Kapsza Ágnes
Arany és tumbaga

Fejedelmi figura

Ebben az évben a Néprajzi Múzeum főként az amerikai - azon belül is leginkább a dél-amerikai - kultúra megismertetését tűzte ki célul. Így kerülhetett sor olyan nagy érdeklődést kiváltó vendégkiállításokra, mint a nemrégen bemutatott perui királysírlelet, most pedig (szeptember 14. és október 10. között) a Kolumbia: Arany és Természet címmel megrendezett tárlatra. A hazánknál több mint tízszer nagyobb ország mintegy ötmillió lakosú fővárosából, Bogotából érkezett anyag fotói Kolumbia öt olyan helyszínét mutatják be, melyet a világörökség részévé nyilvánított az UNESCO.
Kolumbia egyik ilyen védett helyszíne az 1540-ben alapított Mompox városa, mely a gyarmati korszak jelentős kereskedelmi központja volt. Az új granadai településekre jellemző, az európai barokkhoz hasonló stílusban épült, augustiniánus, dominikánus, ferences és jezsuita templomokban és kolostorokban bővölködő várost úgy tűnik, mintha nem kedvelte volna folyója, Magdalena, amikor medrét megváltoztatva elhagyta. A ,,halálra ítélt” folyami közlekedés a 19. század első harmadában hanyatlást és elszigetelődést hozott Mompox számára. A csapás csak 1995-ben fordult némiképp a város javára, amikor - elismerve épületeinek egyedülálló építészeti örökségét - a települést a Világörökség részévé nyilvánították.
A tárlat fő érdekességeit azonban nem annyira a fotók, mint inkább azok az aranyból és tumbagából (arany és réz ötvözetéből) készült, filigrán megmunkálással készült tárgyak jelentik, melyek az i. e. első évezredi, prekolumbiai ötvösművészet igen magas színvonaláról tanúskodnak. (Az ötvösmunkák jelentősebb hányada fogadalmi célból készült az istenek számára, vagy szertartási kellékként szolgált - például a kokalevél fogyasztásához; kisebb részük pedig sírmelléklet, illetve hatalmi szimbólum volt.)
Sokak szerint a legérdekesebbek azok a tárgyak, amelyek a Guatavita-tóra hajózó uralkodó történetét jelenítik meg - ez vált később El Dorado, az aranyozott ember mítoszaként ismertté. A legenda szerint a mai Kolumbia középső részén fekvő Muisca királyságban az új uralkodók beiktatásakor az volt a szertartás, hogy a trónralépőt arany-porral kenték be, és hajóról aranytárgyakat dobáltak a tóba. A gyarmatosító spanyolokat a legenda főként az értékes fém miatt érdekelte, így az akkoriban talált aranytárgyak nagy részét beolvasztották. Csak a XVIII-XIX. században kezdték felismerni a mai Kolumbia területén található mintegy tíz ,,aranykirályság” örökségének művészeti értékét, kulturális jelentőségét - aminek a Bogotában őrzött közel 25 ezer aranytárgy végül a megmaradását köszönhette.
Az ijesztőnek ható figurák, geometrikus mintákkal díszített sírok egy, a mi kultúránktól idegen indulatokkal átitatott világot tárnak elénk. Az ember- és állatalakos ábrázolások széles skáláját felvonultató - nemcsak nemesfém - tárgyak többségének formavilágát érzékletesen jellemzi az a kísérőszöveg, amit a kiállítás szervezői a szintén itt bemutatott Augustini Régészeti Park szobrairól, a magas szintű mesterségbeli tudást tükröző és művészeti szempontból kétségtelenül értékes alkotásokról írnak: ,,Fejdíszt és nyakláncot viselő antropomorf lényeket láthatunk éles agyarakkal.”