A 90-es években még jelentősebben lecsökkent a házasságkötések száma, mint az
azt megelőző évtizedekben. Ha ehhez hozzáveszszük a válások megnövekedett mértékét
és a megözvegyültek számát, akkor megállapíthatjuk: napjainkban több család
bomlik fel, mint amennyi létrejön. Növekszik az egyszülős családok és az egyedül
élők száma, a népesség öregszik és fogy, következésképp a családstruktúra
jelentős változáson megy keresztül.
Halogatjuk a házasságot
A KSH legutóbbi adatai szerint Magyarországon az elmúlt két évtizedben mintegy felére
(45 ezer 500) csökkent a házasságkötések száma. A házasodási hajlandóság mind az
először házasulóknál, mind az újraházasodóknál csökken, és különösen érvényes
ez a 15-29 éves korosztályra. A viszszaesés mértékét tekintve, ha később is így
fognak gondolkodni, akkor félő, hogy a mai fiatal lányok több mint fele végérvényesen
hajadon marad.
Kamarás Ferenc demográfus, a KSH főtanácsadója a házassági statisztikákat elemezve
nemrégiben arról számolt be az MTI-nek, hogy az utóbbi időben megfigyelhető a családalapítási
és gyermekvállalási életkor eltolódása. Márpedig a tapasztalatok azt mutatják,
hogy az emberek idősebb fejjel megfontoltabbakká válnak, azaz ritkábban vállalnak
gyerekeket, és akkor is kevesebbet - legfeljebb ha kettőt.
A családok állapota szorosan összefügg az elmúlt tíz évben tapasztalható életszínvonal-csökkenéssel,
aminek következtében széles tömegek kerültek teljes létbizonytalanságba. A fiatal párok
lakáshoz jutási esélye nagyon lecsökkent, és munkaerőpiaci helyzetük is sokat
romlott: az összes munkanélkülinek
közel 40 százaléka a 15-29 éves korosztályhoz tartozik. Mindezzel összefügg, hogy a
tanulási-képzési életszakasz időtartama meghosszabbodott, és megnövekedett a felsőfokú
képzésben részt vevő nők aránya is.
A statisztikusok megnézték azt is, hogy milyen típusú párkapcsolatok a legtartósabbak.
A legkevésbé tartósak a házasságon kívüli együttélések. Utánuk következnek
azok a házasságok, amelyeket próbaházasságnak is tekinthető hosszabb-rövidebb ideig
tartó együttélés előzött meg. A legtartósabbaknak azok a házasságok bizonyultak,
amelyeket nem előzött meg az összeköltözés.
Az elsődleges válóok az alkohol
Az elmúlt tíz évben - átmeneti visszaesés után - a válások száma megint erőteljes
növekedésnek indult. 1998-ban 25 ezer 500 esetben mondta ki a bíróság a válást -
és ez az adat nem tartalmazza a külön élőket vagy a kényszerből együtt élőket,
akikre vonatkozóan még becsült adatok sem állnak rendelkezésünkre.
A válóperek több mint 70 százalékát a feleség kezdeményezi. A válások 40 százalékában
az alkohol játsza a főszerepet, a további főbb okok pedig a hűtlenség, elhidegülés,
durva bánásmód, féltékenység. A házasság első három évében 17 százalék, első
tíz évében pedig 50 százalék fut zátonyra.
A vizsgálatok szerint a válásoknak erős hatása van a gyermekek későbbi életére. Különösen
azoknál az időközben felnőtté vált fiataloknál tapasztalható ez, akik szüleik válása
idején tizenévesek voltak. Mivel a szülői válási minta fenntartásokat kelt bennük,
sokkal többen létesítenek házasságon kívüli partnerkapcsolatokat. Jóval többen élnek
szexuális életet tizenévesen, és jelentősen több lány végeztet terhességmegszakítást,
mint azok, akiknek a szülei nem váltak el. Az is megfigyelhető, hogy az elvált szülők
utódai között magas a szintén elváltak aránya. Ezek a fiatalok könnyen, gyorsan kötnek
partnerkapcsolatokat, de hamarabb meg is szakítják azokat.
Házasságon kívül született gyerekek
A fiataloknál két-háromszor gyakoribb a házasságon kívüli együttélés, mint
amekkora hajdanán, a mostani negyven évesek idejében volt. Erre utal, hogy a házasságon
kívüli születések aránya rendkívül dinamikusan emelkedik. Az elmúlt évben minden
negyedik csecsemő, a gyermekek 26,3 százaléka, a húsz éven aluliaknál pedig minden második
gyerek nem hivatalosan jegyzett kapcsolatból származott. Vélhetően szülőpár áll az
így világra jött gyermekek 60 százaléka mögött, a többieknél az anya egyedülálló.
Az előítéletek megszűnőben vannak, egyre elfogadottabbá válik a házasságon kívüli
együttélés és gyermekvállalás. A hetvenes években alacsony, 5-7 százalékos volt
ez az arány, és egy szűk réteg jellemzője volt. Most viszont magas, és nincs különbség
város és falu között ezen a téren. A magasabb iskolai végzettségűeknél emelkedik
leginkább a házasságon kívüli születések aránya. Közismert, hogy - különösen
a nagyvárosi középiskolás fiatalok között - egyre elterjedtebb a tizenéves
fiatalok időleges együttélése valamelyikőjük szüleinél.
A születések száma a kilencvenes években összességében 28 ezer fővel csökkent, a
házasságokon kívül született gyerekek száma viszont 9 ezerrel nőtt. A házasságon
kívüli születéseknél Budapest vezet 30 százalékkal. Az ország nyugati megyéiben
viszonylag ritkább a házasságon kívüli születés, de a termékenység ott a
legalacsonyabb.
A keleti megyékben, például Szabolcs-Szatmár-Beregben sem magasabb az országos átlagnál
a házasságon kívüli szülés, viszont a termékenység magas. Sajnálatos tendencia,
hogy a szegényebb régiókban általánossá váló sokgyermekes minta oka - etnikumtól
függetlenül - gyakran az, hogy a családok a gyerekek után járó pótlékok, támogatások
révén kívánnak valami jövedelemre szert tenni.