
„Amióta a levelet elolvastam, egyfolytában csodálkozom azon, hogy erre van ideje a nagykövetnek. Ráadásul mindeddig abban a hiszemben voltam, hogy washingtoni nagykövetünk válogatás nélkül az egész országot képviseli, azaz mindenkié, nem pedig egy pártkatona. Ezek szerint kiderült, hogy ő inkább részben pártkatona, részben pedig magánsérelmeit próbálja megtorolni” - mondta lapunknak Balogh Ernő, a Kritika főszerkesztője. Balogh úr szerint ez azért is fura, mert Jeszenszky diplomáciatörténetet is tanított, s ezért kérdéses, hogy mennyit érhet a tudománya, ha ő ezt a levélírást és annak hangnemét összeegyeztethetőnek véli munkájával.
„Az pedig egészen egyszerűen nevetséges, hogy ez csak magánlevél” - folytatta a főszerkesztő, hozzátéve: egy nagykövetnek nemhogy magánlevélben nem szabad ilyesmit leírnia, hanem gondolnia sem szabad, mert ha már ilyeneket gondol, alkalmatlan posztjára. A Kritika munkatársai egyébként részben felháborodtak, részben nevettek a levélen. Az utóbbit főként stiláris és nyelvhelyességi problémák váltották ki, valamint azok a képtelenségek és elfogult értelmezések, amelyeket ez az iromány tartalmaz. Balogh Ernő szerint Magyarországon valójában nem szekértáborokról kell beszélni a médiában, hanem minőségbeli különbségekről. Éppen ezért a Pulitzer-névsor önmagáért beszél, „egy ilyen listán szerepelni megtiszteltetés, soha rosszabb társaságban ne legyen az ember” - tette hozzá a főszerkesztő.
Bánó András, a TV Egyenleg egykori főszerkesztője szerint is önmagáért beszél a levél, amit „nem kell véleményezni, mert mindent elárul a szerzőről és minősíthetetlen szándékáról”.
A levelet én sem tekintem magánlevélnek - szögezte le a Heteknek Bárándy Péter neves ügyvéd, a Magyar Pulitzer-díj Kuratóriumának titkára. Szerinte attól, hogy nem a köznek íródik egy levél, attól az még hivatalos levél, ha hivatali papírra írják, nagyköveti aláírással látják el. A levélben foglalt kritikát elfogadhatatlannak tartotta - már hónapokkal ezelőtt, amikor először kézbe vette. A levél további sorsa az volt, hogy egy gyűjtőhelyre került, s nem foglakoztak vele, nem tulajdonítottak jelentőséget neki, mivel a kuratóriumnak éppen az a dolga, hogy ezektől a befolyásoló akaratoktól és szándékoktól függetlenül, szakmai érvek szerint hozza meg a döntését. A kuratórium tagjai - ilyen levelek nélkül is - képesek erre. Egyébiránt Bárándy Péter leszögezte: a levél nem tőlük került ki, hisz a kuratóriumnak nem jó, hogy olyan szituációkba, helyzetekbe kerül, amely a nyugodt munkát nehezíti meg.
