SZIKORA MÁRTON
Ígéretek Moszkvából

A koszovói válság rendezése során egyértelműen megmutatkozott Oroszország „nagyhatalmi impotenciája” - vélik a londoni Intelligence Digest című hetilap biztonságpolitikai elemzői, akik szerint a NATO igyekezett minden ütőkártyáját kihasználni, az orosz fél pedig örülhetett, hogy nem szenvedett totális presztízsveszteséget, és a volt szuperhatalmat egyáltalán bevonták a balkáni dráma utókezelésébe. Moszkva azonban nem valószínű, hogy beletörődik az őt ért sérelmekbe, és a világhatalmi játéktér számára egyetlen lehetséges kitörési pontján, a Közel-Keleten próbál majd revansot venni.

Bagdadi gyerekek fegyverrel. Szövetségest keresnek    Fotó: MTI

Az adott helyzetben Oroszországnak nem sok választási lehetősége marad. Az egyik alternatíva, hogy egyre inkább nukleáris hatalmára támaszkodik, azaz olyan szűkített hatókörű atomtöltetek használatára, amelyek nem váltanak ki feltétlenül világméretű nukleáris válságot. A politikai szinten azonban Oroszországnak csak egyetlen kijátszható kártyája maradt, ahol érvényesítheti befolyását: ez pedig a Közel-Kelet - vélik az angol elemzők. Egy esetleges jelentősebb orosz szerepvállalás magában foglalja majd a radikális arab országok támogatását, az Iránnal való partnerség elmélyítését, illetve nukleáris törekvéseinek kiszolgálását, továbbá egy olyan orosz külpolitikának a formálását, amely gyengíti az amerikaiak, illetve az Izraellel szövetséges Törökország mozgásterét.
A koszovói válságban nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszország nagyhatalmi pozíciója megszűnt, mára csak regionális hatalmat képvisel, ugyanakkor nem lehet teljesen leírni sem, hiszen bizonyos körülmények között képes kellemetlenséget okozni a Nyugatnak. A Koszovóval kapcsolatos orosz fellépés eredményeképpen egyesek olyan véleményeket is hangoztattak, miszerint Oroszország visszatér hidegháborús politikájához, sőt esetleg megkísérli a Szovjetunió újraélesztését. Ez a feltételezés badarság, vélik a biztonságpolitikai folyóirat szerkesztői, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a volt szovjet birodalom utódállamának gazdaságát még Spanyolországé is megelőzi. A jelenlegi nemzetközi és gazdasági konstellációban több esélye lenne Londonnak feléleszteni a gyarmatokra épülő Brit Nemzetközösséget, mint Oroszországnak a Szovjetuniót.
Kérdéses azonban, hogy meddig lehet elmenni Oroszország érdekeinek figyelmen kívül hagyásával. A szovjet uralom alá rendelt balti államok már kifejezték szándékukat a nyugat-európai politikai, gazdasági és katonai szférához való tagolódásukról. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete egyre határozottabban próbálja kiterjeszteni befolyási övezetét Oroszország irányában, és erősíti kapcsolatait olyan, volt szovjet zónába tartozó államokkal, mint Ukrajna, Moldova, Grúzia, Azerbajdzsán és Üzbegisztán. Ugyanakkor az Egyesült Államok megkísérli kihasználni Iránnak Szaúd-Arábiához való közeledését, amely akár azt is eredményezheti, hogy sikerülhet éket vernie az Iráni Iszlám Köztársaság és Oroszország közé. Az USA jó kapcsolatokra törekszik a hagyományosan oroszbarát Indiával is, és igyekszik óvatos pozíciót felvenni a kasmíri válsággal kapcsolatban is. Egy ilyen nemzetközi helyzetben Oroszországnak minden oka megvan, hogy ne érezze magát biztonságban.
Az orosz presztízsmentés,
illetve a közel-keleti amerikaellenes hatalmi játék látszik körvonalazódni a korábban elhalasztott orosz-szíriai csúcstalálkozó gyors napirendre tűzésében. Aszszad szíriai elnök eredetileg április 12-én volt hivatalos Moszkvába, de néhány órával indulás előtt lemondta látogatását, mivel annak időpontja egybeesett Ariel Saron izraeli külügyminiszter moszkvai útjával.
A július 5-én megrendezett csúcson a szíriai elnök elérte, hogy Oroszország támogassa Damaszkusz pozícióit a közel-keleti béke Asszad-féle verziójában. A találkozón mindkét állam elkötelezte magát, hogy a közel-keleti térség „tömegpusztító fegyverektől, legfőképpen atomfegyverektől mentes régió” legyen. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy a cél Izrael nukleáris potenciáljának semlegesítése. Hangsúlyozták egy olyan többpólusú világ kialakításának szükségességét, amely visszaszorítja a globális amerikai dominanciát. Végül pedig, ami Asszad elnök számára a legfontosabb volt: nyélbe ütötték azt az Irán által már régóta várt üzletet, melynek keretén belül Oroszország 2 milliárd dollár értékben szállít fegyvereket Damaszkusznak. A nagyarányú fegyverügylet kimenetele megmutatja majd, hogy Oroszország meddig mer elmenni a Közel-Kelet amerikai dominanciájának megkérdőjelezésében. Szíria előkelő helyet foglal el azon az amerikai külügyminisztérium által készített feketelistán, melyen a terrorizmust államilag is támogató országok szerepelnek, az USA törvényei pedig megkövetelnék az Oroszországnak juttatott segélyek befagyasztását, amennyiben az orosz fegyverszállítmány eljutna Szíriába.
Moszkvának más közel-keleti látogatói is voltak a napokban. Asszad elnök előtt néhány órával érkezett az orosz fővárosba Tárik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes, alig pár nappal korábban pedig az iráni belügyminiszter, Abdul Vahid Muszavi-Lari. Az iráni belügyminiszter Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel megállapodott a kölcsönös együttműködésben, illetve az „idegen hatalmak jelenléténék csökkentésére való törekvésben a Kaszpi-térségben”, ami egyértelmű utalás Washington befolyásának visz-szaszorítására. Vlagyimir Putyinnal, az Orosz Szövetségi Védelmi Szolgálat igazgatójával való beszélgetése során Muszavi-Lari ígéretet kapott technikai segítségnyújtásra, amely feltehetőleg magában foglalja egy atomreaktor építését az iráni Busírban. Tárik Aziz Ivanov külügyminiszterrel az Irakot sújtó ENSZ-szankciók feloldásáról folytatott tárgyalásokat, és ígéretet nyert az orosz féltől, hogy a jövőben szorosabb diplomáciai együttműködést alakítanak ki. Ivanov elítélte „az egyes iraki területek szisztematikus (amerikai és brit) bombázását, amely a BT határozatokat semmibe veszi és teljesen ellentétes a nemzetközi joggal és normával”.
Ezek az események nem feltétlenül jelentik azt, hogy Oroszország közel-keleti kártyáját azonnal ki akarná játszani. Annyi azonban bizonyos, hogy Moszkva lépéseket tett ilyen irányba, és meglehetősen gyorsan halad előre ezen az úton. Ugyanakkor Oroszország gazdasága továbbra is rendkívül rossz állapotban van, ami sebezhetővé teszi a gazdasági segélyek csapját kézben tartó Nyugat előtt. Nyilvánvaló, hogy Moszkva lépései egyelőre csak előkészületi jellegűek, fontosságuk azonban egyre inkább felértékelődhet, amint a közel-keleti békefolyamat tovább halad. Hanyatló nagyhatalmak ritkán adják át helyüket méltóságteljesen, példa erre Nagy-Britannia szuezi kalandja is, amely annak idején megadta a kegyelemdöfést a brit gyarmatbirodalomnak.