Tisztelt Szerkesztőség

Sokat vívódtam, hogy tollat ragadjak-e, de egyrészt a szégyen, másrészt a témának a tabu jellege miatt idáig nem tettem, viszont a Németh Sándort és a Hit Gyülekezetét ért vádak, rágalmak hallatán úgy éreztem, a levelemmel egy-két őszinte cáfolatot, tényt közölhetek.

Kezdeném az elején. Egy átlagos családban nőttem fel. Mint minden ember, én is kerestem a helyemet a világban és 17 éves koromban rádöbbentem, hogy merőben eltérő vagyok a normálistól. Ez volt az a szörnyű tény, amely gyerekkoromtól elkísért, hogy nő létemre az azonos neműekhez vonzódtam. Az első periódusban talán a félelem és a kétségbeesés között vívódtam, ami által egyre távolabb kerültem a szüleimtől és szeretteimtől. Borzasztóan zavart, hogy igazából senkivel sem tudtam őszinte kapcsolatot kialakítani, folyton arra gondolván, hogyha tudnák, ki vagyok, talán szóba se állnának velem.
Gimnáziumi tanulmányaimmal párhuzamosan kezdtem el tanulmányozni a homoszexualitással kapcsolatos szakirodalmat, ezek abban segítettek, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül tudtam tönkretenni az életemet. Hithű katolikus lévén azt is elhitettem magammal, hogy Isten engem így teremtett, és bűneimmel együtt is szeret.
A fordulópont ott kezdődött, hogy kiutaztam édesanyám után Izraelbe. Találkoztam egy keresztény fiúval, aki a Hit Gyülekezetének tagja, és ő beszélt nekem először egy olyan Jézusról, akit addig még nem ismertem. Először minden egyes szava tüskeként hatott a lényembe, mivel éreztem, szavai mögött ott van az igazság. Időről időre fölkerestem, és hallani akartam erről a Jézusról, akiről beszélt, mert hosszú idő óta először éreztem reménységet arra, hogy ez az igazság meg tud szabadítani a bűneimtől. Egy ilyen beszélgetés után zokogva ismertem föl, hogy nekem is adatott egy olyan élet, melyben tiszta szívvel élhetem napjaimat, és még aznap döntöttem Jézus Krisztus mellett. Azóta megszabadultam a dohányzástól, a hazugságaimtól, és legfőképpen romlott életformámtól. Ehhez a döntésemhez elengedhetetlenek voltak a Németh Sándor által prédikált kazetták, és bár még egyetlen istentiszteleten sem vettem részt személyesen, mégis úgy érzem, hogy egy olyan közösséghez tartozom, amely perspektívát nyújt az életemhez mind erkölcsileg, mind szellemileg.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Németh Sándor szolgálatáért. Az ő szolgálata nélkül soha nem szabadultam volna meg a homoszexualitástól. A Magyarországon, illetve az Európában élő emberek jobban tennék, ha a rágalmazásuk helyett hálát adnának az ő munkájáért. Véleményem szerint Magyarország a Hit Gyülekezete nélkül nem tartana ott, ahol most van.
Végezetül kívánom Isten gazdag áldását a gyülekezet vezetőire, tagjaira, és kívánok sokkal nagyobb szabadságot, mint amit a mostani kormány biztosít számára.
Shalom!
Kelemen Anett
Jeruzsálem