Száz éve született Hemingway

Száz éve, 1899. július 21-én a Chicago melletti Oak Parkban született Ernest Hemingway, a XX. század kiemelkedő amerikai regény- és novellaírója. Apja orvos volt, aki szenvedélyesen horgászott és vadászott - az író is nagyban űzte ezeket a sportokat. Anyjától örökölte a művészet iránti érdeklődését. Életpályája azonban folytonos lázadásként értelmezhető, ami szüleinek és szülőhelyének prüdériája és közhelyessége ellen irányult.

Az iskolában eminens tanuló volt, de gyermekkorának meghatározó élményei inkább a michigani nyaralásokhoz kapcsolódnak. Érettségi után, 1917-ben Kansas Cityben lett riporter. Katonának jelentkezett, végül az amerikai Vöröskereszt mentősofőrjeként vett részt az I. világháborúban. 1918 júliusában megsebesült a piavei fronton. A milánói kórházban beleszeretett egy ápolónőbe, de az visszautasította házassági ajánlatát. Gyógyulása után hazautazott, hamarosan megnősült, majd a Toronto Star című lap tudósítójaként Párizsba ment. Ekkor jelentek meg első szépirodalmi munkái, 1925-ben A mi időnkben című novelláskötet, 1926-ban a Fiesta. Ez utóbbival aratta első nagy sikerét. A regény a Franciaországban élő amerikaiakról, az „elveszett nemzedékről” szól. Ezeknél is nagyobb sikert ért el a Búcsú a fegyverektől című regénye (1929), ebben olaszországi háborús kalandjait és kórházi szerelmét dolgozta fel, s fő mondanivalója a háború értelmetlensége. Madridban játszódik legsikeresebb regénye, az - egy amerikai önkéntes három napját elbeszélő - Akiért a harang szól. A harc reménytelensége mellett is éreztetni tudja az önfeláldozás, a bajtársiasság, az eszmékért való kiállás értelmét. Ekkor vett Kubában egy házat, és harmadik feleségével tudósított a japán-kínai háborúról is. Kubában amerikai hírszerzőként is dolgozott, majd visszatért Európába, s tudósító volt a II. világháborúban. A brit légierő több bevetésén vett részt, a normandiai partraszálláskor amerikai katonákkal kelt át a La Manche-csatornán. Számos hadművelet részese volt; jelen volt Párizs felszabadításánál is; az Ardennekben is harcolt. Bátorsága és katonai jártassága a hivatásos katonákat is lenyűgözte. És még inkább Az öreg halász és a tenger (1952), amelyért Pulitzer-, majd Nobel-díjat kapott. Hőse, Santiago, a halász, aki 84 napig nem fog semmit, majd egy óriási marlint kap horogra, ám mire a kikötőbe vontatja, a cápák leeszik róla a húst, s csak a csontvázzal érkezik meg. Santiago nem érzi útját kudarcnak, úgy érzi, mindent megtett a feladat teljesítéséért. „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék” - ez Hemingway hitvallása. Castro forradalma után, 1960-ban elhagyta Kubát és Idahoban telepedett le. Depressziója miatt már nem tudott úgy dolgozni, mint korábban. Többszöri klinikai kezelés után 1961. július 2-án ketchumi házában öngyilkos lett.
Hemingway alapgondolata az ember és a világ összeütközése, melyből - ha sebzetten is - az ember kerül ki győztesen. Egész életében a kalandot, a veszélyt kereste. Sokan magányos és bizonytalan embernek tartják, aki kalandokkal próbálta leküzdeni halálfélelmét. Számára a háború a világ metaforája volt, amelyben elkerülhetetlen a fájdalom és a pusztulás. Ezért csak a becsület, a bátorság, az emberi méltóság erényével lehet fennmaradni, és a vereségek ellenére is győzni. (MTI)