Pátkai Mihály
Adakozó gazdagok

Bill Gates a napokban megdöntötte a közhasznú célokra történő adakozás egyik világrekordját: legutóbbi felajánlása alkalmából hat milliárd dollárt adott egyik jótékonysági alapítványa számára - ez minden idők legnagyobb értékű adománya.

A Microsoft cég vezetője a világ leggazdagabb embere és a legnagyobb adakozója is egyben. Vagyona (mintegy 77 milliárd dollár) meghaladja egyes, harmadik világhoz tartozó országok nemzeti össztermékét. Gates mindig is azt mondta, hogy vagyona jelentős részét adományok formájában szét fogja osztani, „de arra senki sem számított, hogy ezt ilyen hamar el is kezdi” - jegyzi meg Stacy Palmer, A filantrópia krónikája című újság szerkesztője.
1995-ben még sokan azt gondolták, hogy Gates adakozása - amely akkor még „csak” 73,2 millió dollárt tett ki - csupán üzletpolitikájának a része. Sokan azzal érveltek, hogy Andrew Carnegie két és fél ezer ingyen közkönyvtára nem szolgált közvetett üzleti célokat. Carnegie egy centet sem keresett könyvtárain, ellenben a Microsofttal igen, amely a jövőben óriási plusz piacra számíthat például az iskolák számára adományozott szoftverei révén.
1999-ben azonban Bill Gates már több mint kettőszázszor annyi pénzt költött adományokra, mint 1995-ben. Ezt a döntését már nagyon nehéz lenne reklámfogásnak nevezni… Az üzletember létrehozta a Bill és Melinda Gates Alapítványt, amely eddig háromszáz millió dollárt adományozott az egészségügynek és újabb háromszáz millió dollárt az oktatásügy fejlesztésére. Az 1998-as és az 1999-es évben Gates összesen tizenhét milliárd dollárt adományozott közhasznú célokra.
Az 1955-ben született Bill Gates tizenhárom éves korában kezdett számítógépeket programozni. 1973-ban felvették a Harvard egyetemre, ahol megírta a BASIC programozási nyelvet. Az egyetemet a második évben otthagyta, hogy figyelmét teljesen az általa és Paul Allen által megalapított Microsoft cég felé tudja fordítani. Gates mára az ötszáz milliárd dollár tőkéjű Microsoft cég igazgatója, két nagysikerű könyv szerzője. A könyvekből származó bevételt is közhasznú oktatási alapítványoknak ajánlotta fel.

„Három kötelesség”

Nem Bill Gates az egyetlen olyan milliárdos, aki vagyonát tömegekkel osztotta meg. A US Trust által végzett felmérés kimutatja, hogy a gazdag milliomosok és milliárdosok jóval többet adakoznak az átlagembernél. Az Egyesült Államokban az átlag család megadózott jövedelme két százalékát adja oda közhasznú alapítványok számára, míg a társadalom leggazdagabb egy százaléka jövedelme nyolc százalékát adakozza el. Az amerikai filantrópia atyjának tekintett Carnegie élete során hatalmas vagyonra tett szert. Hatvanöt éves korában acélipari cégét négyszázmillió dollárért eladta J. P. Morgannak, és élete hátralevő részét azzal töltötte, hogy csaknem teljes vagyonát elosztogatta.
Carnegie előtt is voltak olyanok, akik nagy összegű felajánlásokat tettek jótékony célokra, de ő volt az első, aki nyilvánosan kijelentette, hogy a gazdagok erkölcsi kötelessége vagyonuk megosztása. Ez a filozófia később a jólét evangéliumaként vált ismertté Carnegie hasonló címet viselő könyvéről „A vagyonos embernek pedig a következő kötelessége van: mindenekelőtt szerény, nem magamutogató életvitelt éljen; megfelelően töltse be a tőle függő emberek jogos szükségeit; és ha mindezt megtette, a fennmaradó bevételeit rábízott értéknek tartsa, melyet kötelessége úgy elosztani, hogy abból a társadalom a legnagyobb haszonra tegyen szert” - szögezi le Andrew Carnegie könyvében.
Carnegie egyik fő célkitűzése az volt, hogy közkönyvtárak létrehozásával a tanulást mindenki számára elérhetővé tegye. Amikor még csak néhány közkönyvtár létezett a világon, Carnegie ígéretet tett arra, hogy minden olyan városban könyvtárat hoz létre, ahol biztosítanak erre helyet, és ígéretet tesznek a könyvtár fenntartására. A több mint ötvenhat millió dollárnyi adományból 2509 könyvtárat hoztak létre világszerte, sok ezek közül a mai napig is működik. Mire 1919-ben Carnegie meghalt, háromszázötven millió dollárt osztogatott szét adományok formájában.
Az olajkirályként ismert John D. Rockefeller Amerika első milliárdosa volt. Az általa megalapított Standard Oil Company a tizenkilencedik század fordulóján az Egyesült Államok olajiparát gyakorlatilag egymaga képviselte. Rockefeller egy farmon született 1839-ben, New York államban. Édesapja ravasz üzletpolitikára, édesanyja pedig erkölcsös életvitelre tanította. Rockefeller olyannyira komolyan vette a bibliai értékrendet, hogy „már kora ifjúságától az egyházra ruházta jövedelme tíz százalékát” - olvasható róla a Michael Klepper és Robert Gunther által összeállított életrajzban. Ez a „tized” 1905-re megközelítette a százmillió dollárt...
1887-ben elkezdte kivonni magát cége ügyeiből, és élete hátralevő részét vagyona szétosztásával töltötte. 1892-ben az ő adományából hozták létre a Chicagói Egyetemet. 1901-ben megalapította az orvosi kutatásokkal foglalkozó Rockefeller Intézetet, majd az Általános Oktatásügyi Tanácsot és a Rockefeller Alapítványt is ő hozta létre. Halála előtt mintegy félmilliárd dollárt adott különböző alapítványoknak, és még így is legalább kilencszáz millió dolláros vagyon maradt meg utána.

300 milliárd évente

George Eastman, a Kodak alapítója a fényképezés technikájának leegyszerűsítésével tette elérhetővé a fényképezőgépeket mindenki számára. Az Eastman Kodak Company röviddel megalapítása után a fotópiac nyolcvan százalékát meghódította. Eastman hetvenöt millió dolláros vagyonának jelentős részét jótékonysági célokra fordította. Adományainak jelentős részét Rochester városának, a Rochesteri Egyetemnek és az MIT bostoni egyetemnek adta.
George Peabody amerikai üzletember a tizennyolcadik század elején kereskedelmi hidat épített Anglia és az Egyesült Államok között. Első komoly karitatív cselekedete az volt, hogy amikor az amerikai Maryland állam 1835-ben gazdasági válságba került, nyolcmillió dolláros hitelt szerzett Európában, mellyel megmentette az államot a gazdasági csődtől. Az Egyesült Államokban többek között egy 3,5 millió dolláros alapítványt hozott létre a déli államok oktatásügyének a fejlesztésére, míg Londonnak 2,5 millió dollárt adományozott az alacsony jövedelmű munkások lakásproblémájának megoldására. Peabody összességében tizenhat millió dolláros vagyonának felét fordította jótékonyságra.
Russel Sage a tőzsdén jutott százmillió dolláros vagyonához. 1906-ban bekövetkezett halálakor negyvenmillió dollárt utalt különféle karitatív alapítványok számára. Az általa létrehozott Russel Sage Alapítvány alapszabályzatában kimondta, hogy bármilyen célra felhasználható, amely „elősegíti az amerikai lakosság szociális- és életkörülményeinek javítását”.
Oliver H. Payne ezredes John Rockefeller olajvállalatának egyik vezetője volt. A Cornell Orvosi Egyetem felépítését ötszázezer dollárral támogatta, majd nyolc millió dollárt adott az elkészült kórház részére. A New York-i közkönyvtárnak, a Yale Egyetemnek és a Lakeside Kórháznak egy-egy millió dollárt adományozott halálakor.
A legutóbbi nagy összegű felajánlások az egészségügy és az oktatásügy fejlesztésére születtek. 1998-ban a milliárdos médiamogul, Ted Turner kijelentette, hogy hatmilliárdos vagyonából egymilliárd dollárt tíz év leforgása alatt átutal az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az örmény származású befektető, Kirk Kerkorian 1988-ban kétszáz millió dollárt ajánlott fel a földrengés sújtotta Örményország javára. Ted Forstmann és John Walton üzletemberek 100 millió dolláros felajánlásukkal a belvárosi gyerekek számára tették elérhetőbbé az iskolába járást. Steven Spielberg és George Lucas is nagy összegekkel támogatják az oktatást.
Az amerikai politikai elit körében sokan vannak, akik eredményesebbnek tartják a filantrópus milliárdosok és a magán kezdeményezésből létrejött jótékonysági szervezetek - gyakran egyházi csoportok - ténykedését az államilag szervezett jótékonykodásnál. Az amerikai lakosság hatalmas adakozási kedvét mutatja az a tény, hogy az Egyesült Államokban évente átlagosan 125 milliárd dollárt juttatnak közhasznú alapítványok számára. Az amerikai felnőtt lakosság több mint nyolcvanöt százaléka adakozik jótékony célokra. Ezen felül minden második amerikai felnőtt végez társadalmi munkát. Egy 1991-ben végzett felmérés kimutatta, hogy abban az évben ez 20 milliárd munkaórát jelentett, ami dollárokra átszámolva mintegy 176 milliárd dollárt jelent. A kilencvenes évek eleje óta tíz százalékos növekedés tapasztalható az amerikai lakosság adakozási kedvében. Jelenleg egy amerikai család évente átlagosan ezer dollárt ad közhasznú célokra, az összes adomány értéke eléri a 300 milliárd dollárt.
Michael Tanner, a Cato Kutatási Intézet egészségügyi és jóléti részlegének igazgatója rámutat, hogy az államilag szponzorált jótékonysági és segélyszervezetek, rehabilitációs központok hatékonysága messze elmarad a magánszemélyek, illetve magán kezdeményezések által működtetett non-profit szervezetek hatékonyságától. Tanner ezt több okkal magyarázza. A magán jellegű szervezetek emberközpontúak, hiányzik belőlük a hatalmas és gyakran kegyetlen bürokrácia. A magánjellegű jótékonyság inkább gyors segítséget ad, semmint hosszantartó függőségben tart. Végül pedig: a nem állami jótékonysági szervezetekben más a hozzáállás mind a dolgozók, mind pedig a segítségért folyamodók oldaláról. Azok, akik egy magán jellegű szervezethez folyamodnak segítségért tisztában vannak azzal, hogy ajándék, amit kapnak, és ezért felelősséggel tartoznak.
A Gospel Rescue Ministries az Egyesült Államok egyik legsikeresebb non-profit jótékonysági intézménye. A protestáns szervezet 1907 óta segíti hozzá az utcákon élő hajléktalanokat ahhoz, hogy munkával újjáépítsék életüket. A szervezet nem csupán élelmet és szállást biztosít a rászorulók részére, hanem oktatja őket, munkát keres nekik és lelki szükségeiket is orvosolja. A kormány ingyenszállásaival ellentétben a szervezet azon az elven működik, hogy „aki nem dolgozik, ne is egyék”. Ezért a hajléktalanoknak a szállásért cserébe három dollárt kell fizetniük vagy egy órai munkát kell elvégezniük.