Az elmúlt héten a hazai sajtó megszellőztetett egy tervezetet, amelyet a Szociális
és Családügyi Minisztériumban (SzCsM) dolgoztak ki Nemzeti Családpolitikai Koncepció
címen. A kibővített család- és házasságvédelemre vonatkozó intézkedéseket a
hagyományos értelemben vett keresztény családmodell jegyében szeretnék az illetékesek
bevezetni. A nagycsaládosok fokozott támogatása, a főállású anyák anyagi elismerése,
illetve négy vagy több gyerek esetén nyugdíjjogosultságuk biztosítása éppúgy
szerepel a tervezetben, mint az, hogy jogi vagy adózási szempontból a házasságot a többi
együttélési formától megkülönböztetve, azoknál jóval kedvezőbben kívánják
kezelni. A hírek szerint a fiatalok házasodási és családalapítási kedvét egyházi
segítséggel szervezett ifjúságneveléssel szeretnék már az iskolákban megalapozni,
továbbá kötelező jelleggel visszaállítanák a házasságkötés előtti szaktanácsadás
intézményét is - hogy csak párat említsünk a fenti híresztelésekből.
Lapunk kérdésére a minisztérium sajtóosztályán határozottan leszögezték, hogy a
tervezet még kezdeti stádiumában tart, és a híradások elferdített információkat
tartalmaznak. A koncepció egyébként - a legszélesebb körű szakmai egyeztetések után
- csak szeptemberre fog véglegesen elkészülni. Harrach Péter miniszter pedig a
napokban többek között elismerte, hogy a tervezetben túlhangsúlyozták a keresztény
családmodellt, és kiegyensúlyozottabb változatot ígért őszre.
Ha végiggondoljuk példának okáért csak az elmúlt évtizedek népesedéspolitikai intézkedéseit,
megállapítható, hogy lényeges demográfiai változásokat egyszer sem sikerült velük
előidézni - állítja Bethlen Anna, a SzCsM Nőpolitikai Titkárságának munkatársa.
Elmondása szerint ezek az intézkedések nem képesek népességnövekedést előidézni,
hanem általában olyan, kevésbé tehetős társadalmi rétegek számára kívánják
megkönnyíteni a gyerekvállalást, akik csak anyagi okokból vállalnak kevesebb
gyereket, mint amennyit szeretnének. Arra, hogy a következő kormányzat nem fogja-e eltörölni
a főállású anyák nyugdíjjogosultságát, természetesen semmi garancia nem nyújtható,
de a szakember megítélése szerint ez önmagában amúgy sem elegendő ösztönző erő
nagycsalád alapításához. Törvényekkel nem, széleskörű megelőző-felvilágosító
munkával azonban valamelyest elő lehet idézni az emberek szemléletváltását -
ilyen az abortusz ügye. Arról nem is beszélve - tette hozzá Bethlen - hogy a
keresztény értékrendet nem lehet törvényileg mindenkire nézve kötelezővé tenni
napjaink plurális társadalmában - ilyen a házasságkötési hajlandóság témája.
A jelenlegi tervezet számos kérdést vet fel az emberi és állampolgári jogok vonatkozásában,
tehát az ismert változat biztosan nem tekinthető véglegesnek.
Még egy vonatkozásban rejt különös veszélyt a koncepció, hangsúlyozta Bethlen
Anna: a fejlett országokban a családok közel 15 százalékában a férj bántalmazza,
fizikailag vagy pszichésen elnyomja a feleségét - társadalmi pozíciótól függetlenül.
Ez többnyire azt jelenti, hogy a férfi egy személyben dönt a gyermekvállalás kérdésében,
abban, hogy elmehet-e a nő dolgozni, és hol, kikkel dolgozhat együtt, meghatározza
napi időbeosztását, magánál tartja felesége személyi okmányait stb. A főállású
anyaság lehetőségét a bántalmazó férjek ki fogják használni arra, hogy feleségüket
otthon tartsák, még jobban beszűkítve ezzel a másik mozgásterét, és megnövelve
kiszolgáltatottságát.