Sebestyén István
A legenda véget ér

Ambrus Attila a közvélemény egy részének szemében már szinte legendás alakká nőtt, a bűnöző rendőrségi berkeken kívül sem mindenki előtt népszerű. Egy lapunknak nyilatkozó igazságügyi szakértő szerint a Whiskys egyszerűen egy nyilvánosságra éhes pszihopata, akiből a média csinált sztárt. Mások még mindig állítják: a rendőröknek egy zsenivel akadt dolga, akit csak a véletlen segítségével tudtak sokadszorra elkapni.

Ambrus Attila, a Whiskys

Ambrus Attila úgy tűnik, rossz emberismerő. Januári letartóztatása után most is egy társa vallomásának segítségével jutott el hozzá a rendőrség. Ambrus kapcsolatainak ellenőrzése során került a nyomozók látókörébe egy 32 éves román férfi, akinek a megfigyelése során felkeltette a nyomozók érdeklődését egy általa bérelt lakás, ahová a férfi rendszeresen élelmiszerrel járt, holott nem lakott ott. A rendőrség több napig figyelte a lakást. Közben a bérlőt is előállították, aki bevallotta, ő rejtegeti a Whiskyst, sőt lapunk információja szerint még a lakáskulcsot is átadta a rendőröknek. A rendőrség hatvan kommandós segítségével elfogta az éppen alvó Whiskyst, akinél 43 millió forintot is találtak.

Ambrus ágya. Pisztoly a matrac alatt    Fotó: BRFK

A rendőrök az utóbbi időszakban biztosak voltak Ambrus elfogásában. Keszthelyi József őrnagy, a nyomozás vezetője a témában tartott sajtótájékoztatón, kezében néhány üveg ajándék whiskyvel megjegyezte: ő már Ambrus szökésekor biztos volt abban, hogy elkapják.
A Whiskys élettörténete 1967-ig nyúlik vissza - Ambrus Attila ekkor látta meg a napvilágot Székelyföldön. Másfél éves volt amikor édesanyja otthagyta a családot, Attilát tízéves koráig apai nagyanyja nevelte, majd annak halála után nagynénje segített be a fiú nevelésében. Ambrus „tehetsége” már tizenéves korában megmutatkozott, mondhatni korán kibújt belőle a Whiskys: néhány barátjával betörtek a helyi kötöttárugyár kantinjába és elvitték a zenekar szerelését. Az amúgy jó gyerek hírében álló Ambrus az egész balhét magára vállalta, így a középiskolát nem tudta már elvégezni: nevelőintézetbe került. Amikor 1988-ban kiengedték, néhány hónapig apja cégénél dolgozott: póznáknak kellett gödröt ásnia. A fizikai munkát, úgy tűnik, hamar megunta, hiszen egy napon nyomtalanul eltűnt. „Édesapám, Budapesten vagyok, jól érzem magam, csókolom” - állt azon a képeslapon amit később apjának küldött.
Ambrus előtt az „újhazában” nagy jövő állt. Jégkorongozónak szegődött, - régi csapattársai szerint - nem is akármilyennek. Kereset-kiegészítésként kisebb munkákat is elvállalt: ha kellett csillárt javított, üzletben dolgozott, vagy a jeget javította a stadionban.
Ambrusnak mint „whiskysnek” a pályafutása 1993-ban kezdődött a Villányi úti OTP-fiók kirablásával, ahol közel félmillió forintot zsákmányolt. A kezdeti siker után nem volt megállás: Ambrus szinte kéthavonta betért valamelyik budapesti pénzintézetbe. A sikersorozatra a média is hamar felfigyelt. A nemrégiben megszüntetett Kriminális című műsor rendszeresen beszámolt a rablásai előtt egy pohár whiskyt felhajtó, olykor a pénztárosnőnek gálánsan virágot ajándékozó, máskor magát az őt üldöző nyomozónak álcázó rablóról, akire pont ebben a műsorban ragadt a Whiskys becenév. Ambrusnak is tetszhetett, hogy állandó szereplő a Kriminálisban, hiszen amikor a műsor hétfőről keddre került Juszt László műsorvezető „felkérése” nyomán a rablások időpontját hétfőre tette, helyet biztosítva magának a másnapi adásban.
A sikersorozat 1999 januárjáig tartott. Ekkor, a Frankel Leó utcai OTP kirablása után társa vallomása nyomán elfogták. Ambrus mindent beismert, mindenki örült. Egészen júliusig, amikor a rablások mellett gyilkossági-kísérlettel is megvádolt sorozatrabló úgy döntött: neki ebből elég, és angolosan távozott a Gyorskocsi utcai fogdából. A kényszerpihenő után a Whiskys újra akcióba lépett: (valószínűleg) három pénzintézetet is kirabolt, de a harmadik után az előrejelzés bevált. Elkapták.
Szakértők szerint a kriminológia történetében rég volt olyan személy akinek a „pályafutását” a közvélemény annyira nyomon kísérte volna mint a Whiskysét, ráadásul nagyrészt szimpátiával. Dr. Szilágyi Mária igazságügyi pszihológus lapunknak nyilatkozva a médiát - élen például a Kriminális című műsorral - teszi felelőssé abban, hogy egy bűnöző sztárként tud csillogni Magyarországon. Véleménye szerint Ambrus Attila egy nárcisztikus pszihopata, aki imádja önmagát. „Neki a legfontosabb, hogy foglalkozzanak vele. Mindegy, hogy pozitívan, vagy negatívan, a lényeg, hogy szó legyen róla” - fogalmazott a szakértő. Mint mondja, Ambrus egy, a környezetéhez kiválóan alkalmazkodni tudó, jó kombinációs készségű, másrészt viszont velejéig romlott személy.
Juszt László lapunknak e kérdésben elmondta: véleménye szerint a médiát nem lehet felelőssé tenni ebben az ügyben, hiszen az csupán közvetít; Ambrusban kellett, hogy legyen valami, ami megfogja a nézőket. „Hiába sztárolnám én akárhogy mondjuk Csurka Istvánt, nem lenne belőle soha olyan népszerűségnek örvendő személy, mint a Whiskys-rabló” - mondta illusztrációként Juszt. A rablássorozatot kezdettől fogva nyomon követő újságíró szerint egyébként Ambrus Attila „kiemelkedően okos pali, aki pontosan tudja, mit csinál”.
Magyar György, a Whiskys ügyvédje lapunknak elmondta, hogy megkezdődött védence kihallgatása, de erről nem nyilatkozhat. Ambrus egyébként arra kérte a rendőröket, hogy ne engedjék be hozzá a média képviselőit; nem kíván semmiféle sajtónyilatkozatot tenni. A Whiskys sérülésével kapcsolatban az ügyvéd elmondta: Ambrust nem lőtték meg, csak kisebb sérülések találhatók rajta, amit valószínűleg repeszdarabok okozhattak, amikor a zárat próbálta szétlőni.

---

Mi volt az első benyomása mikor meghallotta, hogy elfogták a Whiskyst? Mi a véleménye az Ambrus Attila körül kialakult „legendáról”?

Hankiss Elemér szociológus
Hát az egész olyan bonyolult, hogy nem merem három szóban megfogalmazni. Annyit mondanék csak, hogy nem szeretem azt a pillanatot amikor az oroszlán ráugrik az áldozatára, de lehet, hogy rá kell ugrania.

Csala Zsuzsa színésznő
Nekem nagy meglepetés volt. Szerintem nagyon sok ember istenítette és hőssé avatta, gondolom azoknak is csalódás volt. Ők valami amerikás véget képzeltek el neki happy enddel, nem pedig azt, hogy egy ilyen prózai módon, alvás közben elfogják. Ha főbe lőtte volna magát akkor szobrot emeltek volna neki, de így csak most kezdődik a kálváriája és most már a padlóhoz van láncolva, többet nem fog tudni elszökni. Egyébként én már rég meg voltam győződve róla, hogy nincs az országban, és talán valahol a Bahama szigeteken lesi az egyik bankot, hogy mikor tudja kirabolni. Számomra a Whiskys legkedvesebb mondata az volt, amit egy lapban nyilatkozott, miszerint ha egyszer kikerül, akkor bekopogtat hozzám egy tányér levesre. Őszintén szólva a szökése után meg voltam győződve róla, hogy egy nap valóban kopog majd az ajtómon.

Siposhegyi Péter drámaíró
Szerintem ami igazából ebből az emberből hőst csinált az az, hogy ő az egyetlen magyar bűnöző, aki szembe mert állni áldozataival. Továbbá ő az egyetlen magyar bankrabló, aki úgy rabolt bankot, hogy előtte nem ő vezette. Ezt a közvélemény is körülbelül így fogta fel. Én azt gondolom, hogy a Whiskys-legendának szerdán délután háromnegyed hétkor vége lett. Innentől kezdve már csak egy nyomorult kis bűnözőről van szó, aki sportszatyorral átjött Erdélyből. A legenda eddig tartott. Ettől kezdve ő már csak egy elfogott bűnöző, és azért egyet ne feledjünk el: ennél igazából ő személy szerint soha nem volt több. Ő nem egy Robin Hood, hanem egy szegény erdélyi fiú volt, aki szeretett volna gazdagabb lenni.

Farkasházy Tivadar humorista
Hát ez a legenda szerintem még sokáig folytatódik, mert a magyarországi kriminalisztika történetében nem ismerek nála érdekesebb embert. Énnekem rendkívül érdekes volt ez az ember. Már immunissá válunk a mindennapi borzalmakra, de ennek az embernek humora volt: virágcsokrot vitt a bankoskisasszonynak, vagy éppen beöltözött a nyomozójának. Hogy úgy mondjam, nagyon sok szimpatikus vonása volt. Azt meg különösen sajnáltam, hogy csak egy román segített neki. Az emberek nem szeretik a bankokat. Az emberek valahol örülnek, hogy valaki megfricskázza azokat. Én már többször kikaptam azért, mert nyíltan vállaltam, hogy nekem rendkívül szimpatikus a Whiskys, de hát mit tegyek. Nem örülök, hogy vannak bankrablók; ne legyenek, de ha már vannak, akkor legyenek olyanok, mint ő.

Kovács István (KOKO) ökölvívó
Ami engem illet, egy kicsit hidegen hagyott, hogy elfogták. Amióta kiköltöztem Németországba, változott a morálom, és a bűn egyáltalán nem pozitív dolog számomra, pláne, hogy hallom, az utolsó rablásoknál fegyvert ragadott, és emberek életét is veszélyeztette. Németországban el nem tudnék képzelni olyan bűnözőt, akinek egy ország együtt szurkolna. Mindennek ellenére volt egy érdekes - csúnya szót használva - „feelingje” ennek az egész történetnek. Tényleg olyan rabló-pandúros vagy egy kicsit olyan betyáros íze volt ennek a dolognak, összességében azonban mégiscsak egy bűnözőről van szó.