Hetek - III. évfolyam, 21. szám, 1999. május 29

Sok kisegyház tevékenysége társadalmi szempontból is hasznos, ezek között említhetjük a Hit Gyülekezetét - mondta Lugosi Győző, a Budapesti Ismeretterjesztő Társulat igazgatója a Magyarok Házában. A kisegyházakról, szektákról szóló rendezvény résztvevőit MIÉP-ünnepségre is invitálták a szórólapot osztogató ajtónállók. A pattanásig feszült, lincshangulatú rendezvényen azonban nem a szakértők véleménye dominált, hanem például olyan közbekiabálóé, aki szerint a Hit Gyülekezete feszítette keresztre 2000 éve Jézus Krisztust, és ha tehetné, ma is megfeszítené.

A Szent László Akadémia „Szektaveszély Magyarországon, avagy százezer szülő az őrület határán” című vitaestje több alkalommal kimerítette a téboly fogalmát. Úgyannyira, hogy az egyik meghívott, Kamarás István vallásszociológus kijelentette: szektában érzi magát.
Az elfogult műsorvezetőt, Franka Tibort szemmel láthatóan a Hit Gyülekezete befeketítése fűtötte, így másról érdemben alig esett szó.
A propagandacélokat szolgáló est alaphangját a meghívott szakértők mellett helyet foglaló, „Ágnes asszony” néven bemutatott hölgy adta meg. Állítása szerint a Hit Gyülekezete elszakította tőle gyermekét, sőt „kisemmizte” az amúgy intelligens, diplomás fiatalembert. A magát egyébként hatunokás nagymamaként bemutató Ágnes asszony nem tudott magyarázattal szolgálni arra a kérdésre, hogy nagykorú fia mindezek ellenére mégis miért tagja kilencedik éve a felekezetnek.
Kamarás István vallásszociológus első hozzászólásában kijelentette, hogy nem kell „szektarobbanástól” tartanunk, és bár ő is hallott hasonló esetekről, maga azonban sok olyan szülőt ismer, aki „hálát ad az Istennek”, amiért gyermeke valamelyik kisegyház tagja.
A nagyegyházak folyamatos térvesztésével kapcsolatban feltett kérdésre a vallásszociológus kifejtette: a jelenség nem magyarázható a kis közösségekben folyó állítólagos agymosással, ugyanis a felmérésekből kiderült, hogy az újonnan alapított felekezetekben nagyarányú a tagok cserélődése, az agymosásnak viszont éppen az a fő célja, hogy az egyént egy adott közösséghez láncolja.
Miután a szakértői válasz nem érte el a műsorvezető által kívánt hatást, Franka riporter újabb anyukának adott lehetőséget egy - a Vasárnapi Újság című rádióműsorában már elhangzott - nyilatkozat felolvasására. Az első sorban helyet foglaló hölgy - aki sem nevét, sem arcát nem adta hozzászólásához - felolvasta, hogy fia több éve tagja a Hit Gyülekezetének, sokat imádkozik és gyakran böjtöl, ugyanakkor vele már két hónapja nem találkozott, és legutóbb is a buszmegállóban futottak össze. „Az a baj, hogy a fiam nagykorú, így törvényesen nem tehetek semmit” - zárta panaszát a hölgy. Egy jogi szakértő csendesen megjegyezte: a jelenlévők legnagyobb problémája valóban az, hogy a szülők nem akadályozhatják meg nagykorú gyermekeiket alkotmányos jogaik gyakorlásában.
A többnyire idős korú, mintegy kétszáz főnyi közönség egy része az idő múlásával mindinkább elégedetlenné vált a mértéktartásra törekvő és magukat szemmel láthatóan egyre kényelmetlenebbül érző előadókkal szemben. Megszaporodtak az indulatos közbekiáltások, szóváltások, becsmérlések. Az est egyik résztvevője például „zsidó patkány, takarodj haza” felszólítással fordult egy gyanútlan - mint utóbb kiderült, székely származású - nézőhöz, amikor az tapsolni merészelt egy, a Hit Gyülekezetét pozitívan érintő hozzászólás nyomán.
Lugosi Győző, a Budapesti Ismeretterjesztő Társulat igazgatója elmondta, hogy kutatásaik szerint a pünkösdi keresztény közösségek egyértelműen hasznos társadalmi befolyással bírnak, és a tényleges szekták által okozott problémák sem adnak okot pánikra. A harcias Ágnes aszszony másként látta a kérdést, a Hit Gyülekezete megoldására pedig a francia forradalom egyik jelszavát idézte: „Tapossuk el ezt a fajzatot!”
A rendezvényen feltűnt Dénes János, 56-os hős, volt országgyűlési képviselő. Azt javasolta a résztvevőknek, hogy hozzák el a gyermekeket a Hit Gyülekezetéből, mert ott még az anyjuk hasában sincsenek biztonságban.
Felszólítására a hallgatóságból kiáltások hallatszottak: „Orvost az akasztásügyi miniszternek!”
A névtelen anyák által feltüzelt nézők indulataira a műsorvezető még egy lapáttal rátett: sorozatosan megvonta a szót a vádakat cáfoló hozzászólóktól, ugyanakkor a szélsőséges megnyilvánulásoknak, hangulatkeltésnek tág teret adott. A hallgatóság közül többen az őrület határához közeledtek. Egyikük így kiáltott: „Habzik a szád, Jézus nem volt zsidó, most mért nem tapsolsz, proli?!” Közeledtünk Európához.
Az érdemi hozzászólásokat Lipp László, katolikus lelkész zárta: tartózkodott a kisegyházak minősítésétől, és a „gyümölcseiről ismeritek meg őket” bibliai elv alkalmazására szólította fel a jelenlévőket. A szüleik hitét elhagyó gyermekekkel kapcsolatban a lelkész a szülők felelősségére hívta fel a figyelmet, majd hozzátette: a gyermeknevelést nem tizennyolc éves korban kell elkezdeni, addigra már legjobb volna befejezni.
A műsor végeztével kis csoportokban folytatódott az egymással való foglalkozás. Az egyik panaszos szülő azért tett szemrehányást, mert a Hit Gyülekezete teológiai főiskoláján héberoktatás is folyik. Az elégedetlenkedő mamát nem nyugtatta meg a válasz, miszerint ez azért történik, mert az Ószövetség héberül íródott. „Dehogyis, az magyarul van írva!” - hangzott a magyar igazság.
(Fókuszban a szektakampány: )

Interjú Fekete György mentálpedagógussal, a felnőtt korú emberek személyiségműködésével foglalkozó szakemberrel

- Önnek milyen tapasztalatai vannak az úgynevezett szektakérdéssel kapcsolatban?
- Tapasztalataim szerint nem igaz az az állítás, hogy a kisegyházak célja, hogy egymás ellen fordítsanak szülőt és gyereket. Fontos kiemelni: egy-egy kérdést, így a hit kérdését is lehet érett vagy éretlen módon megközelíteni, megélni. Előfordulhat, hogy a szülő és felnőtt gyereke közötti kommunikációs zavarok miatt rossz a viszony. Itt szerepet kaphat mindkét fél érettsége avagy éretlensége. Ezekről nem a közösségek tehetnek, hiszen zavarok mindegyik felekezetnél előfordulhatnak. Egy konkrét példa: a római katolikus egyház ugyanúgy hirdeti azt a jézusi tételt, miszerint nem lehet előrébb helyezni a szülői-vérségi kapcsolatokat Istennél. Ennek az állításnak az éretlen megélése, illetve az erre való éretlen reagálás könnyen feszültségeket okozhat. Ezek feltupírozása nemegyszer politikai hátterű, vagy az adott személyiség érett vagy éretlen voltától függ.
- Miért van az, hogy vannak a társadalomban, akik türelmetlenek az úgynevezett kisegyházakkal szemben?
- Nem könnyű bármilyen témával, gondolatrendszerrel, úgymond, újonnan érkezettként „helyet foglalni az asztalnál”. Nyilvánvaló, hogy amikor van egy növekvő mozgalom, vagy egy viszonylag új jelenség, az nemegyszer könnyen félremagyarázható. Vannak, akik a valódi problémák helyett bűnbakként az új ellen lépnek fel. Természetes, hogy különböző vallásos csoportok versengenek egymással a hívekért, az anyagi támogatásért, de az már nincs rendjén, hogy emiatt bárki is hamis, nemtelen vádakat megfogalmazzon. Ennek folyamán több esetben felmerülnek a kritizálók felnőttképének torzulásai.
- A felnőtté válás gyakorlata mennyire működik Magyarországon?
- A dolog lényege az, hogy ha valaki felnőtt korúvá válik, valóban felnőtt lesz-e. Az alapprobléma az, hogy sokszor a felnőtt ember csak „megnőtt” ember. Ha pusztán „megnőtt” emberek lépnek be ilyen intenzív hitet átélő csoportokba, akkor az megterhelheti a többi emberhez való - sok esetben igencsak alárendelt - viszonyát, de ez felekezetektől független jelenség. A fanatikus hitre jellemző az éretlen személyiség és a feldolgozatlan sérelmek. Ez megintcsak felekezettől független, mint ahogy az is, hogy akár a szülők is lehetnek éretlen személyiségek. Színezi a képet, hogy a valóban felnőtt embereknek is nap mint nap ügyelniük kell arra, hogy éretten viselkedjenek, és erre nem vagyunk mindig egyformán képesek.