NOSZLOPY-GYÖMRŐI GERGELY
Ki áll az őrület határán

Újra szektakampány kezd kibontakozni hazánkban. Nem ez lesz az első. 1991 októberében a rendszerváltás utáni magyar szektakampányok atyjának tekinthető Németh Géza két lelkésztársával, Szeverényi János evangélikus és Dobner Győző baptista lelkésszel közösen megalapította a Segítő Barát Munkaközösséget. Az egyesület a vallásgyakorlat radikális megváltoztatása következtében kialakult ellentétek feloldására és az ilyen konfliktusok kezelésére jött létre. Idővel nyilvánvalóvá lett, hogy Németh Géza nem egyes szektás jelenségek ellen lépett fel, hanem vallási közösségek váltak támadásának célpontjaivá. A néhai lelkész célja az volt, hogy a társadalmat megtisztítsa a „démonikus” csoportoktól.

A szektakampány kevesek szívügye    Fotó: Hetek archív

Németh Géza ügyködése a következő séma szerint zajlott: sajtótájékoztatókon, egyházi kérdésekkel foglalkozó fórumokon, áltudományos rendezvényeken nyilatkozatokat adott ki bizonyos vallási közösségek állítólagos káros tevékenységéről; majd a sajtó jelenlevő munkatársait felkérte a közreműködésre, hogy az általa megtámadott közösségek körüli visszásságokról, valamint a közösségekkel konfliktusba kerülő szülők panaszairól tudósítsák a közvéleményt, és tegyenek közzé felhívást: az inkriminált közösségekkel vitában álló polgárok, szülők jelentkezzenek az egyesületnél. Panasznapokat („szülői értekezleteket”) tartott, ahol a szülők hergelték egymást, őket pedig az alapító lelkész. A néhány „panaszos szülőnek” a közzétett felhívásokra beérkezett történeteit az egyesület adminisztrálta, majd ezeket mint a „destruktív” kisegyházakkal szembeni bizonyítékokat továbbította a sajtónak és a politikusoknak, valamint a rendőrségnek. Ezután a lelkész a szekták elleni sajtókampány kiterjesztését és a bűnüldöző szervek mozgósítását követelte. Ezzel az önmagát gerjesztő kampánnyal lett „közüggyé” némely közösség vallásgyakorlata.
Dobner Győző baptista lelkész azért vált ki az egyesületből, mert szerinte „Németh Géza nem megnyugtatta, hanem hergelte a szülőket, és állandóan rendőrségi akciókat sürgetett. A szülőket arra biztatta, hogy menjenek a rendőrségre, írjanak feljelentő levelet.” A baptista lelkész 1993-ban a Magyar Hírlapnak azt nyilatkozta, hogy nem tud egyetlen olyan esetet sem, amikor a Segítő Barát Munkaközösség konkrét segítséget nyújtott volna egy probléma megoldásához. Dobner emiatt nyilvánosan is elhatárolta magát a Segítő Barát Munkaközösség tevékenységétől.
A sajtókampány egyik célja az volt, hogy a vallásszabadság korlátozását célzó törvényjavaslatot előkészítse. A törvényjavaslatot 1992-ben ugyan nem sikerült keresztülvinni az országgyűlésen, de a kampány annyit azért eredményezett, hogy később, 1993 februárjában a költségvetési támogatás vitájában „destruktív szekta-vita” zajlott le a parlamentben, amelynek során négy „destruktívnak” minősített kisegyházat (Magyarországi Krisnatudatúak Közössége, Jehova Tanúi Egyház, Egyesítő Egyház, Scientológia Egyház) kizártak a költségvetési támogatásból.
1993 nyarán a bíróság elmarasztalta Németh Gézát, és felszólította, hogy tartózkodjék a további jogsértésektől, mivel a Mai Nap nevű napilapban megjelent Újkori keresztes háború című írásában valótlan tényállításaival a felperes (Krisna-hívők) személyéhez fűződő jogait megsértette. 1994 elején a bíróság elutasította Németh Géza fellebbezését. Ebben és más cikkeiben a következő vádak szerepeltek: „agymosás, családok szétszakítása, magyarságtudat elvesztése, rabszolgaság, pszichológiai terror, nagyszámú fiatal tragédiája, agresszív pszichotechnikák, totális ellenőrzés, rafinált eszközök, személyiségtorzulás”. 1993 elején Dávid Ibolya MDF-es képviselő egy képviselőkből és ügyészekből álló csoport nevében megígéri a Segítő Barát Munkaközösség támogatását, amely a Nyugaton sokat vitatott Anti-cult Movement hazai változataként jött létre, és céljai többek között: „leleplező felvilágosítás”, „a bűnüldöző szervek mozgósítása”, „destruktív szekták elleni panaszokat fogadó hatóság felállítása”, „e szektákat propagáló rádió- és tévéműsorok elleni fellépés”, „e szekták áldozatainak deprogramozása”, „nemzetbiztonságilag veszélyes gazdasági és politikai behatolás semlegesítése” (Segítő Barát Munkaközösség Szándéknyilatkozata, 1992. november 16.).
A Segítő Baráttal párhuzamosan Németh Géza egy független egyházként bejegyzett kisegyház vezetője is volt: az Erdélyi Gyülekezeté, amelynek 1992 nyarán a Honvédelmi Minisztérium szociális és karitatív célokra egy volt laktanyát ajándékozott. Ezt Reménység Szigetének nevezte el a csoport vezetője. 1992-ben szinte naponta jelentek meg a legkülönbözőbb lapokban „szekta-cikkek”, ilyen címekkel: Szekták fogságában, Szektákhoz szökött lányok, Az őrület előszobája, Hit-maffiák stb.
Még ebben az évben az Ökumenikus Tanulmányi Központ is kiadott egy füzetet Senki titeket meg ne tévesszen címmel. Az irat szerint abban „mindenki egyetértett, hogy a történelmi egyházak számára a legnagyobb veszély a Hit Gyülekezetének agresszív missziója”. Egy másik, református egyházi nyilatkozat támogatja az egyházakról szóló törvénymódosítást, mert „érzékeli a vallásos mezbe öltöztetett destruktív jelenségek erősödését, a szektaveszély reális és akut voltát”.
Az Antall-kormány ideje alatti szektakampány ugyan meggyötört néhány vallási közösséget, de az uszító hangnemű újságcikkek és műsorok nyomán elindult vizsgálatok semmi olyan tényt vagy körülményt nem tártak fel, amely bármiféle bűncselekmény alapos gyanújára utalt volna. A hatóságok nem tudtak vallási közösség által elkövetett jogsértésről. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kifogásolt közösségek tevékenysége nem törvénybe ütköző, és köreikben sem található több destruktív ismérv, szektás vonás mint a társadalomban vagy akár a történelmi egyházakban. A szektaügy csendesedni látszott a lelkész feleségének tragikus öngyilkossága, majd Németh Géza halála után.

„A bolsevizmus szárnyoldalán”

A szocialista-szabaddemokrata kormányzás ideje alatt viszonylagos nyugalom közepette tevékenykedhettek a kisegyházak, annak ellenére, hogy a Horn-kormány folytatta az antalli egyházpolitikát, melynek középpontjában a történelmi egyházak tényleges társadalmi támogatottságuk fölötti privilegizálása állt.

Az 1998-as választási kampányban különösen az MDF-es és MIÉP-es politikusok tettek ígéretet a vallási törvény megváltoztatására és a szekták megrendszabályozására. Az akciót az „új garnitúra” közel egy évig készítette elő. A most kibontakozó szektakampányban újdonság, hogy ezúttal a fő célpont a Hit Gyülekezete, amelyről az elmúlt időszakban is szinte menetrendszerűen jelentek meg a kormányhoz közel álló lapokban, tévé- és rádióműsorokban az „SZDSZ egyházaként” is aposztrofált gyülekezetet s annak vezetőit kriminalizáló írások és rosszindulatú, hangulatkeltő tudósítások.
Az elmúlt napok eseményeinek egyik meglepetése a régi szereplők felbukkanása, mint amilyen például a Segítő Barát Munkaközösség, amelyet ez év márciusában már a bíróságon is bejegyeztek (eddig bejegyzés nélkül működött), Németh Géza volt lakását jelölve meg székhelyeként, amely az általa alapított Erdélyi Gyülekezetnek is otthont ad. Ez utóbbinak mostani vezetői: Zalatnay István és Németh Géza fia, Németh Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője, külügyi államtitkár. A Segítő Barát Munkaközösség képviselője Szeverényi János evangélikus esperes, egyik fő munkatársa pedig a munkaközösség ügyvezetője, Németh Géza volt titkárnője, Reményiné Balogh Gyöngyike, aki egyben az Erdélyi Gyülekezet szervezője is.

A Segítő Barátot rendszeresen reklámozzák a tévé és a rádió különböző közszolgálatinak tupírozott, vallási kisebbségellenes műsoraiban. A most kibontakozóban lévő szektakampányban egy régi-új arc is feltűnt: Franka Tibor újságíró, aki úgy tűnik, egyre inkább specializálódik a Hit Gyülekezete körüli ügyekre. A Kossuth rádióban május 23-án sugárzott Vasárnapi Újság című műsorában Franka négy, személyazonosságát nem vállaló interjúalannyal és a Segítő Barát aktivistájával beszélgetett.
A névtelenség homályába burkolózásra vélhetően vádjaik abszurditása késztette a nyilatkozókat. A Hit Gyülekezete ellen a műsorban megfogalmazott vádak ismerősek: az adásban Ágnes asszony néven megszólaló hölgy azt állította, hogy gyermekével nem találkozhat, mert „teljesen kimosták az agyát, és személyisége abszolút nincsen”; valamint gyermeke egy „hites” kislányt vett feleségül, „akivel több órán keresztül naponta imádkoznak teljesen eszeveszetten”.
Állítása szerint Ágnes asszony sokszor megfordult a Hit Gyülekezetében, hogy gyermekét onnét kiszabadítsa. Egyik ilyen ottléte tapasztalatát imígyen adja elő: „Mit ad az ég, Pető Iván egy hétszemélyes csoporttal szemben velünk a pódiumon ült, s mivel őt láttam ott, nagyon meglepődtem...” (A szerkesztőség is!) A balladás nevű Ágnes bizakodik, hogy „a jelenlegi kormányzat is meg fogja érteni azt”, amit ő már tisztán lát. Nevezetesen, hogy a hatályos vallási törvényt nem a szabadon választott parlament készítette, hanem Németh Miklós kormánya, azok érdekében, akik „részükre a pénzt folyósították”.
Egy másik riportalany Károly néven mutatkozik be, aki 34 éves kisfia miatt panaszkodik a riporternek: „Egyszerűen elszakadnak a világ mindennapi életétől, nem vásárolnak, majd az Úr megadja...”, s egyébként a tizedet azt kőkeményen behajtják a gyülekezetben. Károly azt is kifogásolja, hogy a szektatagokat beléptetik az SZDSZ-be, szerinte „ez így van, ez a jövő útja”. „Ezeknek a gyerekei egyszerűen nem lesznek a társadalom számára hasznos emberek” - mondja.
Jutka asszony a gyülekezet tevékenységét „sátáni, veszélyes, manipulatív dolognak” érzi, vélekedése szerint a Hit Gyülekezetéhez tartozó lánya és unokája „éheznek”. Jutka asszony szintén elítéli a szektákat, mert szerinte „Az ezredvégen egységesülni akaró kereszténység kézzel-lábbal történő szétválasztását űzik a szekták. Ez egy tudatosan előkészített folyamat, amely Amerikából indult el a múlt század közepe táján, és lassan érett be idáig a bolsevizmus szárnyoldalán.”
A magyar regékből ismert Emese névvel jelölt nyilatkozó szintén élete egyik legnagyobb tragédiájának tartja, hogy nagykorú fia a Hit Gyülekezetébe keveredett. Emese szerint a Hit Gyülekezete nem egy vallási közösség, hanem egy szekta, amely tönkreteszi „a gyerekeket, tönkreteszi a szülőket, ezreket, és Istenhez az égegyadta világon semmi közük nincsen”. Szerinte ez „politikai és gazdasági tragédia”. Emese szerint a Hit Gyülekezete azért nem fizet adót, mert „rendőrségen, ügyészségen, bíróságon, APEH-ban is van embere”.
Mellesleg Vasárnapi Újságban sugárzott riportjában Franka Tibor a Magyarok Házában megrendezésre kerülő, szektákkal és kisegyházakkal foglalkozó nyílt vitanapot reklámozott. Az előadás címe: „Szektaveszély, avagy százezer szülő az őrület határán”.

Hová vezet a gyűlölködés?

A Vasárnapi Újságban elhangzott Franka-féle vádakkal kapcsolatosan lapunk megkérdezte Szanitter Zoltánt, a Hit Gyülekezete lelkészét, szociológust, aki utógondozó nevelőként nyolc évig gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozott, pályaválasztási tanácsadóként pedig három évig mint intézeti pszichológus működött. Álláspontja szerint a mostani szektaügy rosszindulatú politikai-vallási propaganda, melynek semmi valóságos indoka, alapja nincs. Az elmúlt időben megfogalmazott vádak, mint a családok szétszakítása, a tagok anyagi kizsákmányolása, bűncselekményekkel való gyanúsítások, olyan sztereotípiák, amelyeket a nyolcvanas évek elején fogalmazott meg és ültetett be a társadalomba az Állami Egyházügyi Hivatal és a kommunista vallási rendőrség, bértollnokok a Hit Gyülekezetével szemben. Azóta a közösség ellenfelei ezeket monoton módon ismétlik.

Szanitter Zoltán. „Az állítólagos családvédelem csupán porhintés”     Fotó: V. Sz.

Nézete szerint ezt a pártállami tradíciót a gyülekezettel szemben azért nem sikerült feloldani és kiiktatni a társadalomból, mert a Hit Gyülekezetét a rendszerváltás után is folyamatosan igaztalan vádak, alaptalan gyanúsítások alatt tartják ellenfelei, hogy a közéletből, a nyilvánosságból való kirekesztettségét megindokolhassák.
Szerinte az állítólagos családvédelem csupán porhintés, hogy a szektakampány valóságos indítékairól, céljairól elterelje a közvélemény figyelmét. A lelkész azt is leszögezte, hogy a Hit Gyülekezete családpárti, és eddig is mindent megtett, hogy a vallási természetű családi vitákban a megbékélést képviselje. Szerinte a Hit Gyülekezetének tagjai a magyar társadalmi átlaghoz képest rendezettebb anyagi, emberi, családi körülmények között élnek.
A lelkész felettébb furcsának találta azt is, hogy a közszolgálati médiában néhány sértett, laikus polgárból álló egyesület teológiai szakértőként kap nagy nyilvánosságot. Nézete szerint az istentiszteleti látogatottságot tekintve hazánk második vagy harmadik legnagyobb egyháza, a Hit Gyülekezete ki van rekesztve a rádióból, s a televízióban is csak alkalmi jelleggel kap néhányszor műsoridőt. Szerinte a probléma nem az, hogy túl nagy a vallásszabadság Magyarországon, hanem az ellentéte. Nyugati mércével mérve a vallásszabadság sohasem érvényesült a gyakorlatban maradéktalanul, és ez a szektakampány kifejezetten káros hatással lesz a lelkiismereti és vallásszabadság jövőbeni gyakorlati érvényesülésére nézve. Nem beszélve arról, hogy hazánk nemzetközi megítélésére is negatív hatással bír, ha újra boszorkányüldözést indítanak egy olyan szabadegyház ellen, amely a civilizált világ más pontjain bántatlanul folytathatja vallásgyakorlatát.
Szanitter Zoltán szerint a mostani kormányzat ideje alatt a gyülekezet társadalmi helyzete fokozatosan romlik. A közelmúltban a Hit Gyülekezete számos tagja veszítette el állását a közösséghez való tartozása miatt. Álláspontja szerint józan, mértéktartó politikusok nem támogathatják adófizetők pénzéből működő és élő intézmények, szervezetek, személyiségek felelőtlen és tisztességtelen akcióit törvénytisztelő, adófizető polgárokból álló közösségek ellen. Márpedig szerinte a Hit Gyülekezete adófizető polgárokból áll, akik bizonyíthatóan évente több mint kétmilliárd forinttal járulnak hozzá az állam költségvetéséhez.
A lelkész azt sem érti, hogy a háború árnyéka alatt álló hazánkban mi szükség van mesterségesen szítani az indulatokat a társadalomban. Szerinte a szomszédos Jugoszlávia intő jele annak, hogy hová vezet a vallási-etnikai gyűlölködés.