A bürokrácia útvesztőjében

A kis Hannah Cooper és Buttney Nice kemény leckét vett állampolgári ismeretekből, amikor az önkormányzatot megkörnyékezve felajánlották, hogy eltakarítanak néhány csúnya graffityt. Mindössze arra szerettek volna engedélyt kapni, hogy újrafesthessék a 390-es autópálya melletti aluljárót, és talán egy kis festékhez is szerettek volna hozzájutni. A két kislány azt mondta, hogy a strapás részt majd ők vállalják. „Valahogy annyira bosszantott minket, hogy az emberek odafirkálnak - mondta Hannah. - Trágárságokat, butaságokat meg szamárságokat.” Ajánlatukra majdnem egy évig nem érkezett válasz New York államtól. Végül az egyik szenátor felhívása a közlekedési részleghez újra mozgásba hozta az ügyet. Cooper és Nice jó híreket kaptak: a sztráda tisztviselői szóltak, hogy 5 gallon (23,7 liter) festék, hengerek és festéktartók állnak rendelkezésükre. Mi tartott tehát ilyen sokáig? A probléma egyik része az lehet, hogy a hatóságok nincsenek hozzászokva a jótettekkel kapcsolatos kérvényekhez, így nem igazán tudták, hogyan kezeljék az ügyet. „Ott lehetett a hiba, hogy itt valami, a megszokottal teljesen ellentétes dologgal állunk szemben” - nyilatkozta Don Rorsborough útkarbantartási felügyelő. (USA Today)