Rejtélyes pergamenre bukkantak

Bibliakutatók hadát tartja lázban a kérdés, valóban a holt-tengeri tekercsek egyik elveszett darabja-e az a pergamen, amely nemrég rejtélyes körülmények között került elő. A szöveget jelenleg Stephen Pfann, a Holy Land Egyetem professzora vizsgálja. A Szentföld bibliakutatói között egyszer csak szárnyra kapott a hír, hogy holt-tengeri tekercsek - amelyeket a kétezer évvel korábban ott élt zsidó szekta tagjai, az esszénusok írtak, és a Jeruzsálemet fenyegető római hadak elől barlangokba rejtettek - újabb darabja egy arab kereskedőnél van. Az „Angyali tekercset”, amelyen ezer sornyi héber szöveg van, állítólag egy bencés barát vette meg még 1974-ben, és egy, az osztrák-német határ közelében lévő rendházba vitte, ahol a szerzetesek, akik megesküdtek, hogy hallgatni fognak, mint a sír, a tekercs tanulmányozásába kezdtek. Ám egyikük, a felvett nevéről csak Máté barátnak ismert szerzetes megszegte esküjét, és 1996-ban a lemásolt szöveget eljuttatta egy német társának. Ő továbbította egy izraeli kollégájának és egy kabbalában járatos orvosnak. A két férfi ragaszkodik a névtelenséghez, de egyikük átadta a szöveget Pfann-nak. A szöveg Józsué ben Padia látomását írja le, amely a Holt-tenger közelében, Ein Eglatainban lepte meg. Egy angyal szállt le hozzá, felemelte, és felröpült vele az égbe, a mennyei palota bejáratához. Pfann elmondta, hogy magát az „Angyali tekercset”, vagyis most már hivatalos nevén Józsué ben Padia látomásainak könyvét még fotón sem látta, „eredeti” szövegét nem olvasta. Mindössze egy számítógépes fájlt kapott, amely a tekercs szövegének kézzel írott másolatát tartalmazta. Ennyiből nem tudta megállapítani, hogy a tekercs eredeti-e. Annyi azonban bizonyos: a szöveg két szerzőtől származhat, és igen hasonlít egy régen ismert, John Strugnell professzor által 1967-68-ban vizsgált tekercstöredékben, az Énok könyvében foglaltakhoz. A szöveg stílusa I. századi keletkezésre utal. Posztbibliai héber nyelven írták, amelybe görög és arameus kifejezéseket kevertek. Bizonyos szókapcsolatok, amelyeket az esszénusok használtak, gyakran szerepelnek benne. Például „a világosság fiai” és a „sötétség fiai”, vagy az Él megnevezés, amely Istent jelölte. A helyesírás és a nyelvtan is emlékeztet az esszénusokéra. Pfann szerint, ha hamisítvánnyal van is dolgunk, az csakis olyasvalakinek a műve lehet, aki alaposan tanulmányozta a holt-tengeri tekercseket, vagyis kitűnő szakértő. Ám ha a pergamen eredeti, talán a hiányzó láncszem a korai kereszténység, Qumran és a korai judaizmus közötti kapcsolatok megértéséhez. (Origo)