KAPSZA ÁGNES
Divat-ínyencségek Párizsból

A Budapesti Történeti Múzeumban megrendezett divattörténeti vendégkiállításon a látogató a divat alakulását nem ruhákon, hanem korabeli képeken és kiegészítő tárgyakon követheti az 1600-as évek végétől napjainkig. Teheti ezt azért, mert ruhaköltemények helyett olyan tárgyakat láthat, melyek az öltözködésnek csupán kiegészítő tartozékai voltak - amint arra az alcím is utal: Divatkellékek Párizsból.

Kézi csipkeverés. Ma is űzik

S hogy mik is ezek a divatkellékek? Természetesen ez az adott történelmi kortól függően változó, bár voltak és vannak ,,örökzöld” darabok is, mint például a legyezők, a cipők, kalapok, a nap- illetve esernyők - a korra jellemző stílusjegyekkel -, melyek végigvonultak a francia divat itt bemutatásra kerülő, több mint háromszáz éves történelmén.
Akadnak olyan kuriózumok is, mint az az 1914-es legyező, melyen elzászi viseletbe öltözött gyerekek nézik a megszállott terület fölött megjelenő repülőt. A Salvador Dali gravírozott rajzával ellátott piperetáska sem mindennapi. A leleményes darab belső világítással van felszerelve; használója így sminkjét akár az operaházi páholy félhomályában ülve, előadás alatt is megigazíthatta. Az elemlámpás piperetáskát ötletességben talán csak egy 1935-ből való neszesszer múlja fölül, amely valójában tükörrel, fésűvel ellátott legyező. A furfangos találmány a lehető leggyorsabb ellenőrzést-igazítást biztosította a szép hölgy számára - akár percenként - s mindezt feltűnés nélkül.
Habár Párizs Város Divatmúzeuma csak 1977 óta önálló múzeum, alapításának ötlete sokkal korábbi. A századforduló első éveiben Maurice Leloir festő-történész Kosztümtörténeti Társaság néven alapította azt a szervezetet, mely egy párizsi divatmúzeum létrehozását tűzte ki célul. A társaság 1920-ig több mint kétezer darab kelléket és ruhát gyűjtött össze. Az önálló múzeum létjogosultsága azonban csak az ötvenes évek közepén igazolódott be, egy viselet-kiállítás sikere kapcsán.
Közönségsikerre a Budapesten megrendezett kiállítás is számot tarthat. Korabeli grafikák, fotók segítik a nézelődőt, hogy elhelyezze a kiállított tárgyakat a divatáramlatok alakulásában - a krinolinos szoknyák, charlestone-ruhák, vagy akár a ma már megmosolyognivaló ,,bukjelszoknyák” világában. A hatalmas csipkék, a pasztorális jelenetekkel, vagy áttört elefántcsont küllőkkel díszített legyezők éppúgy az alkalmazott művészetek magas színvonaláról tanúskodnak, mint a strasszberakásos cipősarkak a kilencszázhúszas évekből. Sok meglepetést tartogatnak a XX. század végi tárgyak is. A bemutatás itt sem az általánosságra törekszik, inkább a különlegeset, az egyedi ötleteket állítja reflektorfénybe.
Azonban a kiállított darabok némelyike nemcsak a hölgyek életéről, társadalmi szokásairól, vagy egy-egy művész tehetségéről vall. A XX. századi divattal szemben - ami egyre inkább a férfiak meghódításáról szól - régi korok gazdagon díszített öltözékei azoknak a szerető, gondoskodó férfiaknak is emléket állítanak, akik megbecsülésüket családjuk hölgytagjai felé drága cipellők, ruhák, csipkék ajándékozásával fejezték ki - hódolva egyúttal a női szépségnek, a női nemnek is. Talán ez a személyes báj az, amit nem tudnak pótolni korunk divatdiktátorainak ruhakölteményei, még akkor sem, ha kreációik egyre lehengerlőbb megjelenést biztosítanak viselőiknek.
A Francia Elegancia címmel megrendezett kiállítás augusztus 29-ig tekinthető meg.