SZOBOTA ZOLTÁN
Vitatják a titkosszolgálatok fellépését

Vasárnap hajnalban ismeretlen telefonáló zavart fel négy újságírót, mondván: a fóti szemétégetőnél érdekes adalékokat találnak az amúgy is már tekintélyes méretűre dagadt Postabank botránnyal kapcsolatban. Hétfőn a Postabank vezető tisztségviselői feljelentést juttattak el a BRFK-hoz ismeretlen tettes ellen banktitoksértés alapos gyanúja miatt. A fővárosi szemétégető üzem mellett vasárnap reggel talált több doboznyi irat ugyanis a Postabank Értékpapír Rt.-től származó, jobbára selejtezésre szánt ellenőrző anyag és másolat, melyek között azért akadtak eredeti, idei keltezésű dokumentumok is. Az iratok a közélet több ismert szereplőjének bankügyleteit is tartalmazzák.

Dézsi Mihály, a BRFK sajtószóvivője arról számolt be a Heteknek, hogy a nyomozás jelenleg a tanúkihallgatás fázisában van, de a sajtótól a brókercéghez visszajuttatott papírok alapján már egyértelmű a banktitok megsértése.
Majtényi László, adatvédelmi biztos lapunk kérdésére elmondta, hogy praxisában többször előfordult már hasonló ügy nem csak bankokkal, hanem kórházakkal kapcsolatban is. A mostani eset mögött szerinte akár rosszindulat is lehet, de elképzelhető, hogy csupán egyszerű trehányságról van szó. Mindenesetre, amíg nem érkezik hozzá panasz a jogellenes adatkezeléssel kapcsolatban, részéről semmi sem indokolja a beavatkozást.
Lapértesülések szerint, mivel állami bank adatai jutottak el a sajtóhoz, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) is részt vesz az eset kivizsgálásában. Szabó Gábor, Kövér László titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter kabinetfőnöke lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az ügyben semmilyen konkrét információval nem szolgálhat, hiszen a titkosszolgálat esetleges információgyűjtése önmagában is már államtitoknak számít. Egyébként a NBH csak akkor avatkozik be egy ilyen ügybe, ha a Magyar Köztársaság pénzügyi biztonságát közvetlenül veszélyeztető jeleket észlel - tette hozzá. Véleménye szerint megtörni látszik az elmúlt nyolc évre jellemző konszenzus az ellenzék és a kormányzat között, amely szerint a politikusok leveszik a napi politika asztaláról a nemzetbiztonsági ügyeket. „A nemzetbiztonsági szolgálatok vezetése abban lenne érdekelt, hogy minél kevesebb szó essék a titkosszolgálatokról, de az elmúlt hónapok provokált botrányai ezt lehetetlenné tették” - fűzte hozzá a kabinetfőnök.
Bácskai Tamás közgazdász professzor, a magyar gazdasági törvény (gt) egyik atyja nem érti, miért lenne szükség a titkosrendőrség bekapcsolódására. Mint a Heteknek elmondta: banktitok nem tartozik a NBH-ra, de persze elképzelhető, hogy olyan papírok is voltak a szemétégetőnél, amelyek kínosak lehettek a kormánynak, és ez indokolja a titkosszolgálatok beavatkozását. A mostani eset is a kiszivárogtatás egy formája, ahol általában kérdéses az információ eredete. Lehetséges azonban - fűzte hozzá a professzor -, hogy éppen a párhuzamosan működő rendőrségek versenyének lehetünk szemtanúi.
Szikinger István, alkotmányjogász szerint is abszurd, hogy egy ekkora országban tíz titkos adatgyűjtésre jogosult szervezet funkcionál egymás mellett, melyek ráadásul még egymás előtt is titkolóznak. Ha gyűjtenek is információt, nyomozniuk nem szabad, mert a cselekmény felderítése nem feladatuk. A titkos adatgyűjtés amúgy államtitok, ezért ha beszélnek róla, akkor megsértik a törvényt - fejtette ki Szikinger, majd hozzátette: Az NBH beavatkozásának jogilag kétféle alapja lehet. Egyrészt az 1995. évi CXXV. a nemzetbiztonságról szóló törvény, amely alapján egy, a Magyar Köztársaság pénzügyi biztonságát veszélyeztető „leplezett törekvésre” hivatkozhatnak, másrészt pedig a 2221/1998 szervezett bűnözéssel kapcsolatos kormányhatározat, mely megengedi ugyan a rendőrség és az NBH együttműködését, de itt már felmerül az alkotmányosság kérdése.
Az alkotmányjogász a legalapvetőbb problémának azt tartja, hogy Magyarországon még nem teremtették meg a nemzetbiztonsági szolgálatok külső kontrollját. Példaként Németországot említette, ahol a titkosszolgálat vezetője minden év végén az ombudsmanhoz hasonlóan jelentést tesz közzé. „Egy ellenőrizhetetlen és monopolizált hatalom szükségszerű velejárója az indokolatlan és túlzott titkolózás, mely egyébként csábítóan hat a titkok birtokosaira” - állítja a szakember, aki szerint úgy van felépítve a rendszer, hogy az eleve a torzulás felé visz. Úgy látja: az állam túlzottan bizalmatlan a polgárral szemben, ezért még abban az esetben sem tájékoztatnak valakit személyiségi jogainak sérelméről, ha kiderül, hogy például tévedésből hallgatták le. Így a polgárnak nincs lehetősége jogorvoslatot keresni.
Szikinger szerint garanciát jelentene, ha nyilvánosságra hoznának minden olyan információt, melyek titokban tartásához már semmilyen érdek nem fűződik, illetve a titkosszolgálat vezetője minden évben jelentést adna ki arról, hogy mi veszélyeztette a nemzetet és annak polgárait, illetve hogyan hárították azt el. Mindehhez természetesen módosítani kellene a titkosszolgálati adatgyűjtés államtitokká minősítéséről szóló törvényt, továbbá jogi úton kellene megakadályozni, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok - mintegy a törvény fölé emelkedve - jogellenes utasításokat hajtsanak végre - szögezte le a szakember.