Hetek - III. évfolyam, 15. szám, 1999. április 17

A Magyar Lovas Kör (MLK) tizenegy évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy azok számára, akik szeretnének megismerkedni a lovakkal vagy elkezdeni lovagolni, segítséget nyújtson. Pajlócz Andrást, az MLK alelnökét a lovakról és az amatőrök lehetőségeiről kérdeztük.

- Hogyan kapcsolódott be az MLK munkájába?
- 1988-ban hallottam a Magyar Lovas Kör megalakulásáról, amelynek ’90-ben lettem tagja. Szimpatikusnak találtam a légkört, a lehetőséget, hogy a magánlótartóknak, magánlovasoknak is legyen egyesületük.
Öt éves koromban ismerkedtem meg közelebbről a
lovakkal. Egy Debrecen melletti kis községben, Hosszúpályiban töltöttem el minden szünidőmet. Nagyapám tanított meg lovagolni, az ő segítségével sajátítottam el minden lóval kapcsolatos munkát, és az alföldi fogatolási módokat is. Tizenhat-tizenhét éves koromban aztán dr. Antonovits Dániel révén szisztematikusan, szinte tudományos alapokon tanultam meg a lovaglást, a lóval való bánásmódot. Később Szántódpusztán lovak betörésével, csoportok vezetésével, terep-, valamint gyermeklovagoltatással foglalkoztam a szabadidőmben.
Amikor az MLK-hoz csatlakoztam, különösen szimpatikus volt jelmondatuk, báró Pettkó-Szandtner Tibor híressé vált mondása: „Mindent a magyar lóért!” Az MLK-nak feladata az is, hogy az amatőrök és a profik között hidat építsen, és lehetőséget biztosítson azok számára, akik szeretnének lovagolni, vagy akár a lovakkal megismerkedni. A fő profilunk a magánlovasok, kezdő lovasok, fiatalok felkarolása, tanítása, rendezvények szervezése, hagyományok ápolása.
Az ötvenes évektől egészen a kilencvenes évekig volt egy időszak, amikor a lovak és a lovasok neveltetése elmaradt. Nekünk az is feladatunk, hogy újra összekapcsoljuk a láncszemeket, és a magyar lovas élet nagyjainak tanításait átvéve a helyes úton menjünk tovább.
- Milyen lehetőségeket tudnak biztosítani a „lóbarátoknak”?
- Vannak úgynevezett kötött programjaink, amelyeken felméréssel egybekötött bemutatókat rendezünk, ilyenkor egy-egy szakág mutatkozik be. Igyekszünk ezeket a rendezvényeket a különböző kiegészítő számokkal, játékokkal (például lószépségverseny, gazdaverseny, csikós bemutató, legharmonikusabb fogat) színessé és szórakoztatóvá tenni a közönség számára is. Nagyon fontosnak tartjuk a hagyományok őrzését és felelevenítését. Meghívunk iparművészeket, népi zenekarokat, szíjgyártókat, kocsikészítőket, és igyekszünk népszerűsíteni a lovas irodalmat. Ezekre a programokra azokat is nagyon szívesen látjuk, akik csak ismerkedni akarnak a lovakkal.
Ugyanakkor igénynek megfelelően tudunk olyan programokat szervezni 10-20 fős csoportoknak, családoknak, ahol az oktatástól egészen a tereplovaglásig bármit lehet sportolni. Budapest közelében például Százhalombatta küszöbén, a Tóth tanyán a tanulásra, a karámlovaglásra és a tereplovaglásra egyaránt van lehetőség. Akár bérleti rendszerben, akár egyénileg is ki lehet menni naponta, hetente, havonta, igény szerint.
Én egyébként semmivel sem tartom drágább sportnak, mint bármely más aktív sportolást, amelyhez eszközök kellenek. Kivéve mondjuk a maratoni futást. A maratoni futónak ugyanis maximum elkopik az „egy pár cipője”, és ha jó futó, akkor vissza is fut, viszont egy teniszpálya-bérlés vagy egy síelés többe is kerülhet, mint a lovaglás.
- Milyen népszerűségnek örvend ma Magyarországon a lótartás, a lovakkal való foglalkozás?
- Meglepő, de a kilencvenes évektől a háziállatok közül egyedül a lovak száma növekedett, az összes többié csökkent. Sokan hobbi szinten fektetnek be a lovakba, tanyát vesznek, és megpróbálkoznak az állattartással. Persze magas a lemorzsolódás aránya, amit a nem megfelelő anyagi háttér és a hozzá nem értés is okozhat. Ma már egy közepes képességű ló ára 300 ezer forint körül van. Tartásának költsége változó, attól függően, hogy a tulajdonos maga termeli a takarmányt vagy sem, havonta körülbelül 20 ezer forintos kiadást jelent. Ezt még kiegészíti a rendszeres patkoltatás, állatorvosi díj. És persze ami pénzben nem mérhető, az idő. Az etetés, tisztítás, felügyelet és az edzések, hiszen ezeket az állatokat nap mint nap meg kell mozgatni.
A külföldiek is szívesen látogatják a lovastanyákat, egyre több a színvonalas létesítmény Magyarországon. A vállalkozók is nagyon sok pénzt fektetnek be ilyen vállalkozásokba, így nemcsak a lóállomány mennyisége és minősége növekedik, hanem a vendégváró, kiszolgáló egységek színvonala is emelkedik. Ma már természetes, hogy a nagyobb tanyákon van szauna, egy kis medence, lehetőséget biztosítanak arra, hogy ha nem megfelelő az időjárás a lovagláshoz, akkor más sportokat is űzhessenek a vendégek. Így a család apraja-nagyja megtalálja a számára megfelelő kikapcsolódást. Ezek a tanyák felszereltségük mellett őrzik vendégszerető hagyományainkat, ehhez persze magyaros ételeink is hozzá tartoznak.
- Ön szerint hány éves korban lehet elkezdeni lovagolni?
- Akkor lehet elkezdeni, amikor egy gyermek már tud a lóval bánni. Nem lehet korhoz kötni, inkább érettséghez. Például a márciusi díjugrató felmérésünk kezdő kategóriájának a fele 12-16 éves gyermek volt, akikkel már szép eredményeket lehet elérni. A felső határ pedig: ameddig valaki bírja.
- Köszönöm a beszélgetést.

Magyar Lovas Kör
Információ: 06(30)940-2220; 06(20)943-4392
Programajánlat:
Június 18-19-20. • Kaba, Menthy Árpád távhajtó és távlovagló emlékverseny
Június 19. • Százhalombatta, Unisys Kupa és MLK díjugrató kupasorozat