Kevin és Irena Warwick nem kispályások. Warwick úr és felesége kitalálták, hogy
romantikus kapcsolatukat olyan szorosra fűzik, amilyenre csak lehetséges. Ehhez segítségül
hívnak egy közepesen brutális cyberpunk-technológiát. A pár lényegében azt
tervezi, hogy egymásba drótozzák idegpályáikat. Warwick úr, aki az angliai Reading
Egyetemen a kibernetika professzora, hoszszabb ideje dolgozik az ügyön. A terv lényege
egyszerű: a két „összedrótozandó” személynek egy-egy számítógépchipet
helyeznek a testébe, amely képes arra, hogy az idegpályákon átfutó elektromosságot
bináris jelekké alakítsa át. Ezután a parányi számítógépek átküldik a jelet
egymásnak, és visszatáplálják azt az új „gazda” idegrendszerébe. Igazán precíz
elméletek híján azonban senki nem tudja pontosan, mi fog történni. Lehet, hogy az
idegi jelek bináris kódolása és visszakódolása egyszerűen halandzsát eredményez,
miután nincsenek elég megbízható ismeretek arról, hogy a szervezeten belül pontosan
hogyan is folyik az idegi kommunikáció. Warwick egyébként már foglalkozott hasonló kísérletekkel,
sőt egynek alanya is volt: beépített egy chipet saját magába, ami jeleket küldött
egy külső számítógépnek arról, hogy hol tartózkodik épp az irodában; így
elektromosan vezérelt ajtók nyíltak és csukódtak amerre járt, a fények pedig
felkapcsolódtak, ahogy belépett az egyes helyiségekbe. A professzor azt mondja, hogy már
többen megkeresték a brit belügyből és a börtönigazgatóságtól, annyira sikeres
volt a kísérlet. A dolog ezúttal persze komolyabb, így a professzor „óvatos”
lesz: mielőtt „rácsatlakozna” felesége idegrendszerére, előbb a saját chipje által
kódolt jeleket irányítja vissza önmagába, csakhogy lássa, hogyan reagál az agya.
Professzor Warwick irigylésre méltó nyugalommal vallja be, hogy fogalma sincs róla,
hogyan alakul majd a dolog. Mindenesetre optimista: azt mondja, hogy egy kibernetikai mérnöknek,
aki „hozzászokott az ember és a gép összepárosításához”, illetve a vele járó
kockázatokhoz, ez nem gond. (Index)