Vissza a tartalomjegyzékhez


Angol skót futballháború

Angliában és Skóciában is Nagy-Britannia történetének egyik legjelentősebb háborújaként emlegetik a lapok a két ország labdarúgó-válogatottjának Európa-bajnoki pótselejtező mérkőzéseit. A párharc első felvonását szombaton rendezik Glasgow-ban, a visszavágóra jövő szerdán kerül sor a londoni Wembley-stadionban.

„Szó sincs itt semmiféle háborúról, mindössze annyi történik, hogy két válogatott játszik egymással, és aki megnyeri a párharcot, az ott lehet jövőre az Eb-döntőben” - mondta Craig Brown skót szövetségi kapitány.
Ennek az állításnak némiképp ellentmond, hogy a két ország himnuszai is az angol-skót rivalizálásról szólnak. A Flower of Scottland (skót himnusz) a 14. századi véres háborúk történetét eleveníti fel, és kifejezi a skót igényt: „újra egységes Britanniát, az angol uralom megszüntetését”.
Az angol himnusz Skóciára vonatkozó részét megváltoztatták, de mindenki ismeri az eredeti változatot, melynek refrénjében „a rebellis skótok elnyomásáról” énekeltek.
Először 1872-ben rendeztek Anglia-Skócia mérkőzést. Azóta a csapatok - a két világháború időszakát leszámítva
- minden évben egyszer találkoztak egymással. Ezt a gyakorlatot az egyre súlyosabb nézőtéri rendbontások miatt 1989-ben szüntették meg. Az eddigi 108 összecsapásból 44 végződött angol és 40 skót sikerrel, 20 alkalommal lett döntetlen a végeredmény. Legutóbb az 1996-os angliai Európa-bajnokságon találkozott a két válogatott, akkor az angolok 2-0-ra nyertek.
A skótok utoljára 1985-ben tudták legyőzni a nagy riválist (1-0-ra). A két ország között feszült viszonyt hűen tükrözik a találkozót megelőző nyilatkozatok:
„Utáljuk a skótokat - mondta Bobby Robson, az angol válogatott egykori szövetségi kapitánya -, de ez fordítva is így van. Edzőként többször dolgoztam egy csapatnál skót és angol játékosokkal, akik képesek voltak úgy végigjátszani az idényt, hogy egyetlen szót sem szóltak egymáshoz. Igyekeztem minél kevesebb skót labdarúgót szerepeltetni, de a csapat érdekében kénytelen voltam őket is játszatni.”
„Az angolok arrogánsak - hangoztatta John Spencer,az egykori skót válogatott támadó -, azt hiszik, hogy még mindig ők a világ legjobbjai, pedig ez már régen nem igaz. Nyernünk kell, mindegy, milyen áron. Az Eb-döntő nem fontos az embereknek, de Anglia nem nyerhet ellenünk.”
A skótok legszívesebben egy 1967-es mérkőzésre emlékeznek vissza, amikor Londonban a Wembley-stadionban 3-2-re győzték le a tíz világbajnokkal felálló Angliát. Az angolok az 1961-es 9-3-as sikerüket tekintik legkellemesebb emléküknek. (MTI)