EPERJESI ILDIKÓ
Vérre menő küzdelem az olajmezőkért

A Nyugat célja az, hogy ellehetetlenítse az oroszokat és a muzulmán világot. E tervekben különleges szerep jut a Kaukázusnak, mint a konfliktus kirobbantó okának - idézi a moszkvai Kommerszant Vlagyimir Szemjonov tábornokot, Karacsáj- és Cserkeszföld új elnökét. A közép-ázsiai és a Kaszpi-tengeri olajmezőket egyedül Grúzián keresztül tudja megközelíteni a Nyugat, ezért nagy kérdés, hogy a kaukázusi köztársaság a NATO befolyási övezetébe kerül-e, vagy Moszkva visszaszerzi vezető szerepét az egykori szovjet tagköztársaságban.

A Jugoszlávia elleni bombázások árnyékában tartott április végi NATO-csúcstalálkozót Oroszország és Belorusszia bojkottálta, a Független Államok Közössége többi tagországának képviselői viszont elmentek Washingtonba.
A találkozó legnagyobb eredménye az a határozat volt, mely szerint a NATO a koszovóihoz hasonló „humanitárius műveleteket” hajthat végre a szövetség felelősségi övezetén kívül. Nem kellett sokáig találgatni, pontosan hol is akadhat újabb ilyen lehetőség. Eduard Sevardnadze grúz elnök, miután üdvözölte a NATO balkáni beavatkozását, arra kérte a szövetségeseket, hogy segítsenek rendet teremteni a lázongó Abháziában.
Nem érdemes kételkedni abban, hogy a grúz elnök felhívását komolyan vette-e az észak-atlanti szövetség. A Nyugat ugyanis - a Kommerszant megfogalmazása szerint - „vérre menően” érdekelt abban, hogy a kaukázusi ország stabil és barátságos legyen, hiszen pontosan Grúzián és a szomszédos Azerbajdzsánon keresztül vezet az egyetlen folyosó a Kaszpi-térség és Közép-Ázsia gazdag energia-lelőhelyeihez. Az összes többi útvonal ugyanis olyan országok fennhatósága alá tartozik, amelyek a Nyugattal szemben nem viseltetnek különösebb szimpátiával: Kína, Irán és Oroszország ellenőrzi a területet. Miután a Nyugat teljesen uralma alá vonja a Balkánt, biztos hogy eljön az „eurázsiai Balkán” órája is, ahogyan a Kaukázust a volt amerikai külügyminiszter Zbigniew Brzezinski nevezte.
A Washingtonban hozott döntések Moszkva nyílt felháborodását váltották ki. Az orosz katonai vezérkar megtette a maga válaszlépéseit. Ezek egyik eleme volt az orosz deszantosok Koszovóba küldése. A másik: játszmát kezdtek Karacsáj- és Cserkeszföldön, amely ideális terepnek látszik Grúzia sakkban tartásához, hisz az Oroszországhoz tartozó kaukázusi köztársaságból az olajfolyosót elzárhatják az oroszok.
Ha Grúzia ismét Moszkva ellenőrzése alá kerül, a Nyugat számításai dugába dőlnek, hiszen az Oroszország-Örményország-Irán vonal bezáródik, Azerbajdzsán és Közép-Ázsia pedig teljesen elszigetelődik. Grúzia abháziai politikája, Tbiliszi NATO felé fordulása nem csak az orosz tábornokokat aggasztja, hanem sok kaukázusi politikust is. Elsősorban a Kaukázusi Hegyi Népek Konföderációja és Karacsáj- és Cserkeszföld új vezetője érintett az ügyben.
Vlagyimir Szemjonov tábornokot, Oroszország szárazföldi csapatainak egykori főparancsnokát júniusban választották a kaukázusi köztársaság elnökévé. A tábornok még főparancsnokként hangoztatta, hogy ellenzi a NATO bővítését, s meg van arról győződve, hogy „a Nyugat Oroszországot összeütközésbe akarja keverni a muzulmán világ egyre erősödő országaival, amelyek közül jó néhány történelmi szövetségese az oroszoknak. A céljuk az, hogy mindkét erőt megsemmisítsék. E tervekben különleges szerep jut a Kaukázusnak, mint a konfliktus kirobbantó okának. Az a gond, hogy ma Oroszországban nem érzékelik a globális és helyi fenyegetések komolyságát és magának a huszonegyedik századnak a kihívását sem.”
Ezeket az elveket a csecsen Juszup Szoszlanbekov, a megújított kaukázusi konföderáció elnöke azonnal felvette a konföderáció programjába. Szoszlanbekov reméli, hogy a közös geopolitikai érdekek megtörik a jeget a csecsen-orosz kapcsolatokban. Csecsenföld státusának rendezése esetén „kész elismerni, hogy az egész Kaukázus, beleértve Csecsenföldet is, Oroszország befolyási övezetéhez tartozik”.
Ennek a közeledésnek külön pikantériája, hogy azt kész támogatni a csecsen ellenzék is: Samil Baszajev, aki a mai napig is pártolja Abházia függetlenségét. Szalman Radujev, a csecsenek második számú terroristája nyíltan a grúz ellenzék mellett áll. Tavaly februárban Sevardnadze elnök ellen merényletet szervezett a csecsen vezér.
A tavaly év végén felélesztett kaukázusi konföderáció és az orosz vezérkar segítségével tudták csak legyőzni az abházok 1992-ben a grúz hadsereget. A most megválasztott Szemjonov tábornokkal a cserkeszek a szembenállást választották. Ez a konfliktus a kaukázusi népeknek a NATO keleti terjeszkedése elleni összefogása helyett a Kaukázus térképére most újabb tűzfészket helyezett - szögezi le a Kommerszant.