SZABÓ IBOLYA ANNA
Amikor a Nap elsötétül

„Július 8-án reggel fellegtelen levén az ég Pesten a nevezetes napfogyatkozás szépen látszott, közepe mintegy 7 óra 44 perckor volt, midőn a látkör tetemesen elsötétült, hanem egészen nem, mert Pesten mintegy csillagnyi látszott még a napból... sok nép csődült fel a budai hegyekre, még a délfelé fekvőkre is, ugy hogy mint mondják, Szt. Gellérten a csillagvizsgáló intézet kapuját a kiváncsi nép betörvén, a nagy rohanás a kémkedő csillagász vizsgálatait is megzavará. Mindenki érezte a csillagászat felségét, s csak azt sajnáltuk, hogy éppen hazánkban kellőleg sehol nem taníttatik ezen isteni tudomány” - így írja le egy korabeli megfigyelő az 1842-es magyarországi napfogyatkozást. Az ezredforduló lázában égve is igen jeles eseménynek számít az, amiben idén augusztusban részünk lehet: hazánk jelenlegi területéről nézve 1842 óta először ismét látható lesz egy teljes napfogyatkozás. A jelenség különleges, hiszen csupán minden tizedik generáció lehet részese ennek a rendkívüli égi jelenségnek: nem csoda ezért, ha egyesek az augusztus 11-ei dátumban máris az apokalipszis nyitányát látják.

Napfogyatkozásról akkor beszélünk, ha a Nap, a Hold és a Föld olyan együttállásba kerül, hogy a Hold a földi szemlélő számára eltakarja a Napot. Valamivel költőibb megfogalmazásban a Hold árnyéka átsuhan a földön, átmenetileg éjjeli sötétséget borítva rá nappal. Amennyiben az ég nem felhős, erre a pár percre néhány bolygó és fényesebb csillag is láthatóvá válik. Magyarországon ez idén augusztus 11-én fog megtörténni, ami valóban életre szóló élményt jelenthet: bár a földön körülbelül évente előfordul napfogyatkozás, sokat nem is lehet lakott területről látni. Magyarországról átlagosan 90-100 évente látható teljes napfogyatkozás, az utolsót 1842-ben Petőfi Sándor is megcsodálta. Pápa, ahol a költő ekkoriban diákoskodott, beleesett az úgynevezett teljességi zónába, ahonnan a napfogyatkozást a maga teljességében lehetett látni. Könnyelműsége azonban majdnem a szeme világába került: minden figyelmeztetés ellenére addig próbált a napba nézni, amíg az teljesen takarásba nem került. Diáktársa, Orlay Petrich Soma karonfogva kísérte hazáig, és napokig káprázott a fiatal Petőfi szeme. Egyik szemével ettől a naptól kezdve nem látott tisztán.

Napvadászok zarándoklata

Részleges napfogyatkozást, amikor a Hold a Napnak csak egy részét takarja el, akár többször is láthatunk életünkben, hiszen ezek a jelenségek általában a föld nappali felén kontinensnyi területről láthatóak. A teljes napfogyatkozás azonban egy konkrét területre kivetítve igen ritka természeti jelenség. Számos ember soha életében nem lehet ilyesminek a tanúja. Egy adott földrajzi hely átlagosan 410 évenként esik bele a teljes napfogyatkozás zónájába, tehát a Magyarországon átlag 90-100 évente látható napfogyatkozás sem azt jelenti, hogy ez az egész országot érintené. A teljesség zónájába soha nem kerül bele az egész ország: 1842. július 8-án a Kisalföldről és a Felvidékről látszott a teljes napfogyatkozás, idén a Közép-Dunántúl és a Dél-Alföld a soros, míg legközelebb, 2081. szeptemberében a Dél-Dunántúl részesedik az élményben. Egy átlagos fogyatkozásnál mintegy tízezer embert ér az a szerencse, hogy saját lakóhelye beleesik a totalitási zónába, ahol a napfogyatkozás teljesnek látszik. Egy napfogyatkozás totalitási zónája 270 kilométernél nem szélesebb, és a jelenség legfeljebb hét és fél percig tart. Egy-egy „totalitás-élményért” amatőr és hivatásos csillagászok akár a világ végére is elutaznának. Semmi sem drága nekik, hogy hóban-fagyban vagy éppen trópusi hőségben néhány percig részesei lehessenek a csodának.

A NASA jó ídőt igér

A csoda tehát minket is hamarosan meglátogat, ha minden jól megy és az időjárás is úgy akarja. A napfogyatkozásra ugyan mindenképpen sor kerül, de a felhős idő könnyen megcsonkíthatja az élményt. Ha augusztus 11-én az égboltot felhő borítja, az egész napfogyatkozásból mindössze azt fogjuk érzékelni, hogy fényes délben hirtelen besötétedik, majd alig több mint két perc múlva újra kivilágosodik. Amennyiben viszont tiszta az idő, látni fogjuk a Napot teljes takarásban, amint csak egy keskeny gyűrűje látszik ki a Hold mögül. A NASA hosszú távú előrejelzése szerint jó esélyünk van a kedvező időjárásra: Anglia, Németország, az Alpok területe felhősnek ígérkezik, ám a Balatontól keletre eső területeken, valamint Romániában, Törökországban nagy valószínűséggel jó idő lesz. Kevésbé kecsegtetőek az esélyek India felé közeledve, mivel ott éppen a monszun időszak fog felhőket hozni. Kedvező kilátásainkat támasztják alá a korábbi évek magyar megfigyelései is, melyek szerint az elmúlt 12 évben csak egyszer volt borús az ég augusztus 11-én.
Amennyiben szerencsénk van és a nagy napon derűs idő lesz, jó hasznát fogjuk venni a speciális napvédő szemüvegeknek. Ez itt nem egyszerűen a reklám helye: minden szakember, aki egy kicsit is foglalkozik a napfogyatkozás témájával, komolyan figyelmeztet: ne nézzünk a Napba, amíg teljesen el nem tűnik a Hold mögött, mert komoly szemsérüléseket szenvedhetünk, akár meg is vakulhatunk. A napba tekinteni - midössze 2 perc 22 másodpercen át - a teljes takarásban lehet majd kockázat nélkül. Nem igaz a szólás, hogy a napba lehet nézni… - még a közismert kormozott üveges megoldás is komoly veszélynek teszi ki szemünk világát, hiszen csak a látható fénysugarakat szűri ki, az igazán veszélyes ultraibolya és infravörös sugarakat azonban nem. Ez utóbbiak ellen még a legjobb minőségű UV-szűrős napszemüveg sem használ. A szakemberek óva intenek az egyéb napfogyatkozási babonáktól is: nem nyújt védelmet a CD és a floppylemez sem; sőt, az exponált filmnek sem vehetjük sok hasznát. Hogy valóban mennyire komoly dologról van szó, azt néhány egyszerű adat is jól illusztrálja: 1970-ben Amerikában 100-200 közöttire volt tehető azok száma, akik súlyos szemsérüléseket szenvedtek felelőtlenségük miatt. Ezeknek az embereknek 40 százaléka biztosra vette, hogy megfelelő védelemmel felszerelve gyönyörködik a fogyatkozó napban. 1994-ben Brazíliában 16-an vakultak meg hasonló okokból. Érdemes tehát komolyan venni a figyelmeztetéseket, és nem hagyatkozni a házilagos megoldásokra. S ha már a jó idő és a megfelelő szemüveg is együtt van, csak a körítés hiányzik az igazán maradandó élményhez. Erről valószínűleg sokan próbálnak majd gondoskodni. Köztük lesz a Napvadász Kft. is, ami nem másért alakult, mint a napfogyatkozás tényének népszerűsítésére és az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztésre, hogy mindenki számára élménnyé tegyék ezt a különleges napot. Megalakulásuk pontosan egy évvel és egy nappal a napfogyatkozás előtt történt: éppen időben ahhoz, hogy 1998. augusztus 11-én meghirdethessék a napfogyatkozás évét. Terveik szerint színes és változatos programokkal köszöntik majd a nagy napot. Az összes nagyobb városban, ahonnan látható lesz a napfogyatkozás, szórakoztató programokat szerveznek, koncertekkel és kirakodóvásárokkal. A forgatagban helye lesz az ismeretterjesztésnek is: minden helyszínen amatőr csillagász fogja „vezényelni” a napba tekintést, kalauzként működve az érdeklődő tömegben.
Bár Budapest nem fog beleesni abba a 111 kilométer széles sávba, amelyben a napfogyatkozás teljessége látható lesz, egészen nem marad ki abból: a csillagászok szerint a fővárosiaknak 99,1 százalékos élményben lesz része. Budapesten is be fog sötétedni, a csillagok azonban nem fognak látszani.

A Mir felgyújtja Párizst?

Jóllehet a világ ma már az ezredforduló lázában ég, Európa központi részén 1999. augusztus 11. jelentős dátum. Jelentőssé avatja többek között az a tény, hogy ez lesz az évezred utolsó napfogyatkozása. Térségünkben legközelebb kereken hét év múlva, 2006 márciusában lesz teljes napfogyatkozás, amely - a mostanihoz hasonlóan - újra átvonul a Közel-Kelet felett. Míg az idei augusztusi égi jelenség Jeruzsálemben 75 százalékos sötétséget eredményez, hét év múlva a város teljes sötétségbe fog burkolózni.
A természeti jelenség nyilván sokak fejében összekapcsolódik az ezredfordulóra amúgy is várt különleges eseményekkel. A napfogyatkozásnak - bár a csillagász számára nem több fizikai ténynél - van egy nem elhanyagolható szellemi, lelki dimenziója is. A nap a fény és az élet forrása, és mint ilyen szokatlan, váratlan „eltűnése” mindig is félelemmel, különös izgalommal, világvégeérzéssel töltötte el az embereket. A földön „végigsuhanó” árnyék borzongást is kelthet az arra fogékonyakban, ám az - mint Nagy András, az Első Magyar Napvadász Kft. tagja kifejtette - csak nagy, de nem veszélyes.
A modern kor világvégeváróinak egyike Paco Rabanne, a híres divattervező, aki nemrég megjelent, Tűz az égből című könyvében kifejtette: 1999. augusztus 11-én - éppen a napfogyatkozás napján - a Mir űrállomás letér pályájáról, és tüzes golyóként fog a földre zuhanni. A spanyol születésű Rabanne-nak elmondása szerint még gyerekkorában volt egy látomása a lángokban álló Párizsról és elevenen elégő emberekről. A világvége miatt szintén aggódó észak-amerikai csippua indiánok azonban már kitaláltak egy megoldást: mivel úgy vélik, hogy a napfogyatkozáskor a fény kialszik a napban, ezért égő nyilak záporát zúdítják a sötétség pillanataiban az ég felé, hogy újra meggyújtsák a lángot. Tagadhatatlan: a módszer eddig mindig bevált…