Vissza a tartalomjegyzékhez

BUSA VIOLA
Londoni terrorhullám

Rendkívüli készültséget rendelt el a brit rendőrség azt követően, hogy egy héttel a dél-londoni Brixton feketék lakta negyedében elkövetett bombamerénylet után, újabb detonáció rázta meg a szigetország fővárosát: ezúttal a zömében bangladesiek által lakott Brick Lane-t érte támadás. A robbantás forgatókönyve nagyjából megegyezett a brixtoni esettel: a sporttáskába rejtett szöges bomba a szombat esti piaczárás előtt, a városrész egyik legforgalmasabb negyedében, egy autóban robbant. A Scotland Yard nem csak Londonban tart újabb terrortámadásoktól: lehetséges célpontnak tartják Birminghamet, Manchestert, Leedset, Glasgow-t és Leicestert is.

A merényletért elsőként újra a Combat 18 nevű brit neonáci csoport vállalta a felelősséget, ám rajtuk kívül még további három szélsőséges csoporttól érkezett hasonló bejelentés. A rendőrség ezúttal is kizárja az észak-ír terrorizmus lehetőségét, de a Combat 18 valódi felelősségéről sincs teljes mértékben meggyőződve: a támadásokat csoporton kívüli egyének is elkövethették. Alan Fry, a Scotland Yard terroristaellenes csoportjának vezetője azonban megerősítette: „A két robbantásos merénylet összefügg, az eseteket rasszista bűncselekményekként kezeljük.”
A 68 éves Laskar Ullah is a kórházba szállított sebesültek közé tartozott. Ő éppen az autóval szemközti kávézóban ücsörgött, amikor a detonáció betörte a helyiség ablakait. „Háttal ültem az ablaknak, és nem láttam, amikor a bomba robbant, de hallottam. Megfordultam, és egy repülő üvegdarab eltalálta a fejemet. Borzalmas, hogy ilyesmi az ember mindennapjaiban megtörténhet, épp amikor egy csésze kávét szürcsölget.”
A két egyértelműen rasszista töltetű merénylet aggódást és félelmet váltott ki Nagy-Britannia különböző etnikai csoportjai között. A fekete bőrű lakosság és a főként az Indiai-félszigetről érkezett ázsiai etnikumok mára már a brit társadalom érdekes színfoltját képezik, mi több, a mindennapi élet szerves részévé váltak. A jellegzetes ázsiai curry-ételek lassacskán „lekörözték” a hagyományos angol konyhát, az utóbbi időben pedig számos népszerű sportoló és médiasztár ezen etnikai csoportok soraiból került ki. Így alapvetően elmondható, hogy a faji kérdés eddig - tartósan legalábbis - nem volt napirenden az országban, a britekre inkább a nagyfokú tolerancia volt jellemző.
Az etnikai közösségek vezetői most követelik az 1976 óta változatlan brit törvényi szabályozás felülvizsgálatát, és a szélsőséges csoportok törvényen kívülivé helyezését, mert véleményük szerint azok eddig a szólásszabadság köntöse mögé rejtve működtek. Egyes szóvivőik szerint Nagy-Britannia jobban tenné, ha felülvizsgálná gyarmatosító múltját, és átírná a történelemkönyveket is.


Brit újfasiszta mozgalmak

Az elmúlt évtized nem kedvezett a brit szélsőjobboldalnak. A legnagyobb csoportok, a Brit Nemzeti Párt és a Nemzeti Front nem értek el tartós sikereket, ami belső meghasonlásokhoz és szakadásokhoz vezetett. A kilencvenes évek elején a pártok „finom” taktikáját megelégelve, néhány kiábrándult szakadár megalakította a Combat 18 nevű neonáci csoportot, amelynek neve Adolf Hitler monogramjának számértékét rejti. (A: 1, H: 8).
A parányi szervezet már 1997-ben is hallatott magáról három londoni levélbomba kapcsán, de kiváltottak már futballmérkőzések előtti tömegverekedéseket is, valamint számos alkalommal fenyegettek meg közéleti embereket, és gyaláztak meg zsidó temetőket. Az utóbbi években a csoportban rendszeressé váltak a véres belharcok is. A többi, fasiszta nézeteket valló csoport meglehetősen kicsi - egyébként mindössze 3-4 fős klikkekről van szó -, és meglehetősen szervezetlen formában tevékenykednek. A vezető nélküli ellenállásról szóló teóriájukat amerikai szélsőségesektől vették át. A legutóbbi merényletet egy bizonyos „Fehér Farkasok” nevű szervezet is magára vállalta. Jóllehet tevékenységük már ismert a titkosrendőrség előtt (négy évvel ezelőtt faji háborúra felszólító füzetecskét kezdtek el terjeszteni, valamint megfenyegettek zsidó, fekete bőrű és ázsiai származású brit politikusokat is), eredetüket meglehetős homály fedi. Elképzelhető, hogy a Combat 18-ból kiszakadt tagokról van szó. A Scotland Yard beszámolója szerint az angliai szélsőjobb tevékenysége eddig nem volt számottevő, tagjaik többnyire a társadalom képzetlen rétegeiből kerülnek ki. A csoportok aktivistái eddig szórványos utcai támadásokban, valamint robbantásos merényletekben vettek részt, melyeket többnyire alkohol hatása alatt követtek el. A rendőrség - saját állítása szerint - megbízható beépített informátorokkal rendelkezik, ezért kételkedik abban, hogy a robbantásokat a Combat 18 követte volna el.