Rákóczi István
Az Édentől keletre

Kelet-Timor, vagy legújabb nevén Timor Loro Sae annyit tesz, hogy a Felkelő Nap Országa. Csakhogy míg a szintén ezen a néven közismert Japán Ázsia legfejlettebb országa, addig Timor korántsem az. A maláj kölcsönszó, a „timor” keletet jelent, s a helyiek számára nem csak a most a világsajtó homlokterébe került megosztott szigetet, hanem a körülötte fekvő apróbbakat is jelölte.

Ausztrál katona egy feltételezett timori milicistával. Gyarmati hagyományok    Fotó: MTI

A Fülöp-szigeteki bennszülött tagalo nyelven a „timog” délt jelent: Timor valóban Délkelet-Ázsiában található az indonéz szigetvilág láncolatában Szumátra és Jáva, a Szunda-szigetek „mögött”. A sziget őslakosainak faluközösségei gyakorlatilag a mai napig a kőkorszak technikai körülményei között élnek.
Timor mai kettéosztottságának különös módon nem politikai-ideológiai oka van, hanem az, hogy már a portugál gyarmatosítók megérkezése előtt két törzsi birodalomra oszlott. Ez a határvonal lett a portugál-holland érdekszféra határa Hátsó-Indiában, amikor a portugál katolikus missziók nyomában 1703-ban a Kelet-Indiai Társaság gazdasági gyarmatosítói is megjelentek a szigeten.
A 18. század elején a törzsfők nagy része katolizált, mert úgy érezte, szerencsésebb egy távoli király alattvalójának lenni, mint egy közeli kereskedelmi társaság beosztottjának. Érdekes módon a katolikussá lett timoriak a nagy arisztokrata portugál családok (például Noronha, Saldanha) neveit kapták családi névként a keresztséggel, míg keresztnév gyanánt többnyire a hét napjait. Így nemcsak Robinson Crusoe társa lehetett Péntek, de számos timori is mind a mai napig, sőt mivel a vasárnap ott is vásár napja volt, Domingo (a latin Diem Dominiciből) helyett a Bazár (perzsa, Piac) nevet is kaphatta.
A 19. század teremtette meg Kelet-Timoron a ma is jellemző párhuzamos gazdaságot: a három százaléknyi kínai kezében összpontosul a kereskedelem kilencvennyolc és a GDP nyolcvan százaléka, amelyben Jáváról a múlt században behozott kávé az egyetlen jelentős tétel; míg a bennszülöttek családi gazdálkodása csak a belső önfenntartásról gondoskodik.
Kelet-Timorra a 20. század történelme, úgy tűnik, a mártír szerepet osztotta, igaz, ekkor már önálló portugál gyarmati kormányzóság volt. A második világháborúban előbb - portugál tiltakozás ellenére - holland és ausztrál csapatok szálltak partra itt; majd 1942-ben a japánok rohanták le, heves bombázások után.
A világháborút követően az ENSZ előbb ausztrál gyámság alá helyezte, majd visszahelyezték portugál fennhatóság alá. Tengerentúli birodalmát csak későn, véres gyarmati háborúkban (1961-1974) felszámoló Portugália az úgynevezett „szekfűk forradalma” révén megdöntötte a fasiszta rendszert.
Az ezt követő ideológiai káosz és politikai zűrzavar távoli rezgéseként egy sor Timoron szolgáló baloldali katonatiszt és önjelölt helyi „politikus” kikiáltotta Kelet-Timor függetlenségét, amelyet azonban sem az anyaország, sem a nemzetközi közvélemény nem fogadott el törvényesnek. Mint Portugália más gyarmatai (Angola, Mozambik, Zöldfoki-szigetek, Bissau-Guinea) esetében is, az úgynevezett Alvori Keretegyezmény szellemében Timorral is folytak titkos tárgyalások az átmenetről és a függetlenné válás idejéről, ezt azonban a polgárháborús szelek hamar semmissé tették. A FRETILIN (a mai timori felszabadító mozgalom jogelődje) hiába bocsátkozott fegyveres küzdelembe, Indonézia huszonhetedik tartományaként, 1975. december 7-én annektálta a portugál gyarmatot, s példa nélküli népirtás vette kezdetét.
Suharto Indonéziája - a világ legnépesebb iszlám országa - irtó hadjáratában a szerény számítások szerint 600 ezer lakosú ország harmada vált a húszéves terror áldozatává. Az ENSZ Indonéziát sújtó határozatát ugyan ettől kezdve évente meghosszabbították, de a nemzetközi közösség csak a demokratizálódó indonéz rendszerváltás után tudott érvényt szerezni a legutóbbi népszavazás akaratának: Kelet-Timor váljék végre független országgá. Az agresszió képei már a tévéképernyőről szólították meg a világot, s az ausztrál vezetésű ENSZ-alakulatok bevetése talán reményt szerez a timori népnek.