Kalmár Mónika
A zene emlékhelyei

Kocsis Katalin a nagykanizsai városi könyvtár zenei könyvtárosa. A kanizsaiak azonban nemcsak innen ismerik: a nyolcvanas évek végétől 1996-ig rengeteg televíziós és rádiós zenei témájú műveltségi versenyen vett részt, amelyeknek zömét meg is nyerte. Kulturális területen végzett munkájáért tavaly januárban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át Göncz Árpádtól, áprilisban pedig Nagykanizsa városa jutalmazta Pro Urbe díjjal.

Zenetörténeti Múzeum Budapesten

A zenei vetélkedők, az azokra való felkészülés rengeteg tényanyag megtanulását igényelték, ezért Kocsis Katalin úgy döntött, nem hagyja ezeket a feledés homályába veszni, és összeállít egy könyvet Zenei emlékhelyek Magyarországon címmel.
- A „zenei emlékhelyek” kifejezés nagyon sokrétű: ma még létező vagy már megsemmisült házakat, épületeket, objektumokat jelent, amelyeknek valamilyen módon köze van a zenéhez vagy a zenészekhez: zeneszerzőkhöz, előadókhoz, híres zenei eseményekhez - mondja. - Ezek között vannak magánházak, ahol egy-egy zeneszerző született, lakott, utazásai közben megszállt vagy meghalt. Vannak kifejezetten zenei intézmények, színházak, koncerttermek, ahol különböző rendezvények zajlottak le, illetve egyházi épületek, kolostorok, amelyek szintén kötődnek a zenéhez. Nagyon érdekes csoportját adják ezeknek az épületeknek a szállodák, fogadók, éttermek, kávéházak, amelyek egy-egy zenésznek törzshelyül szolgáltak vagy estélyt, bankettet rendeztek ott a tiszteletére.
- Hogyan fogalmazódott meg a gondolat, hogy mindezeket összegyűjtse?
- A televíziós vetélkedők kapcsán különösen két zeneszerzővel foglalkoztam részletesen: Erkel Ferenccel és legutoljára Liszt Ferenccel. Elkezdtek érdekelni azok a helyek, ahol ők személyesen jártak. Például, amikor egyszer Pesten jártam, egy Nádor utcai házon megláttam egy emléktáblát, amin ez állt: „Ebben a házban volt Liszt Ferenc első pesti lakása.” Vagy ott van az Astoriával szemben az a nagy, hipermodern üzletpalota, ahol valamikor a első magyar nyelvű színház állt, amelyet 1840-től Nemzeti Színháznak hívtak. Sokáig Erkel volt ott az első karmester, ott mutatták be először a Hunyadi Lászlót, majd a Bánk bánt. Ugyanebben a színházban volt Liszt egyik hatalmas jelentőségű koncertje, amikor a magyar nemesektől egy díszkardot kapott. Szóval eszembe jutott, hogy tudomásom szerint nincs olyan kiadvány, amely ezeket egy kötetben tartalmazná, és elhatároztam, hogy megkísérlem összegyűjteni a fontosabb helyeket az országban.
- Milyen formában szeretné közkinccsé tenni ezt a gyűjteményt?
- Legszebb álmaimban a végeredmény egy könyv lenne, de ettől még messze vagyok. Most már látom, hogy magát a munkát meg tudom csinálni, főleg akkor, ha áldozok rá pénzt és jónéhány napot, hogy több helyre elutazzam kutatni. De hogy ebben a mai, meglehetősen humánkultúra-ellenes világban lesz-e belőle tényleg könyv, az már nehezebb kérdés. Igazából ezt az anyagot CD-ROM-on is el tudnám képzelni, akkor még több képet fel lehetne használni, és az egyes házakhoz, épületekhez fűződő konkrét zenéket is alá lehetne tenni. Csak ez sajnos nem egy olyan téma, amiért tolonganának a szponzorok.
- Miért tartja fontosnak ezt a munkát?
- Egyrészt, mert szerintem érdekes kiadvány lenne a zenével valamilyen módon foglalkozók, vagy csak az ilyen témák iránt érdeklődők számára. Másrészt, nagyon sok emlékhelyről például az illető zeneszerzővel foglalkozó könyvből sem lehet pontosat megtudni. Az osztrákok minden házat megjelölnek, ahol mondjuk Mozart vagy Beethoven élt, és nagy becsben tartják őket. Nálunk ez nem minden esetben van így. Például nem köztudott, hogy hol halt meg Erkel vagy egyáltalán hol, merre lakott Pesten. Sokan nem tudják róla, hogy a Velence kávéházba mindennap eljárt, mert nagyon szeretett és tudott is sakkozni, és ebben a kávéházban működött a Pesti Sakk-Kör, amelynek ő körülbelül harminc évig az elnöke volt. Az sem köztudott, hogy a Váci utcában található, úgynevezett Újvárosháza épületében kapott szívrohamot, és halt meg Hubay Jenő világhírű hegedűművész és pedagógus, és még sorolhatnám. Nos, ezek a helyek most mind egy kötetben lennének hozzáférhetők, az igazán közismertek, és azok is, amelyeket valósággal úgy kell előásni a szakirodalomból. Ezeket is fontosaknak tartom, csak éppen nem jelöli őket emléktábla. Ez az emléktábla-kérdés egyébként nagy káoszt mutat: amellett, hogy sok igazán fontos hely nincs megjelölve, vannak hibás szövegű, hibás adatú emléktáblák is. Egy ilyen kiadvány talán ahhoz is hozzájárulna, hogy a zenei emlékhelyekre a jövőben ebből a szempontból is nagyobb figyelmet fordítsanak.