LAUDANCSEK KATALIN
Oszd szét és uralkodj

A Független Államok Közössége (FÁK), bármilyen furcsán is hangzik, jelenleg egyike a világ leghatékonyabban működő nemzetközi szervezeteinek. Legfőbb célja ugyanis nem a tagországok összeolvasztása, hanem inkább azok fájdalommentes szétválasztása - állítja a moszkvai Kommerszant című hetilap.

Egyelőre a FÁK csak a külső határait jelöli meg. Képünkön a belorusz-litván határátkelő felavatása    Fotó: Kommerszant

Az április eleji FÁK-találkozó után Lukasenko belorusz elnök kijelentette: „a FÁK gyakorlatilag nem létezik, nem képvisel szerves egységet”. Tény, hogy a tagállamok által aláírt több száz dokumentum közül jó, ha egy tucatnyi az olyan, amit figyelembe is vesznek az érintettek. Komoly kritikát kapott például a Kollektív Biztonsági Egyezmény is, sőt három tagállam, Üzbegisztán, Azerbajdzsán és Grúzia máris kijelentette, hogy az egyezmény április 30-i lejárta után nem vesz részt annak meghosszabbításában, szerintük ugyanis a szerződés nem működőképes.
Türkménia pedig a tagállamok polgárainak biztosított vízummentességet szeretné felülvizsgálni - ez a FÁK területén belüli szabad utazás lehetőségét korlátozná. Ez a lépés láncreakciót indíthat el, amelynek következtében a közösség elvesztene egyet a jelentős összetartó hatású intézkedései közül.
Moszkva úgy próbál védekezni az egyre szaporodó önállósodási törekvésekkel szemben, hogy mint „kotlós a csibéit”, maga köré próbálja gyűjteni a tagállamok egy részét. Ennek a Vámszövetség elnevezést viselő szerveződésnek jelenleg öt tagja van: Oroszországon kívül Belorusszia, Kazahsztán, Kirgízia és Tadzsikisztán. Ezt ellensúlyozandó azonban máris megszületett egy másik csoportosulás, amely a benne résztvevő államok kezdőbetűi alapján (Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán, Moldova) a GUAM nevet kapta. Ehhez a napokban Üzbegisztán is csatlakozott. Figyelemre méltó körülmény, hogy a GUAM-csúcstalálkozóra Washingtonban kerül sor, a NATO ötvenedik születésnapján, és a „partyra” a fent említett országokon kívül Türkménia és Örményország vezetői is hivatalosak lesznek. A Washingtonba utazó elnökök nemigen zavartatják magukat sem a NATO-bombázásoktól, sem Moszkva elítélő véleményétől. Ott kint kerül majd sor a helyi konfliktusok elrendezését célzó megbeszélésre, és még az sem kizárt, hogy legyintve Oroszországra és az egész FÁK-ra, felkérik majd a NATO-t a posztszovjet területeken békefenntartó feladatok elvégzésére.
Mindez még mindig nem jelenti azt, hogy a közösség máról holnapra széthullik: a FÁK lényege ugyanis kezdettől fogva nem az integráció (ez ugyanis eleve ellentmondott volna a tagállamok függetlenné nyilvánításának), hanem az, hogy a válás minél kevesebb zajjal és bajjal tudjon végbemenni. Története ebből a szempontból eredményesnek mondható. Az a tény, hogy sikerült elkerülni Jugoszlávia véres példáját, nagyban köszönhető a rendszeres FÁK-találkozóknak, valamint annak, hogy azokon rendszeresen tárgyalásra kerültek az aktuális problémák.
Nem véletlen, hogy az első komoly vita csak 1997-ben robbant ki, amikor a válási procedúra az utolsó stádiumához érkezett. Addigra a tagállamok többsége úgy-ahogy talpra állt, körülnézett, új kapcsolatokra és szövetségesekre tett szert, egyszóval úgy tűnt, a FÁK elérte célját. Ennek ellenére senki sem sietett a búcsúzkodással: a válás ugyan megtörtént, viszont hátramaradt a határok hivatalos elrendezése (erre ugyanis még nem került sor) és a vagyonelosztás kényes kérdése, nevezetesen az, hogy kik örököljék a volt Szovjetunió külföldi tulajdonait: épületeket, bankszámlákat, ingatlanokat, földeket. A kilencvenes évek elején ezt a kérdést még azért nem feszegették a tagállamok, mert Oroszország egyedül viselte a régi adósságok terhét. Viszont azóta, hogy Moszkva azzal a kéréssel fordult a Nyugathoz: tekintsen el ezektől, a helyzet jelentősen megváltozott. Megszaporodtak az olyasfajta megjegyzések, miszerint illő volna osztozni.
Sok tagállamot éppenséggel az tart vissza a válástól, hogy (már a rendszerváltás után) jókora összeggel eladósodott Oroszországnak. Másokat a kommunikációs csatornák kötnek a „nagy testvérhez”. A FÁK széthullása tehát még várat magára: addig biztosan, amíg van min osztozni…