DR. KISS SZILVIA, HORVÁTH ANIKÓ
Káros-e az amalgám

A fogszuvasodás népbetegség, megelőzése a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyik fontos célkitűzése. A fogszuvasodás megelőzése terén jelentős fejlődés tapasztalható, azonban még mindig szükség van a szuvas üregek töméssel történő helyreállítására is.

A higany és az ezüst ötvözetéből készült fogászati amalgám széles körben használt tömőanyag, ám számos kérdés vetődött fel az amalgámba foglalt higany egészségkárosító hatásával kapcsolatban.
Az amalgámot igen széles körben alkalmazzák szuvas fogak ellátására. A fogászat majdnem egy évszázada használja ezt az ötvözetet, amelynek minősége az idők során nagymértékben javult. Az amalgámból készült tömések tartósak és gazdaságosak, hátrányuk azonban, hogy nem fogszínűek. Feldolgozásuk nagyon egyszerű, jó fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek. Az amalgám egyes öszszetevői - más fogászati anyagokhoz hasonlóan - bizonyos esetekben mellékhatásokat vagy allergiás reakciókat okozhatnak. Az amalgámtömés elkészítése során felszabaduló minimális mennyiségű higanyról még nem tudták egyértelműen bebizonyítani a kutatók, hogy egészségkárosító hatása lenne. Sok beteg a higany mérgező hatásától tartva bizonyos panaszok esetén kicserélteti amalgámtöméseit. Sokszor azonban objektív tünetek hiányában is a tömés cseréjét kéri a beteg. Bár számos esettanulmány és anekdotikus megfigyelés látott napvilágot, nem ismerünk olyan, jól kontrollált vizsgálatot, amely tudományosan bebizonyította volna az amalgámtömések szisztémás mérgező mellékhatását. Arra sincs megalapozott tudományos bizonyíték, hogy adott szisztémás tünetek enyhülnek az amalgámtömések eltávolítása után, ezért olyan esetekben, amikor bizonyos kóros tünetek fennállnak, a betegeket kivizsgálásra kell küldeni.
Bár nem kifejezetten toxikológiai vonatkozás, mégis beszélnünk kell az amalgámtömésekkel kapcsolatban a galvanizmus kérdéséről is. Az amalgámok és más, a szájban lévő fémek között létrejöhet elektromos potenciáldifferencia, ennek hatására a különböző fémekből ionok oldódhatnak ki. A páciensek a galvánáram hatására fémes ízérzésről, a különböző fémek rövidre zárásakor - például rágáskor - kellemetlen villanyozó érzésről panaszkodnak. Az elektromos ártalom a szájban lévő összes tömés azonos anyagúra cserélésével szüntethető meg, vagy legalábbis a közöttük lévő direkt érintkezést kell megszüntetni. Manapság az amalgámokról hatalmas információáradat zúdul a lakosságra. Környezetvédelmi megfontolásokból számos országban - például Svédországban - korlátozták a higany feldolgozását, s így a fogászati amalgám használatát is. A tömegtájékoztatás azonban ezeket az intézkedéseket sokszor tévesen tálalja a lakosság számára azokban az országokban, ahol ezeket az óvintézkedéseket megtették. Ez oda vezet, hogy sokan megkérdőjelezik az amalgám biztonságos használatát, és a tömések kicserélését követelik.
Mai ismereteink szerint a forgalomban lévő fogászati tömőanyagok, ideértve a fogászati amalgámot is, biztonságosnak mondhatók. Kellemetlen biológiai mellékhatások azonban bizonyos esetekben előfordulhatnak, és ilyenkor ezeket az eseteket megfelelő módon kell kezelni. A WHO továbbra is fontosnak tekinti a fogászati tömőanyagok megbízhatóságának folyamatos ellenőrzését.