Hetek - III. évfolyam, 42. szám, 1999. október 22

Kövér László, a Fidesz alelnöke, miniszterelnök-helyettese és a polgári titkoszolgálatokért felelős miniszter szerint a Magyar Szocialista Párt „hazaáruló”. Az MSZP elnöksége szerint Kövér úgy, ahogy van, alkalmatlan a posztjára, ezért ha nem mond le, Orbán miniszterelnöknek kell felmentenie. Kövér továbbmegy: a Szabad Demokraták Szövetsége „alattomos és gyáva” párt. Az SZDSZ frakcióvezetője válaszában orvosi esetnek minősítette a Fidesz „erős emberét”. Egyébiránt Kövér szerint Csurka egyenes ember, pontosabban: viselkedése „egyenes cselekedetre vall”. Csurka erre - lapzártánkig - nem válaszolt semmit. Mindenestre a purparlével sikerült elérni, hogy a sajtó a 2000. év költségvetési vitája helyett a miniszter elmeállapotával foglakozott.

A parlament keddi ülésnapjának alaphangját Mátrai Márta, a Fidesz frakcióigazgatója adta meg. Felszólalásában Demszky Gábort és pártját marasztalta el, amiért azok „rágalomhadjáratot indítottak a polgári koalíció és a nemzetbiztonsági szolgálatok ellen”. A Csurka által besúgónak titulált főpolgármester a honanya szerint jobban tenné, ha előbb tisztázná az őt ért vádakat, mielőtt sajátjait megfogalmazza. Ma már ugyanis nem dolgoznak „párttitkárok és körömtépők” a szolgálatoknál.
Ezt követően Kövér László titokminiszter „alattomosnak és gyávának” nevezte az SZDSZ politikusait. Megtudhattuk, hogy Demszky „önépítő kampányában évente többször megkoszorúzza önmagát”, sőt pártját azért gyötri permanens lelkiismeret-furdalás, mert a „hazaáruló” szocialistákkal lépett koalícióra 1994-ben. Nem úgy Csurka István, aki „egyenesen cselekedett” midőn „kitette lapjait”.
A két érintett párt vezetője még frissiben reagált a parlamenti tudósítónknak. Kovács László, MSZP-elnök szerint Kövér nem először használt gyűlölködő hangnemet a parlamentben. A tanulság az, hogy ilyen tisztségre történő kinevezés előtt érdemes személyiségvizsgálatot végezni. Kiemelte: nem meglepő, hogy Kövér védelmébe vette Csurkát, hiszen hosszú ideje tapasztalható a nyílt összejátszás a két párt között. Kuncze Gábor SZDSZ-frakcióvezető pedig humorral válaszolt az állításokra, emlékeztetve arra, hogy a miniszterelnök média-tanácsadója korábban azt mondta: a politikust úgy kell eladni, mint a mosóport. „Ez lehet az oka, hogy most habzik a szájuk”
- tette hozzá. Kuncze szerint Kövér szintjére nem érdemes leereszkedni, az ügyben csak egyetlen kérdés vetődhet fel: vajon Gógl egészségügyi minisztert hippokratészi esküje nem kötelezi-e arra, hogy ilyenkor kezelésben részesítse minisztertársát…
Az MSZP növekvő aggodalommal tapasztalja, hogy a kormányzati munka hibái, a kormánypártok csökkenő népszerűsége a Fidesz egyes vezetőit mind gyakrabban késztetik durva hangú vádaskodásra, ellenségkeresésre, fenyegető nyilatkozatokra - reagált másnap nyilatkozatában az MSZP elnöksége. A szocialisták úgy látják, hogy Kövér szavai fenyegetést jelentettek mindazoknak, akik békében, nyugalomban, normálisan működő parlamenti demokráciában akarnak élni, ezért lemondásra szólítják fel a minisztert. Ezen túlmenően a miniszterelnök felelősségére is felhívják a figyelmet, akit egyébként arra szólítanak fel, hogy - ha helyettese esetleg megmakacsolná magát - menessze hivatalából Kövért.
Az MSZP Országos Elnökségének javaslata, hogy a miniszterelnök váltsa le Kövér Lászlót, nem értelmezhető másként, mint hogy a szocialisták vezető testülete szeretne ismét beleszólni a kormány összeállításába, erre azonban még várnia kell - nyilatkozta Borókai Gábor a felszólításra reagálva. Mint elmondta: a szocialisták érzékenysége differenciált, hiszen ha komolyan féltenék a közéletet az eldurvulástól, akkor Kiss Péter nem ragadtatta volna magát odáig, hogy párhuzamot von a Gömbös- és az Orbán-kormány között.
Demszky Gábor lapunknak is eljuttatott nyilatkozatában felveti, hogy ha Orbán Viktor kijelentése - „összenő, ami összetartozik” - az axióma erejével hat, akkor Kövér Csurkára utaló megjegyzése után bátran kijelenthetjük, hogy „elenyészett a távolság a szélsőjobb és a jobboldali centrum között”. „Mindenkinek, akit illet, tudnia kell: Kövér úr tegnap a jogkövető magatartás ellen szólított fel a parlamentben, ahelyett, hogy kivizsgáltatná, miként is került a dokumentum Csurka Istvánhoz” - áll a nyilatkozatban. Mindezek miatt a főpolgármester az 1990 előtti állambiztonsági forrásanyagok hozzáférhetővé tételéhez szükséges törvénymódosítás ügyében nyílt levélben fordul az országgyűlési képviselőkhöz, és felhatalmazza a Történeti Hivatal elnökét, hogy tegye bárki számára megismerhetővé mindazon iratokat - ügynökjelentéseket, állambiztonsági javaslatokat -, amelyek 1990 előtti sorsával kapcsolatosan rendelkezésre állnak.

Kövér, Csurka és a „baloldali rém”

Kövér László 1992. augusztus 31-én hétfőn az alábbiakat mondta a parlamentben, (a felszólalás szövegét a másnapi Magyar Hírlap szó szerint közölte): „… Az elmúlt hetekben Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom.(…) A nézetek nem újak tehát, de új az, amit ez a sokak által tanulmánynak nevezett szellemi Molotov-koktél jelent.(…) Nyilvánvalóvá teszi, hogy céljának, a hatalom mindenáron való megtartásának érdekében neki a parlamenti demokrácia összeomlása, az ország külső és belső békéjének fölborítása sem nagy ár. Az MDF-vezetés pedig szorgalmasan nyilatkozik. Kimondva: azzal nincs bajuk, hogy Csurka István írásán átsüt az antiszemitizmus, a demokratikus pepecselés iránti mély megvetés, a kizárólagos hatalomra törés, az állami erőszakszervezetek politikai megfontolásból történő alkalmazásának szándéka, a politikai ellenfelek ellenségnek bélyegzése, azok kizárása a nemzetből, akik az ország érdekeit másként látják szolgálandónak.(…) Amit pedig a Kormány és az MDF-elnökség tett, az nem más, mint hogy szánalmas, lapos, a lényeget elkerülő nyilatkozataikkal gyakorlatilag legitimálták, a parlamenti politizálás szintjére emelték, tehát szalonképessé tették a náci nézeteket - s az már tulajdonképpen tökéletesen mindegy, hogy azt milyen megfontolásból tették.”
Magyar Hírlap 1992.09.07. számában pedig így érvelt Kövér László: „Arra a kérdésre, hogy szélsőségesebbé vált-e közéletünk, egyértelmű igen a válaszom. A szélsőséges tendenciák jelen pillanatban tagadhatatlanul inkább jobboldalról jelentkeznek. Még akkor is, ha egyesek igyekeznek ezt a veszélyt negligálni azzal, hogy a vörös rémet festik fel újra és újra, és az MSZMP szélsőségeseivel és szélsőbaloldali veszéllyel próbálnak takarózni.”
Népszabadság 1992.09.15. számában azt nyilatkozta: „A Fidesznek nincs kormányzati hatalma. De megőrzött tekintélyünkkel és a hiteles szavak erejével is mindent megteszünk, hogy a náci ihletésű, ásatag, leszerepelt és mégis a szó szoros értelmében életveszélyes ideológiák semmiképpen ne nyerjenek teret. Sajnos, a kilátástalanság, az életkörülmények romlása kedvez ezeknek a nézeteknek. Csurka éppen ezeket a potenciális gyúanyagokat építette be a saját bombájába.”
A baloldaliságról pedig az Első kézből című orgánumban 1990-ben február 10-én nyilatkozva ezt mondta: „A nagyapám a Bethlen-Peyer paktum után a szociáldemokrata párt pápai szervezetének alapító tagja volt. Vannak családi tradícióim, s én magamat nem szociáldemokratának, de mindenesetre baloldali érzelmű embernek tartom.(…) Először is, hogy az MSZMP szóhasználatát alkalmazzam, igenis polgári restaurációra van szükség, hogy egyszer valaki újra emelt fővel és hittel, komolyan hirdethesse és vallhassa a szociáldemokrata eszméket. Akkor lehet, hogy valamikor egy szociáldemokrata pártnak tagja leszek, de ez számomra sem tűnik közelinek.”

Fritz Tamás politológus lapunknak kifejtette: A dolog lényege, hogy az SZDSZ és a Fidesz öt éve konfliktusban van egymással, és ez folyamatosan romlik. A tíz év alatt felhalmozódott indulatok 1994 után kerültek felszínre. A Fidesz 1998 óta többségi típusú kormányzati politikát valósít meg a konszenzuálissal szemben. Ennek fő eleme az ellenzék „legyűrése”, melyből az SZDSZ-el való elmérgesedett kapcsolat is következik.
A dolognak szociálpszichológiai vetülete is van. A báty-öcs viszonyra jellemzően a fiatal testvér kibújt a báty gyámkodása alól, a pszichikai gátból. A feszültség akkor kezdett egyre szembeötlőbb lenni, amikor az SZDSZ a Demokratikus Chartán belül elkezdett közeledni az MSZP-hez. Itt jön be még egy probléma, a szocializációs háttér kérdése. A Fidesz már egy széthullott rendszerben szocializálódott, ezért nem tudott elképzelni együttműködést az MSZP-vel. Másrészt az SZDSZ regrutációja a fővárosi értelmiség; a Fideszé pedig a vidéki kisváros, falu. Ezek az ellentétek szintén kiütköztek. A Fidesz jobbközépre húzása nem pusztán „politikai sakkhúzás”, hanem a vidéki, falusi neveltetés rejtett már magában egy olyan lehetőséget, hogy tolerálják a „nemzet” illetve a „kereszténység” eszméket. Az SZDSZ-ben az ilyen értékek iránt nincs elkötelezettség, közeledés. A vállalt kozmopolitizmus nem népszerű ma Magyarországon. A Fidesz elitje azonban sok Csurka-féle kérdést magáévá tud tenni. A tegnapi parlamenti purparlé a jéghegy csúcsa. 94-től az MSZP-hez való viszony alapvetően meghatározta a két párt viszonyát. Ezért nagyon szerencsés az SZDSZ arculatváltása. A liberális pártoknak Európában középen kell lenniük. Helyes a polgári kategória használata, a liberális pólus különböztesse meg magát a szociáldemokratáktól.