Szabó Ibolya Anna
Az apokalipszis történelemformáló hatása

A kultúránkat közel kétezer éve meghatározó könyv, a Biblia a világ teremtésétől annak végéig fogja össze az emberi történelmet - állítja a Newsweek című amerikai magazin a héten megjelent terjedelmes összeállításában. A nyugati kultúra mindig is kutatta, mikor jött létre a világ, ám ennél is izgalmasabb kérdést jelent számára, mikor fog véget érni a jelenleg ismert civilizáció. Az apokaliptikus elképzelések jelentős mértékben befolyásolták a nyugati világ történelmét, hatással voltak Kolumbuszra éppúgy, mint Cromwellre vagy a korai marxistákra. A zsidóknak a Szentföldre való visszatéréséről, az ezeréves királyságról vagy az armageddoni csatáról szóló próféciák számos háború számára jelentettek ürügyet. A kétezer éve nem szűnő és az ezredforduló kapcsán új elemekkel bővülő apokaliptikus várakozásokat az amerikai hetilap november 1-jei tengerentúli kiadása mutatja be.

Abban ugyan viszonylag kevesen hisznek, hogy a világ éppen 2000. január 1-jén, nulla óra nulla perckor fog véget érni, ám egy közelmúltbeli közvéleménykutatás szerint Amerikában a felnőtt lakosság 40 százaléka hiszi, hogy a világ végét a Jelenések könyvében leírt armageddoni csata fogja jelenteni. A Newsweek legújabb felmérése pedig kimutatta, hogy 18 százalékuk véli úgy: még az ő életében eljön a világvége.

Apokaliptikus kasszasiker

E várakozásokkal összhangban az elmúlt évtizedekben megsokszorozódott a témával foglalkozó könyvek száma. Bernard McGinn, a Chicago Divinity School történésze szerint az utóbbi harminc év világvége témájú könyvtermése meghaladja az elmúlt háromszáz évét. A hetvenes évtized amerikai bestsellere Hal Lindsey A néhai földbolygó című könyve volt, amit 1990-ig 28 millió példányban adtak el. A könyv, amelyből a hetvenes évek végén filmet is készítettek, bemutatja az újjáéledő Római Birodalmat, amelynek eljövendő diktátora békeszerződést köt majd Izraellel, és a jeruzsálemi Szentély felépítése után nyilvánvalóvá válik róla, hogy valójában ő a Jelenések könyvében megjövendölt Antikrisztus. Társa, a hamis próféta mindenkit a diktátor imádására kényszerít, az ennek ellenállókat pedig üldözik.
A kilencvenes évek slágerei az apokaliptikus regénysorozatok lettek. A Tim LaHaye és Jerry B. Jenkins szerzőpáros magyarul is megjelent romantikus világvége sztorija, az Elragadtatás után eddig megjelent kötetetei 9 millió példányban keltek el, és még közel sem járnak a befejezésnél. A keresztények világból való kiragadása után itt maradtak sorsát, az egységes világkormány létrehozását, az Antikrisztus uralkodását és az ítéletet a csúcstechnológia világába helyező regényfolyam sikerén felbuzdulva a szerzők megjelentették a tinédzserszereplőkkel megírt, nagyjából azonos cselekményű változatot is.
A téma keltette világméretű izgalom a filmipart sem hagyta hatás nélkül. Számos hollywoodi előzmény után a közelmúlt egyik nagy meglepetése az Omega kód című, nemrég elkészült játékfilm, amely a két héttel ezelőtti hétvégi toplista tekintélyes tizedik helyén szerepelt a nézők számát és az eddig befolyt hasznot tekintve. Az ismeretlenség homályából felbukkant gyártó, a Gener8Xion Entertainment három nap alatt 2,4 millió dolláros haszonra tett szert, és máris elérte az egy mozira eső legmagasabb dollárbevételt a tizes sikerlistán. A Michael York és Casper Van Dien nevével fémjelzett produkció egy olyan világba vezeti a nézőket, ahol a Michael York megtestesítette Antikrisztus körül bontakozik ki a cselekmény.

Messiásjelöltek: Kolumbusz és Cromwell

A világ végét természetesen nem csak a zsidó és keresztény hagyomány kutatja, más kultúrköröknek is markáns elképzelései vannak a végről - állítja az amerikai hetilap. A muzulmánok szintén apokaliptikus várakozásban élnek: hitük szerint a természeti katasztrófákat követő armageddoni csata után, amelyet egy „titkos” imám, Mohamed leszármazottja, valamint Jézus vezet a gonosz erői ellen, eljön a béke ideje, a millennium. Ennek végével mind Jézus, mind az imám meghal, és elkövetkezik az utolsó ítélet. A hinduk és a buddhisták számára az idő ciklikus rendet követ, így hitük szerint a világ soha nem ér véget: minden ciklus után megújul.
A keresztény apokalipszis-elképzelések és a jelenlegi világkorszak végével kapcsolatos teóriák, találgatások fő forrása a bibliai Jelenések könyve, melyet János apostol patmoszi száműzetése alatt írt le, Domitianus római császár (Kr. u. 81-96.) uralkodása alatt. Az alig húszoldalas könyvecskében a szerző az első század végére kialakult római birodalmi szisztémára és az uralkodót messiási címekkel felruházó vallási kultuszra úgy tekintett, mint a világtörténelem végkifejletében fellépő antikrisztusi világhatalom előképére. (Hetek, 1999. február 20.)
„A nyugati világ teljes történelmét meg lehet érteni János Apokalipszisén keresztül” - állítja McGinn, aki többek között a nemrég megjelent Apokalipszis Enciklopédia társszerzője. János jelenései a történelem folyamán sosem maradtak hatás nélkül: amíg a korai egyház tagjainak szenvedéseikben és az üldöztetésben vigaszt jelentett az isteni igazságszolgáltatás tudata, addig a harmadik századra széles körben kétségbe vonták, érdemes-e a kanonikus könyvek közé sorolni a Jelenéseket. Jeromos és más egyházatyák véleménye szerint a Jelenések vallási fanatizmus gerjesztésére voltak alkalmasak (a próféciákat olvasva egy püspök a pusztába vezette nyáját, hogy ott várják a véget), és Róma-ellenes érvelése szükségtelen konfliktusokat szül. Augustinus határozta meg a végül hivatalos katolikus állásponttá merevedett nézetet: János jelenéseit nem szükséges szó szerint vagy a jövőre vonatkoztatva értelmezni, csak mint a jó és a gonosz, az egyház és a világ mindennapos harcának allegorikus leírását.
Ennek ellenére a középkor bővelkedett a világ végére vonatkozó spekulációkban. A 12. századi keresztesek úgy látták: Jeruzsálem visszafoglalása a muzulmánoktól egyet jelent az Antikrisztus legyőzésével. A Messiás viszszatérését a Biblia leírása szerint megelőző jelek, többek között háborúk, természeti katasztrófák, járványok gyakran voltak tapasztalhatók a középkorban. Ezeket a „jeleket” látva nem egy keresztény vállalta magára - önjelöltként - a messiási tisztet, a közeledő világvégével riogatva kortársait.
A világvége-spekulációkban bővelkedő középkor egyik legnagyobb hatású alakja volt az olasz Giacomo da Fiore, akinek állítása szerint angyali kijelentés világosította meg az Apokalipszis és ezáltal az egész Biblia értelmét. Ennek során megértette, hogy lesz egy olyan kor, a Szent Lélek kora, amelyben új vallási rend fogja megújítani az egyházat, és ezen keresztül megtisztítani az egész emberi nemet. Úgy vélte, az Antikrisztus már él Rómában, és számításaira alapozva 1260-ra tette a történelem utolsó szakaszának nyitányát (Hetek, 1998. december 31.). Tekintélyét mi sem mutatja jobban, mint hogy VI. Henrik császár és Oroszlánszívű Richárd a harmadik kereszteshadjárat kimenetelére nézve tőle kértek tanácsot. Giacomo da Fiorét később eretneknek nyilvánították, de a történelmi evolúcióról szóló apokaliptikus művei hatottak olyan későbbi nagy gondolkodókra, mint Hegel, August Comte vagy Marx. 1501-ben Kolumbusz Kristóf kijelentette, hogy ő a da Fiore által megjövendölt messiás. Azzal a meggyőződéssel indult útnak India felé - és érkezett meg Amerikába -, hogy utazása meggyorsítja Krisztus visszajövetelét. Élete végén írt misztikus hangvételű művében, a Próféciák könyvében úgy véli, hogy felfedezései közvetlen előkészítői a millenniumi aranykornak. Bár da Fiore jövendölése nem teljesedett be, a következő 700 év millennium-mozgalmai sokat merítettek a tisztább kor eljövetelének gondolatából.
A középkorban Szent Ferenc radikális követői a tulajdon és más emberi intézmények teljes eltörlését szorgalmazták a tulajdon nélküli társadalom megteremtésére. A 16. századi anabaptisták egy csoportja abbéli meggyőződésében, hogy közel a világ vége, elfoglalta Leiden városát. Vezetőjük királynak és messiásnak kiáltotta ki magát, megszüntette a pénz magántulajdonát, bevezette a többnejűséget, és a Biblián kívül minden könyvet betiltott. A 19. században a korai marxisták e radikális hagyományokat a kommunizmus előfutáraként tartották számon. Valamivel korábban, az angol polgári forradalom után Oliver Cromwell abban a hitben fogadta vissza Angliába a zsidókat, hogy ezáltal angol földön valósíthatja meg az új Jeruzsálemet.

Antikrisztus-jelöltek

Európa államegyházai számára mindig is problémát jelentett a világvége várása. Amikor XIV. Benedek pápát egy látnok barát arról informálta, hogy megszületett az Antikrisztus, és már hároméves, a pápa láthatóan megkönnyebbült: „Akkor ezt a problémát az utódomra hagyom” - mondta. Az Antikrisztus személye természetesen az egyik legnagyobb talány az Apokalipszis jelentését vizsgálók számára. A történelem folyamán már sokakra próbálták ráragasztani az Antikrisztus címet, ám eddig még egyikük sem bizonyult a Bibliában említett fenevadnak. Az első és második századi keresztények a Római Birodalom egyes uralkodóiban, elsősorban a keresztényeket üldöző Néró császárban véltek rátalálni az Antikrisztusra.
A késő középkorban a találgatásnak elsősorban aktuálpolitikai háttere volt. IX. Gergely pápa a vele szemben álló II. Frigyes német-római császárt nevezte „a tengerből feljövő fenevadnak”. Frigyes válaszában viszonozta az antikrisztusi címeket, majd a pápa halála után utódja, IV. Ince folytatta a harcot. Ince pápa örökölte az elődjének ajándékozott címet, mivel ellenfelei kimutatták, hogy a nevét alkotó betűk számértéke pontosan 666, az Antikrisztus száma.
A keresztények jelentős részének az Antikrisztust Mohamed, vagy a törökök általában testesítették meg, akik Európát fenyegették. Luther Márton szemében a pápaság intézménye a „sátán zsinagógája” volt, Babilón királysága, és az igazi Antikrisztus. A pápa mint Antikrisztus állandó témája lett a reformáció korában született népszerű, képes hitvitázó műveknek is.
Európán kívül talán Oroszországban mutatkozott a legnagyobb érdeklődés az apokaliptikus elképzelések iránt. A 19. századi Európában - a bibliakritika és a teológiai materializmus következtében - háttérbe szorult eszkatologikus várakozás Oroszországban eleven maradt. Egyik legnevesebb képviselője, Vlagyimir Szolovjov éppen száz éve kezdett hozzá Három beszélgetés a háborúról, a hatalomról és a világtörténelem végéről című könyvének írásához. A mű befejező része az Antikrisztus története: „megjelenése, diadala és bukása”. A könyv előszavában Szolovjov így ír: „Az emberiség tömegét uraló történelmi erők még csak ezután fognak összecsapni és összekeveredni, még azelőtt, hogy megjelenne e saját magát széttépő vadállat új feje - az Antikrisztus világot egyesítő hatalma; azé az Antikrisztusé, aki dörgő és félelmetes szavakat fog hallatni, s aki a teljes törvénytelenség titkát végső megjelenésekor a jó és az igazság csillogó leplébe fogja burkolni, hogy - az Írás szavai szerint - ha lehet, még a kiválasztottakat is hitük végső elhagyására csábítsa. E kis könyv megírásakor legfőbb szándékom az volt, hogy ideje korán felhívjam a figyelmet arra a csábító maszkra, amely mögött a feneketlen gonoszság rejtőzik.”
Apokaliptikus várakozásban és találgatásokban természetesen a huszadik század sem szűkölködik. Az emberiség eddigi „legapokaliptikusabb” évszázadában (Hetek, 1998. december 5.) ismét az egyik legtöbbször feltett kérdés, ki az Antikrisztus. A gyanú rávetődött Hitlerre, sőt sokan Gorbacsovra is gyanakodtak, a homlokán található nagy vörös anyajegy alapján, melyben többen a fenevad bélyegét látták. Korunk jelöltjei között található - a teljesség igénye nélkül - II. János Pál, Szaddám Huszein, Sun Myung Moon, a koreai „Egyesítő Egyház” alapítója, Jasszer Arafat és Louis Farrakhan, Amerika legismertebb iszlám vezetője.

Biztosítás világvége ellen

A középkori Európához hasonlóan a 19. századi Amerika is tele volt látnokokkal, reformerekkel és prófétákkal. Az egyik legtalálékonyabb az a Joseph Smith nevű farmer volt, aki egy angyali jelenés nyomán 1823-ban maga köré gyűjtötte az utolsó napok szentjeit, hogy együtt várják Jézus Krisztus közeli visszajövetelét. A várt esemény - akkor - elmaradt, ám Smith saját elmondása szerint az őt meglátogató Moroni nevű angyaltól egy titkos jelekkel teleírt aranylemezt kapott ajándékba, melyhez megkapta a kulcsot is. A „megreformált egyiptomi hieroglifák” megfejtésével jött létre az a szöveg, amelyet ma a Mormon Könyvének neveznek, és amely a „Jézus Krisztus Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza”, vagyis a mormonok szent könyvét alkotja. Joseph Smith mai követői egyenesen abban hisznek, hogy Jézus - ellentétben a Bibliában leírt Olajfák hegyével - a Missouri állambeli Independence városba fog visszajönni. 1823 óta már 1843-ban és 1844-ben is várták a visszajövetelt, de az a jelek szerint még mindig nem következett be.
A katolikus hívők szintén kaptak a végidőkkel kapcsolatos „figyelmeztetéseket” a 19. század folyamán. Ezek Szűz Mária megjelenése révén jöttek, Lourdes-ban és más helyszíneken. Az 1830-as párizsi jelenés emlékére az egyház „csodatevő” érméket nyomatott, melyek, egyenesen a Jelenések könyvéből véve, Máriát mint a „napba öltözött asszonyt” ábrázolták.
Bár János végidőkről szóló próféciái a keresztényeknek szólnak, a zsidók számára is jelentőséggel bírnak, hiszen éppen ezek a kijelentések tették a keresztényeket a cionista mozgalom és az 1948-ban újjáalakult zsidó állam támogatóivá. 1948 a bibliai keresztények számára azt jelentette, hogy valóban elkezdődött a visszaszámlálás a vég felé.
Ugyan a Jelenések könyvének értelmezései a történelem folyamán tévedésekhez is vezettek, üzenete minden komoly hívő számára egyértelmű: ahogyan a világ teremtése, úgy a világ megszüntetése is ugyanabban a kézben van - állítja a Newsweek cikke, amely az apokaliptikus elméletekről szóló összeállítását egy igazi amerikai történettel zárja arról, hogyan szervezte meg egy kaliforniai - történetesen egy Hollywood északi részén élő - az ingatlanjaik tulajdonjogának biztosítását arra az esetre, ha a váratlanul bekövetkező elragadtatás ideiglenesen távoltartja a híveket a földtől. Ehhez csak egy jó szerződés kellett a biztosítótársasággal, amely elragadtatás esetén díjfizetési haladékot ad, és fenntartja jogaikat hét évvel későbbi visszatérésükig a mennyből, amikor újra elfoglalják azt - feltéve, ha a biztosítótársaság is túléli az apokalipszist.