SEBESTYÉN ISTVÁN
Füstbe ment tervek

E héten a honatyák megszavazták a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényt. Az „igen” gombok megnyomása többéves huzavonának vetett véget, hiszen - mint arról az elmúlt években a média rendszeresen beszámolt - az akkori tervezet több pontjának kapcsán alakultak ki viták egyes társadalmi szervezetek, illetve politikusok között. A jogszabályt a parlament szinte egyhangúan elfogadta, mégis vannak, akik nem teljesen értenek egyet a törvény néhány paragrafusával. Illyésné Gyenizse Erzsébet, az Országos Dohányzásellenes Egyesület (ODE) alapító-főtitkára szerint a nemdohányzók problémáját ezzel a törvénnyel nem sikerült megoldani. Mint lapunknak elmondta: „Az eredeti tervezethez képest a törvény jelentősen felhígult, ami egyértelműen a dohánylobby befolyásának köszönhető.”

A törvény kimondja, hogy többek között a közforgalmú intézményekben, tömegközlekedési eszközökön és zárt térben tartott rendezvényeken csak az erre kijelölt helyeken lesz legális a dohányzás. A munkahelyeken külön jogszabály, illetve a munkáltató rendelkezései alapján szabályozzák majd e káros szenvedélyt. A törvény szerint nem jelölhető ki dohányzóhelyiség a közoktatási intézmények diákok által használt, valamint az egészségügyi intézmények nyilvános részeiben. A 18 éven aluliak dohányterméket nem vásárolhatnak, tömegközlekedési eszközökön és közintézményekben még kijelölt helyen sem dohányozhatnak.
Úgy tűnik: a jogszabály ezen rendelkezések ellenére sem elégít ki minden igényt. „A törvény több a semminél, de messze nem tölti be a célját. Mi azt vártuk hogy keményebb lesz” - nyilatkozta lapunknak Illyésné. Mint mondta, a törvény megalkotását ’95-ben az ODE kezdeményezte, de azóta „mindenki belekutyult, majd győzött a dohánylobby”. A szervezet leginkább azt sajnálja, hogy a szórakoztató és vendéglátó egységekben továbbra is kijelölt hely nélkül lehet dohányozni. Szerintük az elszívóberendezés nem oldja meg a problémákat, hiszen „a tulajdonos csak feltesz egy ventillátort ami vagy működik, vagy nem és ezzel el is van intézve”. Az ellenzők arra az ellentmondásra is felhívták a figyelmet, hogy ugyan a 18 év alattiak nem vásárolhatnak dohányárut, de az arra kijelölt helyen „nyugodtan” dohányozhatnak. Illyésné szerint elgondolkodtató, hogy a jelenlegi kormánypárt az előző ciklusban a szigorúbb változat mellett tört lándzsát de most mégis „helytelenül szavaztak”.
Már az elmúlt évben hangos társadalmi vitákat váltott ki az akkori - szigorúbb - tervezet néhány passzusa. A legnagyobb port a már említett dohánymentes vendéglők és a dohányáruk forgalmazásának egyes korlátai kavarták. A témában több - különböző szervezetek által felkért - cég is végzett kutatásokat a tavalyi esztendőben. A Magyar Dohányipari Szövetség és több vendéglátó-ipari és idegenforgalmi testület által megbízott D&T könyvvizsgáló cég szerint a vendéglátóhelyi dohányzás teljes betiltása esetén a vendéglátóipar éves forgalma mintegy 25 milliárd forinttal esne vissza. A vendéglátósok saját becslése szerint ez az összeg a későbbiekben meghaladhatja a 100 milliárdot. Rubovszky András a Magyar Szálloda Szövetség elnöke, volt parlamenti képviselő, tavaly januárban a tanulmány Novotel Szállóban luxus körülmények között megtartott prezentációján pedig a törvénytervezet mögött álló „antidohányos lobbyról” beszélt, amely ellen küzdeni kell. A GKI Gazdaságkutató Rt. - amely a Népjóléti Minisztérium felkérésére készített felmérést - ez idő tájt pedig azt állapította meg: érdemes lenne vállalni a korlátozásokkal járó kockázatot, hiszen amíg a dohányárukra kivetett adókból mintegy 60-70 milliárd forint bevétele van az államnak, addig a dohányzás által okozott - megbetegedésekből, elhalálozásokból származó - károk mintegy 400 milliárd forintot tesznek ki.
Az üggyel kapcsolatban már ekkor is többen a „dohánylobby” erős befolyására hívták fel a figyelmet. Csapody Mik-
lós MDF-es honatya például ugyancsak tavaly januárban lapunknak adott nyilatkozatában az ő számlájukra írta az akkori tervezet elfogadásának meghiúsulását. Mint arról írtunk is, több társadalmi szervezet szerint ezek az esetek általánosnak mondhatók: annak ellenére, hogy a különféle érdekvédelmi tömörülések elméletileg azonos eséllyel hallathatják a hangjukat, valójában nincs egyenlőség közöttük, mivel azok a szervezetek, amelyek mögött jelentős, az államkassza számára komoly bevételeket hozó iparágak állnak, mint a gyógyszer-, vagy dohányipar, eredményesebben tudnak nyomást gyakorolni a jogalkotásra.