A gyanúsítottat a kihallgatáson udvariasan megkínálták kávéval. Három nappal később
letartóztatták a régen keresett bűnöst, akiről a hatóság ráadásul az addigi közvetett
helyett már közvetlen bizonyítékkal is rendelkezett arra nézve, hogy nem csak egy,
hanem három gyilkosságot és több nemi erőszakot is elkövetett. A bizonyítékot a
„genetikai ujjlenyomat” szolgáltatta, amelyet a rendőrök a kávéscsészén hagyott
nyálnyomokból nyertek. A „genetikai ujjlenyomat” alkalmazását Robert Morgenthau,
New York legfőbb ügyésze „a bűnüldözésben az utóbbi 30 évben bekövetkezett
legnagyobb előrelépésnek” nevezte. Eddig viszonylag ritkán alkalmazták, mert egy
teszt 5000 dollárba került, és 16 hetet vett igénybe. Most azonban hamarosan piacra
kerül egy új DNS-teszt, amely mindössze 80 dollárba kerül, és három napig tart. Ettől
várhatóan robbanás következik be azoknak a büntetőeljárásoknak a számában,
amelyek ilyen bizonyítékra épülnek, s a nyomozók hada válik feleslegessé. (Csak New
York államban 12 ezer olyan mintát őriznek hűtőben, amelyet még nem tudtak
elemezni.) A génállomány azonosítása egy pici vércseppnél, gombostűfejnyi spermánál
az esetek 95 százalékában elegendő bizonyítékot nyújt. Egyetlen gyökeres hajszál
a bűnöst tíz eset közül kilencben leleplezi. A rágógumin vagy cigarettacsikken
maradt nyál az esetek 50-70, a kesztyűben, zokniban talált bőrsejtek 30-60 százalékában
biztosítanak elegendő bizonyítékot.
A rendőrségnek az eljárás alkalmazásához jogilag az a törvény nyújt lehetőséget,
amely szerint a gyanúsítottak „hulladéka” felhasználható a bűnesetek felderítésében.
Ez ugyan eredetileg az egyszerű ujjlenyomatra vonatkozott, de elsőként 1989-ben
Virginia állam alkalmazta az úgynevezett „genetikai ujjlenyomatra”. Az Egyesült Államokban
ma már országos adatbank őrzi a bűnözők génmintáját. Némely állam a biciklilopáson
ért fiatalok genetikai ujjlenyomatát is beküldi, más államok csak a gyilkosok és
szexuális bűnözők adatait szolgáltatják be. (MTI)