Világszerte, s így sajnos hazánkban is, népbetegség az alkoholizmus - 1 millió
alkoholista országa lettünk. Ezzel a problémával a társadalom kénytelen együtt élni,
mivel a tökéletes absztinenciára igen kevés esély van. A szakintézmények csak szerény
eredményeket tudnak felmutatni, pedig igen nagy energiát fordítanak arra, hogy pácienseik
a kezelés után vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba, felhagyva addigi deviáns életformájukkal.
Nem is csoda a csekély siker, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy aki már
alkoholistává vált, az elvesztette a képességét arra, hogy mértékletesen
fogyasszon alkoholt, és ezt a képességét soha nem is fogja visszanyerni.
Így vall erről egy alkoholista: „Időnként mindannyian úgy érezzük, hogy
visszanyertük az uralmat, de ezeket a - rendszerint rövid - időközöket még
nagyobb féktelenség követi, amely aztán szánalmas és megmagyarázhatatlan erkölcsi
süllyedéshez vezet.”
Az alkoholizmus egy egyre súlyosabb stádiumokon átívelő betegség, amelyből nem
lehet kigyógyulni, de meg lehet állítani a folyamatát.
Leginkább az alkoholistákat tömörítő önsegélyező csoportok járnak élen abban a
folyamatban, hogy a már „elveszettnek” elkönyvelt sorstársaikat visszahozzák a józan
életbe, mivel egy alkoholistán csak egy másik alkoholista tud a leghatékonyabban segíteni
- ilyen jellegű közösség a Magyarországi Névtelen (Anonim) Alkoholisták (A. A.)
is. Hazánkban ez a szervezet működik az egyik legjobb - 15-20%-os - hatékonysági
fokkal. A visszaesések aránya elég csekély, 25 százalék körül mozog. Ezt úgy tudták
elérni, hogy mindenki választhat egy tapasztaltabb segítő személyt, akihez bizalommal
fordulhat a problémáival. A szervezet tagjai elsődleges céljukként azt tűzték ki,
hogy józanok maradjanak, és más alkoholistákat a józanság útjára segítsenek. A névtelen
alkoholisták 12 lépésben fektették le tevékenységi körüket: lényegében ez
egyfajta önvizsgálat és bűnvallás, illetve Isten segítségül hívása az
alkoholizmusból való megszabaduláshoz, valamint kötelezettségvállalás más
alkoholisták megsegítésére.
Ezek a pontok Amerikában születtek meg, ahol köztudottan a protestáns szemléletmód a
meghatározó a közfelfogásban - ezért cseng mindez kissé idegenül az európai fülnek.
Maga a szervezet egyébként teljesen befogadó mindenfajta vallású ember felé, talán
ezért sem szerepel a lépések között Jézus Krisztus megváltásának az elfogadása.
Mindenfajta vallási vagy politika szervezettől függetlenül működnek.
Az elkötelezett segítségnyújtási szándék a szenvedő, küszködő, segélykérő
alkoholisták felé alapvetően meghatározza a szervezet működését. Ezt egy fordított
piramissal lehetne a leginkább szemléltetni, aminek a tetején a frissen betért személyek
találhatók, akiknek a többi tag alárendeli magát a célból, hogy sorstársuk le
tudjon mondani az alkoholról.
Különféle - nem fizetett - szolgálatok is vannak az A. A. csoportokon belül:
ilyen például a titkári, a pénztáros, a mosogatós vagy a könyvfelelősi feladatkörök.
Ezeknek a tisztségeknek a betöltése rotációs (körforgásos) rendszerben változik a
csoporton belül. Mindezt azért tartják fontosnak, mert aki valamit tesz a csoport érdekében,
annak sokkal jobban fejlődik az identitása.
Nagyon meghatározó a hasonló problémájú emberek által alkotott közösség összetartó
ereje: egy héten akár többször is tartanak az A. A. csoportok gyűléseket, ahol
elmesélik egymásnak akár az intimebb történeteiket is. Itt nem a sztorin van a hangsúly,
hanem az érzelmek átadásán. Azontúl minden alkalommal megbeszélik a 12 lépést is.
Ezek zártkörű összejövetelek vezetők irányításával. Csak azok vehetnek ezeken részt,
akiknek bevallottan problémájuk van az alkohollal, vagy pedig alkoholisták hozzátartozói.
Az A. A. csoportok önfenntartók, csak a tagoktól fogadnak el pénzt, és többnyire
csak annyit, amennyi az üzenet közvetítéséhez szükséges.
Az A. A. tagság egyetlen feltétele a leszokási szándék. A szervezet 24 órás
program szerint működik. Ez azt jelenti, hogy csak a mai nap fontos, az hogy ma ne
igyak, a holnappal pedig nem kell előre foglalkozni, hiszen minden napnak megvan a maga
baja. Csak így, a mindennapi határozott döntésekkel - „ma nem iszom” - lehet
elviselni azt a gondolatot, hogy soha többé nem ihatok meg egy pohár sört sem, nehogy
még rosszabb állapotba kerüljek, mint a kiindulási helyzetben voltam.