SZABÓ IBOLYA ANNA
Kegyelemdöfés az időbomba után

Úgy tűnik, a számítógépes szakembereket már jó ideje aggasztó Y2K vírus nem az egyetlen ok a millennium körüli aggodalomra. A technikának más kihívásokkal is szembe kell néznie a kétezredik év közeledtével: a csillagászok a megnövekedő napfolttevékenység veszélyeire hívják fel a szakemberek és a közvélemény figyelmét.
2000 januárjában, miközben a világ a Y2K vírusra figyel, a Nap 11 éves ciklusának legerőteljesebb és legrombolóbb szakaszába fog lépni. Hatalmas energiakitörései következtében akár az is előfordulhat, hogy sötétben, működésképtelen mobiltelefonok társaságában ünnepeljük az új évezredet, a műholdak adatszolgáltatásaira támaszkodó hajók pedig rászorulhatnak majd a régimódi térképekre. Az Amerikai Csillagászati Társaság éves gyűlésén nemrég közzétett jelentés szerint még az űrsétát tevő asztronauták is veszélybe kerülhetnek.

A kutatók 2000 januárja és áprilisa közöttre várják a napfolttevékenység csúcsát, amikor akár egymillió, egyenként száz megatonnás hidrogénbomba hatásával felérő energia szabadulhat fel. A felszabaduló napenergia hullámai áramszüneteket okozhatnak. Fennakadások lehetnek a rádiós kommunikációban, és olyan fantom-üzenetek jöhetnek létre, amelyek révén egyes műholdak letérhetnek röppályájukról.
Jó hír azonban, hogy a múltban előfordultak már ennél komolyabb napkitörések is, és JoAnn Joselyn, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet munkatársa szerint az Egyesült Államoknak rendelkezésére áll olyan műhold, amely érzékeli a napkitöréseket; körülbelül egy órával azelőtt, hogy azok hatása elérné a Földet, figyelmeztető jelzéseket ad le. Az interneten és egy speciális rendszeren továbbítható jelzések lehetőséget adnak az energiaszolgáltatóknak arra, hogy megelőzzék vagy minimalizálják a rendkívüli energiahullám romboló hatását. Ilyen módon a műholdakat irányító szakembereknek is marad idejük, hogy korrigálják a nem kívánt hatást.
A 2000. évi napciklus igazi veszélye abban rejlik, hogy a jelenleg használt kommunikációs technika nagy része anynyira új, hogy még nem lehetett kitéve ilyen mértékű külső hatásnak, így könnyen károsodhat. Joselyn szerint az, hogy ma jobban függünk a csúcstechnológiától, sokkal sebezhetőbbé is tesz minket.
A szokatlan hevességű napfolttevékenység mindennapi életünket is érintheti: előfordulhat, hogy mobiltelefonjaink felmondják a szolgálatot, vagy legalábbis furcsa dolgokat művelnek. Egyes rendszerek az ionoszférán keresztül küldik rádiójeleiket, ahol egy napkitörés már károkat okozhat. Más rendszerek pedig az éppen veszélyeztetett műholdakat használják jeleik továbbítására.
A múltban már előfordult, hogy egy műhold meghibásodott, és letért röppályájáról, egy másik pedig egyszerűen „elveszett” a napfolttevékenység okozta zavar következtében. 1989-ben egy napkitörés hatására Québecben nagyobb területen áramkimaradás volt, a New Jersey-beli Salemben pedig tűz ütött ki a helyi áramszolgáltatónál, hosszabb áramszünetet okozva.
JoAnn Joselyn azonban leginkább a hajók és repülőgépek navigálására használt globális rendszer miatt aggódik, ami műholdak egész csapatát használja. Ezek mind veszélyben vannak, és veszélybe sodorhatják az általuk navigált közlekedési eszközöket is. A rendszert újabban már repülőgépek leszállásánál is felhasználják, ami emberéletre is közvetlen veszélyt jelenthet.
A jelentés szerint az űrhajósokra csak akkor jelent veszélyt a megnövekedő napfolttevékenység, ha az űrhajón kívül tartózkodnak. Az űrsiklón és az űrállomáson belül semmilyen veszély nem fenyegeti őket; a Holdon azonban akár halálos mértékű sugárzásnak is ki lehetnek téve. Ugyanígy fontolóra kell venni egy jövőbeli Mars-expedíció során a veszélyes mértékű napsugárzás kockázatát.