KARL PFEIFER BÉCS
Rasszista botrány Ausztriában

Hol vannak azok az idők, amikor Ausztriában tárt karokkal fogadták a menekülteket? Persze már azokban a „régi szép időkben” sem nagyon örültek, ha a menekült nem európai fehér bőrű volt. Amikor 1998 őszén a 25 éves, nigériai fekete Marcus Omufuma Ausztriában menedéket kért, azt állítva, hogy egy nigériai titkos szekta tagja volt, amely saját édesanyja megölésével bízta meg, az osztrák hatóságok - mint később kiderült, jogosan - nem fogadták el az indokot, és kiutasítását rendelték el, amelyre idén május elsején került sor.

Három rendőr kísérte Omufumát a Balkan Air bolgár légitársaság gépén, amely Szófia felé tartott. A kiutasított nigériai azonban csak holtan érte el Szófiát, mivel, amikor halálfélelmében kiabálni kezdett, a rendőrök leragasztották a száját, majd később az orrát is. Ezt állapította meg a bolgár és a későbbi osztrák boncolás is. Az a néhány ember is erről tanúskodik, akik akkor a repülőgépen tartózkodtak.
Egy hasonló eset miatt, amely korábban Belgiumban történt, az akkori belga belügyminiszter lemondott. A belügyminiszter Ausztriában is fölajánlotta lemondását a kancellárnak, de az nem fogadta el. Amikor az osztrák bírósági vizsgálat elkezdődött, a rendőrség fegyelmi bizottságának kellett eldönteni, hogy felfüggesztik-e a három rendőrt, vagy sem. A bizottság úgy döntött, hogy nem. Amikor azonban a Süddeutsche Zeitung és a Neue Zürcher Zeitung kritikusan írt a botrányról, a belügyminisztérium újra megbízta a rendőrség fegyelmi bizottságát, amely - csodák csodája - ezúttal már felfüggesztette az emberöléssel gyanúsított rendőröket.
Közben Caspar Einem korábbi belügyminiszter elmondta: ő értesítette a minisztérium vezetőit arról, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának jelentése megemlítette az osztrák rendőröknek azt a szokását, hogy a kiutasítottak száját ragasztószalaggal bekötik. Először dermedt csönd fogadta Einem kijelentését. A vezető hivatalnokok ugyan tagadtak, de kiderült, hogy a jelentésben erről valóban szó volt.
Hans Dichand, a következetes idegengyűlölő irányvonalával Európában egyedülálló
Neue Kronenzeitung kiadója és egyik tulajdonosa azt írta, hogy a rendőrök csak „kellőképpen teljesítették a feladatukat”. Ezt a lap másik munkatársa még megtoldotta azzal a kérdéssel, hogy „azoknak, akik a jogállamisággal mit sem törődnek, járnak-e a jogállam jótéteményei?”
A parlament külön ülésén a Haider-féle Szabadságpárthoz tartozó Helene Partik-Pablé, aki civilben bírónő, azt mondta: „Kérdezze meg a rendőröket az afrikai feketékről. Ők nemcsak másképp néznek ki, hanem mások is, éspedig egészen különlegesen agresszívak. Ez nyilvánvalóan a természetükben van. A legtöbben illegálisan tartózkodnak itt, általában kábítószer-kereskedők, és rendkívül agresszívak.” A Haider-párti képviselőnőt a parlament elnöksége nem utasította rendre, és a mai napig nem vonta vissza rasszista kijelentését.
Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága már három hónappal ezelőtt jelentést adott ki arról, hogy Ausztria nem teljesíti az 1966-os ENSZ-konvencióban vállalt kötelezettségeit a faji diszkrimináció minden megnyilvánulásának eltörléséről. Annak ellenére, hogy az ENSZ Ausztriának javasolta az okmány széles közvélemény előtti közlését, az a mai napig még a parlamentbe sem jutott el. A liberális parlamenti képviselő, Volker Kier szerint Ausztriában egyszerűen nem akarják tudomásul venni, hogy az országban rasszizmus létezik. Szerinte a helyzet nem rosszabb, mint másutt, csak itt másképpen viszonyulnak hozzá, mivel nincs nyílt vita a kérdésről, és következetesen megtagadják a diszkriminációt megtiltó törvény létrehozását.