A haderőreform égető szükségességét, amely egy kisebb, mobilisabb és ütőképesebb
hadsereg létrehozását tűzte ki céljául, senki sem kérdőjelezte meg. Az átalakítások
módozata, a fellelhető tendenciák, a különböző politikai érdekek azonban már számos
vitára, egymással ellentmondó nyilatkozatokra adtak okot.
A reformok egyik területe a Honvédelmi Minisztérium (HM) és a Magyar Honvédség
(MH) vezérkarának egybevonása, integrációja. Mint ismeretes, a rendszerváltás során
a HM-et valamint az MH parancsnokságát az erőteljesebb civil kontroll megvalósulása
érdekében választották külön, vagyis a törekvés arra irányult, hogy az előző
rendszerrel szemben - amikor a honvédelmi miniszter maga is katona volt - a nép által
választott tisztségviselők lássák el az irányítást és az ellenőrzést a
fegyveres erők fölött. Különös, hogy kormánypárti vélemények szerint a jelenleg
folyamatban lévő összevonás is épp a nagyobb civil kontroll érdekében történik.
Simicskó István, a Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának fideszes alelnöke a kérdéssel
kapcsolatban lapunknak úgy fogalmazott: az integráció célja „a civil ellenőrzés,
polgári irányítás érvényesülése a fegyveres erők felett - a nyugat-európai
rendszernek megfelelően”. A nyugat-európai praxisra hivatkozott Erdélyi Lajos tábornok,
HM - sajtószóvivői is, azon felvetésünkre, hogy egyes vélemények szerint a hadsereg
átalakítása és az említett integráció során az a törekvés érvényesül, hogy a
hadsereget mindinkább politikai érdekek irányítása alá helyezzék. Juhász Ferenc, a
honvédelmi bizottság MSZP által delegált alelnöke ugyanakkor arra hívta fel a
figyelmünket, hogy a NATO immár elég sok tagállamból áll ahhoz, hogy mindenre találjunk
példát.
A HM és az MH vezérkar közötti átalakítás pragmatikus szempontjait általában nem
vitatják, hiszen mind a Boross-, mind a Horn-kormányzat alatt felmerült ennek szükségessége.
Rendszeresen előfordult, hogy mindkét szervezet párhuzamos struktúrái ugyanazon a
problémán dolgoztak - de más-más eredményre jutottak. Ilyen például a jelenlegi
átalakítások koncepciója is, mert a minisztérium olyan tervezetet dolgozott ki, amely
jóval nagyobb miniszteri hatáskört eredményez.
A reform fontos eleme a létszámleépítés, melynek során a jelenlegei 61 ezres
hadsereg létszámát 45 ezerre csökkentik. Még nem tudni pontosan, hogy hol szűnnek
meg alakulatok, de Simicskó hangsúlyozta, hogy az ország védelmi képessége a leépítés
során nem csorbulhat. A fontos pozíciók maradnak, míg másokat részben átszerveznek.
Juhász Ferenc mégis úgy látja, hogy a létszámleépítés elsősorban az adott anyagi
keretekhez, nem pedig az adott célokhoz igazodik. Lapunk információi szerint a leépítés
egyik visszássága, hogy míg képzett katonák, fiatal tisztek maradnak munka nélkül,
a minisztérium egyre több nyugdíjast alkalmaz. Ezt a hírt Erdélyi Lajos lapunknak határozottan
cáfolta, míg Juhász Ferenc megerősítette. E mögött azonban nem anyagi, hanem
politikai megfontolások állnak - hangsúlyozta Juhász - hiszen a (Czinege Lajos
minisztersége alatt is szolgált) „veteránokat” tanácsadói posztokon alkalmazzák.
A sorállománnyal kapcsolatos kérdések előreláthatólag a jövő év végére tisztázódnak.
A jelenlegi elképzelések szerint a hadkötelezettség nem szűnik meg, csupán az időtartama
korlátozódik. Az egyik verzió szerint a kötelező - három hónapos - alapkiképzés
után lehetővé válna a további szolgálat akár pénzen történő megváltása. A
tervezett reformok és felülvizsgálat a jövőben történő alkotmánymódosítást és
kétharmados törvények megváltoztatását is szükségessé teszik.