SZŰCS EMESE
Drága emlékeink
Úgy tizenöt évvel ezelőtt kezdődhetett, amikor Szabó Gyula svéd barátjával arról beszélgetett, hogy legalább tízszeres áron lehet Svédországban értékesíteni azokat a használt játék-autó modelleket és KGST játéktermékeket, melyek nálunk tucatszámra találhatók - ugyanis nagy rá a kereslet. Gyulában ekkor született meg a vágy, majd az ötlet, hogy saját kis üzlete legyen, ahol gyűjtők és saját gyerekkori játékaikat kereső felnőttek tudnak maguknak olyan játékokat vásárolni, amelyek a múltból maradtak meg. Az indíttatás ekkor még tisztán üzleti érdekből fakadt. Akkor még talán ő sem gondolta, hogy egykor maga is a játékok szerelmese lesz.
Az álom megvalósulására azonban sokat kellett várni, míg 1997-ben megnyitotta kapuit az Autómánia nevet viselő belvárosi üzlet. A főszereplő természetesen a nagy múltú kis sikerautó, az eredetileg angol Lesney cég által gyártott Matchbox, de megtalálhatók ennek „testvérei” is, mint a Dinky, Corgi, Tekno, Schuco stb.
A múlt sikerjátékainak egész skálája tárul a szemünk elé, mintha időben pár tíz évvel visszaléptünk volna. A 60-as, 70-es éveket idéző pléh játékok sorában megtaláljuk a tolató mozdonyt, a Roli-Zolit, a motorost, tűzköves rakétát, búgócsigát és a napjainkban újragyártott kutyás perselyt. Van fából gyártott mesekocka, ólomkatona, világháborús propaganda társasjáték, Backgammon, és persze autós kártya - ahol a Lola-T visz mindent. Megtalálhatók azonban az exkluzívnak számító Märklin, és Tipco játékok is. Ez utóbbiból egy világháború előtti darab 1500 DM-be kerül.
Itt többnyire felnőttek vásárolnak, az árak magasabbak, hiszen meg kell fizetni a játékok korát. Ezek a játékok nem a játszást szolgálják, hanem valamiképp a gyerekkori emlékeket képviselik, amiért úgy tűnik, a felnőttek sok pénzt hajlandók áldozni. Az emberekből egészen különleges reakciót vált ki, amikor megpillantanak egy olyan játékot, amit 20-30 éve láttak utoljára, és azóta talán eszükbe sem jutott. Van, akire ezek a tárgyak olyan erős hatással vannak, hogy szinte nem is érdekli, az adott játék ma mennyibe kerül, mert mindenáron meg szeretné venni. Gyula maga is átélte ezt az érzést, és a tapasztalatai az mutatják, hogy ilyenkor nem is maga a játék a főszereplő, nem is azt fizeti meg a vásárló - esetenként igen borsos áron -, mint inkább azt, amit a játék idézett elő benne, gyakorlatilag ezt az élményt akarja hazavinni.
Sokszor ezek a vásárlók komoly gyűjtőkké válnak. Ilyenkor már nemcsak a saját gyerekkori játékaik érdeklik őket, hanem minden más, ami az általuk gyűjtött sorozatba beleillik. A nyugati országokban már kialakult kultúrája van a játékgyűjtésnek. A gyűjtők álma Anglia, ahol köztudottan szinte mindent gyűjtenek. Itt akár havonta sor kerül színvonalas börzékre, ahol az érdeklődők kicserélhetik egymás között a portékáikat, illetve megcsodálhatják a kuriózumnak számító darabokat.
Hazánkban ennek a jelenségnek még nincs igazán múltja, börzére is évente csak kétszer kerül sor. Leggyakoribb a Matchbox és a Schuco gyűjtése. Akadnak azonban nálunk is igen komolynak számító gyűjtők; például van, akinek a játékautó-gyűjteménye meghaladja a több tízmillió forintot is.
A belvárosi kis üzlet vásárlóközönségét különféle rétegekhez tartozó emberek alkotják, ez nem függ a társadalmi hovatartozástól. Gyűjtők esetében tulajdonképpen a pénztárca vastagsága is csak a vásárlás gyakoriságát határozza meg. Természetesen sok a nézelődő is, akiket elszórakoztat a régi lendkerekes autók látványa, és az a békés hangulat, ami a mai játékboltokból sokszor hiányzik. Ez egy olyan sajátos játékbolt - mondja Gyula -, ahol a kirakatüveg két sávban maszatolódik össze. Az egyik lent, gyerekmagasságban, a másik pedig fent, a felnőttek vonalában.
Az üzlet címe: Bp. V. ker., Petőfi Sándor u. 12.
A Matchbox-sztori
Minden 1953-ban, egy aprócska öntöttvas modellel indult, ami az angol koronázási hintót és a hozzátartozó nyolc lovat mintázta meg. A koronázási évben több mint egymilliót adtak el belőle. Az óriási sikerre való tekintettel sorban jelentek meg az első miniatűr gyufásdobozba csomagolt modellek, s ezzel megszületett a híres „Matchbox”-széria. Még a kezdet kezdetén elhatározták, hogy készítenek egy hetvenöt darabos számozott, különböző járművekből álló sorozatot, amelyeket egységáron fognak értékesíteni. Ezt a számot 1960-ra sikerült elérniük. A sorozat egyes darabjait bizonyos időközönként visszavonták, és egy másik újjal helyettesítették, így a hetvenötös paletta folyamatosan cserélődött az évek alatt. A megjelenő újdonságok sok, máig híres tulajdonságot hordoztak magukon, mint például a nyitható ajtók, rugós kerékfelfüggesztés, nyitható motorháztető, illetve csomagtartó stb. A siker megkívánta, hogy több új sorozattal álljanak elő. Ilyen például a „Models of yesteryear”, ezek nagyobb méretű, II. világháború előtti járművek, vagy a „King Size” sorozat, melyek szintén nagyobbak voltak, és többségében munkagépeket vonultattak fel. 1968-69-től az addigi „gomb kerekek” és a merev tengelyek eltűntek, helyettük megjelent a rugalmas felfüggesztés. Ezek lettek a „Superfast” modellek, melyekhez különböző pályákat is lehetett már kapni. A 70-es évek második felétől a kis autók fokozatosan veszítettek a kidolgozás minőségéből, egyre több műanyag alkatrész került beléjük, majd a 80-as évek elején tulajdonosváltásra került sor, így a legendás Matchbox, angol kézből kikerülve, távolkeleti tucatjátékká vált.
