Hetek - III. évfolyam, 35. szám, 1999. szeptember 04

A Kelet-Timor függetlenségéről tartott népszavazáson az arra jogosultak kilencvennyolc százaléka adta le voksát. Az ENSZ és a nyugati kormányok által is történelminek nevezett népszavazás eredménye valószínűleg a függetlenségpártiaknak kedvez majd - vélik a megfigyelők -, hivatalos adatok azonban a szavazástól számított egy hétnél korábban nem várhatók. Az autonómiát ellenző, elszakadást pártoló aktivisták a magas résztvételi számok láttán szinte biztosak győzelmükben. „Kelet-Timor népe el sem ment volna szavazni, ha nem akarná a függetlenséget” - mondta a béke Nobel-díjas Jose Ramos Horta. A népszavazást az indonézpártiak és a függetlenségpártiak hónapokon át tartó heves öszszecsapásai előzték meg, melyek során több, mint kétszáz ember vesztette életét. Ezúttal is voltak halálos áldozatok: Diliben bozótkésekkel öltek meg milicistákat, akik a függetlenségpártiak lakta negyedbe merészkedtek. A külföldi megfigyelők szerint azonban a választás napja feltűnően békés volt a félszigeten, és a nyolcszázötven szavazóhelyiségből csak hetet kellett biztonsági okok miatt lezárni. A legsúlyosabb incidens három ENSZ-munkás meggyilkolása.
A kelet-timoriak számára a függetlenség reményét Juszif Habibie indonéz elnök 1998-ban villantotta fel miután Suharto exelnöktől átvette a hatalmat. A Dili és Jakarta közötti több évtizedes háborúskodás befejezése érdekében Habibie akkor ígéretet tett arra, hogy tiszteletben tartja a népszavazás eredményét és azt az indonéz parlamenttel ratifikáltatja. Egyes indonéz honatyák azonban ellenzik az elszakadást, mivel szerintük a meglehetősen vegyes etnikumú és óriási ország további régiói is követnék Kelet-Timor példáját, ez pedig Indonéziát alapjaiban rengetné meg. A kelet-timoriak között sincs egyébként teljes egyetértés a függetlenséget illetően, és sokan tartanak egy esetleges polgárháborútól a függetlenségpártiak győzelme után.
Az indonéz katonaság 1975-ben, a portugál gyarmatosítók távozása után szállta meg Timor-sziget keleti felét (a másik fele már Indonéziához tartozott), s a durva katonai elnyomás a megszállás első éveiben a lakosság közel egynegyedének életébe került - az AFP hírügynökség adatai szerint. Akár az autonómia, akár a függetlenség mellett döntenek a népszavazás során, szükség lesz az indonéz alkotmány megváltoztatására. Ha az előbbi valósul meg, akkor a kelet-timori terület neve az alkotmányban kiegészül a „különleges autonómia státus” címszóval, amelyet az Indonéz Népi Tanácskozó Gyűlésnek is szentesítenie kell. Ezt követően az ENSZ felügyelné az autonómia érvényesülését. Amennyiben a függetlenséget választják, úgy Indonéziának meg kell változtatnia az ország alaptörvényét, hogy a hadsereg kelet-timori megszállása megszűnhessen, és a félsziget visszanyerje korábbi státusát. Ezzel Indonézia az ENSZ-re ruházná a hatalmat, amely ideiglenesen bábáskodna Kelet-Timor felett, majd véglegesen átadná a hatalmat a kelet-timoriaknak - legkevesebb öt év várakozás után.