Aszalós Szilvia
Magyar békefenntartók a Sínai-félszigeten

Ha a misszió szót halljuk valahol, automatikusan egy vallási vagy egy egészség-ügyi küldetés jut eszünkbe. A 21 éves Végh Krisztina viszont katonai rendészként vett részt az úgynevezett Sínai Misszióban, a Vörös tenger mellett. A szerződéses katonahölgy egy évet töltött hazájától 3000 kilométerre.

Végh Krisztina. „1998 szerencsés év volt”

- Krisztina! Egy év hosszú idő egy ilyen fiatal lánynak. Nem volt honvágya?
- A második hónap után, amikor kezdtem megszokni az újdonságokat, kezdtem felfogni is, hogy ott vagyok. Akkor, körülbelül egy hétig kellemetlenül éreztem magam. Aztán fél év múlva hazajöttem egy hónap szabadságra, és a következő hat hónap már nagyon gyorsan eltelt.
- És hogyan jutott ki?
- A vezérkar pályázatot hirdetett erre a misszióra, és én jelentkeztem. Ilyen egyszerű volt az egész. Csak jogosítvány kellett és angoltudás. Először ugyan tartaléknak vettek fel, de aztán mégis mehettem.
- De gondolom nem véletlenül jelentkezett erre a pályázatra.
- Természetesen nem. Igazából már nagyon régóta szerettem volna eljutni erre a vidékre. Nagyon vonzott az egyiptomi kultúra, a Nílus, Kairó. Egyszerűen látni akartam ezeket. Érdekes hely, bár a benyomások sajnos kicsit negatívak voltak, például a tisztaság és higiénia tekintetében. Izrael viszont nagyon gazdag ország, és gyönyörű szép.
- Tulajdonképpen mi is ez a Sínai Misszió? Magyarok mióta vehetnek részt benne?
- A Sínai-félszigetet egy Camp Davidben aláírt szerződés értelmében az USA, valamint Egyiptom és Izrael tartja fenn, de a világ minden részéről kell, hogy érkezzenek oda békefenntartók. Mi is különböző nemzetiségűekkel dolgoztunk együtt, például fidzsikkel, kolumbiaiakkal, olaszokkal, ausztrálokkal. Régen a hollandok is tagjai voltak a szervezetnek, de nem tudták ellátni megfelelően a feladatukat. Ezért 1995-ben a magyarokat választották ki helyettük.
- Mi volt a feladatuk az egy év alatt?
- Az északi és déli táborban is - mindkét helyen 6-6 hónapot töltöttem - nagyjából azonos feladatunk volt: katonai rendészek voltunk, azaz rendőri feladatokat kellett ellátnunk. Például járőrözés, sebességmérés, különböző bűncselekmények felderítése, helyszínelése. Ezenkívül volt egy vámmentes bolt is, amelyet állandóan ellenőrizni kellett a sűrűn előforduló lopások miatt. Az északi táborban pedig még a két határ szolgálata is a mi munkánk volt az amerikaiakkal és a fidzsikkel együtt. Ez a tábor egyébként a félsziget fővárosától 60 kilométerre fekszik. A délit viszont sokkal jobban szerettem, mert ez közvetlenül a Vörös-tenger partján húzódott.
- Hogyan fogadták Önt, mint hölgyet?
- Az izraelieknél nem jelent furcsaságot, ha nők is dolgoznak a seregben. Náluk ugyanis őket is behívják egy három éves sorkatonai szolgálatra. Az arabok és a különféle nemzetből érkezett társaim viszont csodálkoztak például azon, hogy én nem egészségügyis vagy irodai munkás vagyok Szolnokon, hanem egy gyorsreagálású zászlóalj páncéltörő irányozója. Egyébként rajtam kívül csak egy kollégám volt a gyengébbik nem képviselője. Társaink mindkettőnket bátraknak tartottak, hogy elvállaltunk egy ilyen szolgálatot, és elfogadtak minket.
- Miért, előfordult, hogy szükség volt bátorságra? Voltak feszült helyzetek?
- Mi 1998-ban, egy nagyon szerencsés évben jutottunk ki, hiszen nem igazán voltak zavargások az arabok és a zsidók között. Persze előfordult, hogy felrobbantották a Planet Hollywood étteremhálózat egyik épületét, és akkor megszigorították a határokat és az ellenőrzéseket is. Egyszer Jeruzsálemben járva pedig lövöldözést hallottunk. A béke tehát eléggé törékeny, ez érződik. És tulajdonképpen ez az, ami miatt szükség van a bátorságra. Mi szerencsére nem keveredtünk semmilyen ehhez hasonló helyzetbe, nem ért minket inzultus. Természetesen a szervezetnek a ruhánkon és az autókon található jelzései (FMPU és a narancssárga békegalamb) egy bizonyos védettséget is jelentettek. Hiszen a Sínai Misszió eléggé ismert és kedvelt az ott élők körében.
- Gondolom a munka mellett azért volt idő körülnézni is.
- Természetesen. Sok helyen jártunk és sok érdekeset láttunk. De azt hiszem, a legnagyszerűbb dolog az volt, hogy három tengerben fürödhettem (Földközi, Vörös, Holt), ehettem rákot, kagylót és érdekes gyümölcsöt, amelyiknek még a nevét sem tudtam. A félsziget egyébként azért volt különleges, mert nomád beduinok lakják, akik még tényleg száraz fűből, gallyakból, pálmalevelekből összeeszkábált kunyhókban élnek az állataikkal. De emellett ott van a Daewoo terepjáró is a ház előtt. A beduinokon kívül persze még nagyon sok nép lakik együtt, egymás mellett: a különféle vallások, kultúrák forgataga pedig nem mindennapi. Jeruzsálemben, Jézus keresztútján például végig arab árusokkal találkoztunk, a Siratófalnál viszont már izraeli katonák álltak. A falat - amely egyébként már fényesre csiszolódott a kezek érintésétől - én is megérintettem. Teljes mértékben ateista vagyok, de ez a hely megfogott. Érdekes varázsa volt.
- Összességében hogyan érezte kint magát?
- Az 1998-as év életem egyik legszebb élményei közé tartozik.