VAGYIM ARISZTOV
Ázsiai háromszög

„Az emberek mennek, az eszmék maradnak” - így lehetne jellemezni Oroszország külpolitikáját Jevgenyij Primakov leváltása után. Tavaly december 21-én, az USA Irak ellen végrehajtott hadászati csapását követően, Oroszország álláspontja ellenére Primakov bejelentette, hogy szükség van egy Moszkva-Peking-Delhi geopolitikai háromszög létrehozására. Minden jel arra mutat, hogy az elkövetkező évek orosz külpolitikájának alapelve ez marad, valamint ezzel egyidejűleg az Amerikától és a Nyugattól való elhidegülés lesz.

Két hete tartanak az összecsapások India és Pakisztán határán. Kasmír Ázsia érzékeny balkánja   Fotó: MTI

A NATO Jugoszlávia ellen indított háborúja előtt nem sokkal az orosz külügyminiszter, Igor Ivanov egy tanulmányában különös figyelmet szentelt az USA-val, Kínával, Indiával és Japánnal fenntartott kapcsolatoknak. Leszögezi, hogy Oroszország együttműködésre törekszik az Egyesült Államokkal és „a globális kérdésekben közösek a nézeteik, de eltérnek megoldásuk módjait illetően.” Ivanov szerint „a nézetkülönbségek fő oka abban áll, hogy az USA gyakran katonai erő alkalmazásával igyekszik megoldást találni, ráadásul az ENSZ Biztonsági Tanácsának megkerülésével.” Szerinte „valaki kísértést érez arra, hogy saját véleményét és játékszabályait egyoldalúan rákényszerítse a többiekre”. Jelzésértékű, ahogy mostanában Oroszország jó kapcsolatra törekszik Kínával és Indiával, és hogy ezen országok vezetői az általuk aláírt dokumentumokban kijelentik: „Az új világ csak többpólusú lehet.” E három nagyhatalom közösen kialakított véleményét pedig a többi állam nem hagyhatja figyelmen kívül.
Ivanov kijelentései egyrészt az USA-nak szánt figyelmeztetések voltak, másrészt elméleti alapvetései Primakov Moszkva-Peking-Delhi háromszögre vonatkozó javaslatának. A NATO-akció jelzi, hogy e szövetség egyre szükségesebbé válik. A jugoszláviai bombázások és rakétatámadások nem csak Oroszországnak jelentenek tekintélyveszteséget és fenyegetést - amit Moszkva nyíltan ki is mond -, Kína és India szintén úgy érzik, hogy a világpolitikában betöltött szerepüket nem sokra becsülik, és tudják, hogy Washington kétségbe vonja nagyhatalmi státuszukat. Oroszországgal együtt Kína kétszer is a Jugoszlávia elleni katonai csapás ellen szavazott, és vele együtt érte megaláztatás, ami kétségkívül e két ország közeledésének egyik előfeltétele volt. A belgrádi kínai nagykövetséget ért amerikai rakétatalálat sokszorosan felgyorsította ezt a közeledést, és kétségtelenül megerősítette Oroszország pozícióját a jugoszláviai helyzet rendezésében. Egy nappal az esemény után az orosz elnök különmegbízottja, Csernomirgyin, Pekingbe utazott.
A kínai elnökkel és miniszterelnökkel folytatott tárgyalások eredményét nem hoz-ták napvilágra, de Moszkvába visszaérkezve Csernomirgyin kijelentette, hogy Oroszország és Kína egyformán látják a jugoszláv probléma megoldását. Oroszország keményebb álláspontot foglalt el, abban a reményben, hogy Kína valóságos szövetségesévé válik - „az ellenségem ellensége a barátom” elv alapján.
A kínai-amerikai kapcsolatok ellenségessé, vagy legalábbis feszültté válásáról tanúskodik az amerikai atomtitkok körül kirobbant kémbotrány is. Kína azt állítja, hogy az ellene felhozott vádakkal az USA igazolni próbálja a belgrádi nagykövetségét ért rakétatalálatot. Az oroszországi sajtóban pedig megjelentek olyan írások, amelyek azt állítják, hogy az amerikaiak nem tévesztettek célt, hiszen a rakétákat egyenesen a követségre irányították. Ezzel bosszulták meg a Kína elleni aknamunka meghiúsulását, és azt, hogy Peking Moszkvát támogatta a balkáni konfliktus kérdésében.
A sajtóban megjelentek a Kínával való gazdasági együttműködés perspektíváiról szóló tudósítások. Ilyen például az Oroszország-Kína közötti két és fél ezer kilométer hosszú elektromos vezeték megépítése, amely mintegy 300-400 millió dollárt hozna az oroszok konyhájára évente. Többen állítják, hogy Kína még az oroszoknál is inkább érdekelt a terv megvalósításában. Igaz, anyagi keret még nincs rá.
Azonban nem minden olyan egyszerű az orosz-kínai kapcsolatban. Az egyik visszahúzó erő Oroszország belpolitikai helyzete: a kínai kormánnyal rokon szellemű kommunistákkal való harc, illetve Primakov leváltása, akit némelyek szerint Peking szívesen fogadott volna orosz elnökként. A nehezen döcögő orosz gazdaság sem ösztönzi a szoros szövetség kialakítását. Az orosz fél részéről a tartózkodás egyes geopolitikai szakértők megnyilvánulásaiban érhető tetten, akik szemében Kína az egyik fő ázsiai ellenfél, és akik sokkal több fantáziát látnak a Japánnal való barátkozásban. Ennek azonban jelen pillanatban a Kuril-szigetek körüli vita az akadálya.
Ami Indiát illeti, Oroszország mindig is szimpátiával viseltetett iránta. Külpolitikájukat egyesíti az afgán és pakisztáni iszlám fundamentalizmus elleni küzdelem. Az utóbbi idők eseményei az indiai-pakisztáni határon még inkább erősítették ezt az egységet, és már önmagában is elegendő alapot adnak egy Moszkva Delhi közötti stratégiai együttműködéshez.