Lapzártánk után, november 12-én kerül sor egy rasszizmusellenes tüntetésre a bécsi
Stefanskirche előtti téren, ahol a választások előtt Ausztriában megjelent fajgyűlölő
plakátok ellen tiltakoznak a felvonulók.
„Eső után köpönyeg” - mondják a kritikusok a pénteki bécsi tüntetésről,
melynek megrendezésére csak több héttel azután kerül sor, hogy az osztrák fővárosban
rasszista plakátok jelentek meg a köztereken. Akkor azonban, a választások előtt, a
liberális párt kivételével - amely sajnos azóta megbukott - egyetlen politikai párt
sem reagált.
A tüntetés - amely a „demokratikus offenzíva” nevet kapta - időpontját nem véletlenül
tették november 12-ére, hiszen az első osztrák köztársaság 1918. november 12-én
alakult meg. Az sem véletlen továbbá, hogy helyszínül a Stefanskirche előtti teret választották:
itt volt ugyanis Haider idegenellenes választási hadjáratának utolsó állomása.
Akkor mind a külföldi újságírók, mind pedig az osztrák megfigyelők ijesztőnek találták
a tömeg viselkedését. A „Heil Haider” kiáltásokon kívül olyan rasszista véleményeket
is lehetett hallani, amit sokan Európa közepén már elképzelhetetlennek tartottak.
A tüntetés 16 órakor kezdődik a Parlament előtt, így Eisenberg bécsi főrabbi
szerint ortodox zsidók is résztvehetnek rajta, hiszen szerinte minden zsidónak kötelessége
tüntetni a rasszizmus ellen, még akkor is ha az nem a zsidók ellen irányul elsősorban.
Az országház előtt felszólalnak a demokratikus pártok képviselői, a polgári Néppárttól
kezdve a baloldali Zöldekig. A tüntetők ezt követően keresztülvonulnak a
Heldenplatzon (Hősök terén), ahol 1938-ban őrjöngő tömeg fogadta az Ausztriában született
Adolf Hitlert.
A Szent István téren evangélikus és katolikus értelmiségiek intéznek beszédet a tömeghez,
a zsidó és az iszlám hitközségek üdvözletét pedig színésznők olvassák fel. Számos
író - köztük Elfriede Jelinek - szintén beszédet tart. (Jelinek és más vezető
osztrák értelmiségiek ellen a Haider-féle Szabadságpárt néhány napja plakátkampányt
kezdett.)
A héten ökumenikus istentiszteletet is tartottak, arra emlékezve, hogy 61 évvel ezelőtt
a felheccelt náci csőcselék felgyújtotta a zsinagógákat. Az istentiszteleten,
melynek az akkori zsidó hitközségtől csak pár háznyira álló Rupprecht-templom
adott otthont, a 94 éves nyugalmazott bécsi érsek, Franz König tartott heves beszédet
a gyújtogatók és uszítók ellen. König felszólította a keresztényeket arra, hogy
emeljék fel szavukat az emberi
jogok megsértése és a gyűlöletkeltés ellen. Szavait közvetítette az osztrák televízió
és rádió is. Ezenkívül a televízió képsorokat közölt arról, amint Christoph Schönborn
bécsi érsek vezetésével keresztény hívők a Morzin térhez vonultak, ahol valamikor
a Gestapo épülete állt, ma pedig egy szobor emlékeztet arra, hogy azon a helyen kínozták
meg az osztrák ellenállókat. (Franz König bíborost szerdán Budapesten Göncz Árpád
elnök a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki a Magyarországnak
nyújtott erkölcsi és anyagi támogatás elismeréseként - a szerk.)
Amikor október elsején Haider a Szent István téren beszélt, a jelenlevő fiatal
demokraták plakátján az alábbi felirat volt olvasható: „1938 elegendő ok arra,
hogy Haider ellen álljunk fel.” (A felirat arra emlékeztetett, hogy Ausztriát
1938-ban csatolták a Harmadik Birodalomhoz). Jörg Haider propagandistái azonban a következőképpen
írták át a szöveget: „1938 elegendő ok arra, hogy Haider mellett álljunk fel”.
Haider november 12-én szűk körben beszédet is mond, melyben valószínűleg megismétli,
amit már külföldön is sokat hangoztatott: vagyis, hogy ő nem neonáci, sem nem náci,
hanem jó demokrata. Persze Haidert és pártját nem az ilyen „kirakatbeszédek”,
hanem inkább a belföldön elhangzott beszédei és tettei alapján kell elbírálni.
Haider mindenhol azt mondja, amit a közönség hallani akar. November 12-én várhatóan
azt, amit a vele kormányt alakító konzervatív körök akarnak hallani.
Egy dolog mindenképpen biztos: hamisnak bizonyult az a vulgáris, materialista nézet,
amely szerint csak a nyomor termeli a szélsőjobboldal sikerét. Az osztrák és svájci
választás eredményei világosan mutatják: ezek a világ leggazdagabb államai közé
sorolható országok a jobboldal felé fordultak.