Vagyim Arisztov
Klánok harca

Az oroszországi krízist ma nem a kaukázusi háború mutatja leginkább, hanem a kremli és moszkvai „klán” harca a fővárosban. Az első klánhoz Borisz Jelcin tartozik, néhány rokona, az államfőhöz közel álló vállalkozók, mint Borisz Berezovszkij és Roman Abramovics, illetve az elnöki adminisztráció volt és ez évi feje Valentyin Jumasev és Alexander Bolosin, valamint Nyikolaj Akszenyenko és Anatolij Csubajsz alelnökök. A moszkvai klán élén Jurij Luzskov áll. Az újságírók állítása szerint klánja tagjai közé tartozik felesége, Jelena Baturina - aki emellett sikeres vállalkozó -, néhány tisztségviselő Moszkva vezetői testületéből, és sok üzletember. Tágabb - politikai - értelemben ide sorolják a volt kormányfőt, Jevgenyij Primakovot is.

Jurij Szkuratov állásából felfüggesztett orosz főügyész. „Túlzott alapossággal” vizsgálta az elit korrupciós ügyeit    Fotó: MTI

A klánok harcának célja az, hogy az országban biztosítsák a maguk és híveik számára a gazdasági és politikai befolyást. Ehhez viszont az ellenfél befolyását kell csökkenteni. Egyik eszköz e cél eléréséhez a vetélytárs lejáratása. Az utóbbi két hónapban a két klán közötti küzdelem felerősödött. A Kreml-pártiak a moszkvaiakat, pontosabban Luzskovot és Primakovot gyanúsították az akkoriban nyilvánosságra került, Jelcint és családját érintő hírek „tálalásával”. Luzskov bejelentette: „Amennyiben Jelcin nem ad magyarázatot a svájci pénzbotránnyal kapcsolatban, minden erre vonatkozó hírnek hitelt adok.” A Kreml először nem tudta mit válaszoljon. Hacsak nem tekintjük válasznak az elnöki adminisztráció fejének azon - nem túl meggyőző - nyilatkozatát, hogy sem Jelcinnek, sem a családtagjainak nincs külföldön semmiféle számlája.
Luzskov és hívei folytatták a támadást. Azonban a moszkvai lakóházrobbantások után fegyverszünet állt be. Ennek kezdeményezője a Kreml volt. Szeptember 13-án az ország lakosaihoz intézett beszédében Jelcin kijelentette: „Tisztában vagyunk azzal, mennyire nehéz dolga van most a moszkvai főpolgármesternek. Kész vagyok minden segítséget megadni a számára ezekben a nehéz napokban.”
Úgy tűnt a közös baj véget vet a klánok harcának. Két nappal Jelcin nyilatkozata után Luzskov bejelentette, nem indul az elnökválasztáson. Ezt úgy is lehetett érteni, hogy a főpolgármester nem fogja megakadályozni Jelcint abban, hogy Putyint tegye meg utódjának. Azonban néhány nap múlva Primakov az Otyecsesztvo (Haza) pártról beszélve azt mondta: „A választások után a hatalomgyakorló párt akarunk lenni.” A Kreml ellentámadásba lendült: a kormányhű ORT tévéadó műsoraiban és néhány újságban a moszkvai főpolgármester és a volt miniszterelnök viselt dolgait tárgyalta. Talán erre adott válaszként értékelhető a Moszkovszkij Komszomolec cikke, amely azt próbálta bizonyítani, hogy a nemrégiben történt robbantások mögött is a Kreml állt.
A Kreml válaszul egy listát jelentetett meg a Novije Izvesztyijaban, amely százhatvankét vezető politikus és vállalkozó nevét tartalmazta, valamint Jelcin és lánya nevét is. A cikk állítása szerint ezt a „feketelistát” még a miniszter Primakov állította össze, hogy gazdasági bűncselekményekért felelősségre vonja a rajta szereplő embereket. Kétségtelen a kapcsolat Luzskovék és a felfüggesztett főügyész, Jurij Szkuratov között. Ő az, aki azt ígérte, hogy felgöngyölíti a kremli korrupciós ügyeket. Szkuratov leváltása már kilenc hónapja terítéken van. Jelcin nemrégiben harmadszor terjesztette elő a kérdést a szövetségi tanács gyűlésén, azonban a többség a leváltás ellen szavazott. Ez ugyan a moszkvai klán rövidtávú diadala, de alapjában véve a Kreml vezet. Jelentős szerepe van ebben Putyin miniszterelnöknek, aki nemrégiben egy nemzetközi konferencián kijelentette: „Mi vagyunk a leginkább érdekeltek abban, hogy piszkos orosz pénzek ne más országok bankjaiban legyenek tisztára mosva.” Ha hinni lehet az utolsó közvélemény-kutatásnak, a legutóbbi egy hónap alatt a miniszterelnök népszerűsége öt százalékról huszonhétre emelkedett, így csak egy százalékkal marad el Primakové mögött. Luzskov az ötödik helyre csúszott vissza. Ennyi az eredménye a két háborúnak, ami ma Oroszországban folyik - a csecsenek elleni és a klánok közti háborúnak.