Papp Levente
Etikus-e a dohányreklám

A reklám a gazdaság egyik olyan ágazata, amely nélkül a fogyasztói társadalom elképzelhetetlen, ezért együtt kell vele élni, és a piaci szereplőknek költeniük kell rá, akár tetszik akár nem. A fő kérdés azonban a reklám- és az önszabályozás, avagy: mely reklámok etikusak és melyek nem. Ebben a kérdésben komoly ellentétek merülnek fel a gazdaság és a társadalom különböző szereplői között - derült ki a II. Nemzetközi Reklámkonferencián, melyet az Európai Unióhoz történő csatlakozás jegyében tartottak a héten.

Bob Garfield újságíró, a konferencia előadója. Még nem dőlt el, hogy felzárkozunk-e az EU reklám normáihoz    Fotó: MTI

Az Európai Uniónak egyelőre nincs egységes reklámszabályzata, ám irányelvei az EU egész területén regulázzák a megtévesztő reklámokat, a gyógyszer- és a dohányreklámokat. A reklámszakemberek szerint az uniós országok gyakorlata egybevág a magyar törvényi szabályozással, a legnagyobb eltérés a dohányreklámok területén van, hiszen hazánkban a dohányáruk reklámja csak az elektronikus médiában tiltott, de a közterületeken megengedett. Az uniós gyakorlat ezzel szemben a teljes körű tilalmat szorgalmazza. Az EU-ban a hagyományos reklámlehetőségek közül egyik sem elérhető a dohánytermékek számára, kivételt képez az autósport, például a Forma-1, de rövid időn belül az európai futamokon már itt sem lehetnek cigarettareklámok.
Néhány évvel ezelőtt Németországban már előfordult, hogy az ott rendezett futamon az összes dohányreklámot le kellett takarni a versenyautókon és a versenyzők ruháin. Mivel az autósport fő bevételi forrásáról van szó, ezért Bernie Ecclestone, a Forma-1 atyja megfenyegette az uniós illetékeseket, hogy elviszi a versenyeket Európából, aminek következtében türelmi időt élvez a Forma-1, hiszen az „autós cirkusz” komoly bevételeket hoz a rendező országok számára. Tony Blair brit miniszterelnök például a dohányreklámok teljes tiltása mellett foglalt állást, kivéve a Forma-1-et, ami nem véletlen, mivel Bernie Ecclestone több millió fonttal támogatta a brit politikus választási kampányát.
Hazánkban ehhez képest „balkáni” állapotok uralkodnak, hiszen a dohánylobbi elérte, hogy az összes közterületi reklámhordozót használhatják. Az egészségügyi és szociális tárcák már idén ősztől be kívánták vezetni a dohány- és alkoholreklámok teljes tilalmát, azonban a pénzügyi tárca, a média és a dohánylobby meghiúsította a tervet, így valószínűleg csak 2006-ra tűnnek el véglegesen a cigarettareklámok. Örök dilemma a kormányok előtt, hogy a reklámok által generált nagyobb dohányfogyasztás miatt hosszútávon keletkező lényegesen nagyobb egészségügyi kiadásokat vagy a rövid távon jelentkező extra adóbevételt vegye figyelembe. Európa nyugati felén ez már nem kérdés, egyértelmű ugyanis, hogy a cigarettázás propagálásából olyan hatalmas egészségügyi kiadások származnak, amelyeket messze nem képes pótolni a dohányáruk magas adója.
Domináns szerepet játszik emellett a média is, hiszen jelentős reklámbevételektől esne el. Az 1998-as évben a közel 100 milliárd forintos összreklám-kiadásából másfél milliárd forintot tettek ki a dohányreklámok. A Magyar Dohányipari Szövetség még a 2006-ra történő tiltást is ellenzi, mivel szerintük ezután az alkohol és a játékreklámok betiltása fog következni, ami már sérti a kereskedelmi szólásszabadságot. Görögországban például betiltották a játékreklámokat, mivel azok kihasználják a gyermekek korlátozott ítélőképességét, hiszen ők - egy dán felmérés szerint - nyolc éves korukig nem tudják a termékeket igazán megkülönböztetni, ráadásul nagyon szeretik a reklámokat, és azzal is tisztában vannak, hogy mi a reklámok célja.
A nemzetközi konferencián megállapításra került az is, hogy a multinacionális cégek költenek legtöbbet reklámra, hiszen ők rendelkeznek megfelelő anyagi forrásokkal és a pszichológiai kutatásaik kapcsán tisztában vannak a „látás és hallás törvényszerűségével”.