ERDEI L. TAMÁS
Az albánok sohasem adják fel
Beszélgetés Katona Imre néprajzkutatóval

- Professzor úr, ön munkatársaival együtt hosszabb időt töltött Albániában és a koszovói albánok körében. Honnan származik az albán nép?
- Albánia fogalma eléggé újkori, az államalakulat egységesülése sem túlzottan régi, ellenben maga az albán nép évezredek óta jelenlegi helyén él. A görögökkel ellentétben nem városállamokat lakó, hanem folyamatosan mozgó, kisállattartó, állattenyésztő-legeltető nép volt. A létüket fenyegető veszélyek elől mindig fölhúzódtak a hegyekbe, majd azok elmúltával visszatértek a síkságra.
A rendszeres népmozgások miatt az „őslakosság” fogalma meglehetősen nehezen érvényesíthető ebben a régióban. Évezredes elszigeteltségben, Európának hátat fordító, úgynevezett „visszavonulási területen” éltek. A nyelvük azonban nem elszigetelt: a nagy indoeurópai nyelvcsaládba tartozik. Az albán nyelv egysége a török uralom alóli felszabadulásuk után jött létre a XX. században. Kulturálisan ma is meglévő a kettősség Észak- illetve Dél-Albánia között. Az északiak többségében görög katolikusok, a déliek pedig jórészt mohamedánok. Tirana, a jelenlegi főváros földrajzi és nyelvjárási szempontból is nagyjából középen helyezkedik el. Az albánok hűséges hazafiak és barátok. Ha egy albán férfi valakivel barátságot köt, akkor azt az élete árán is megvédi. Az albán embert az jellemzi leginkább, hogy a végletekig ragaszkodik ősei hagyományaihoz: áttéríthetetlen, meggyőzhetetlen. Hűséges baráthoz, valláshoz, hazához egyaránt.
- Hogyan reagálnak az erőszakos külső beavatkozásokra?
- Az albánok rettenetesen kemény emberek, és ez rögtön üzenet is a szerbeknek, hogy velük erőszakkal kiegyezni sohasem lehet. Ellenálltak a törököknek, a világháborúban megverték az olaszokat,
a németeket. nyolcvan-száz-ezer albán partizán harcolt a második világháborúban, és teljesen megtisztították a területet a fasisztáktól, az oroszokra semmi szükségük nem volt. Az más kérdés, ha egy „gőzhenger” átmegy rajtuk, de sohasem adják fel. A vérbosszú intézménye ma is élő a köreikben, ezért sohasem fogják megbocsátani a szerbek véres akcióit.
- Miként védekeztek a koszovói albánok a szerb asszimilációs törrekvésekkel szemben?
- A titói Jugoszláviában a koszovói albánok nem kaptak köztársasági státuszt, mert a szerbek már akkor az elszakadástól tartottak, viszont területi, kulturális, közigazgatási autonómiát kaptak, akárcsak a vajdasági magyarok. A Vajdasággal ellentétben azonban Koszovóban a szerb nép kisebbségben van, így a helyi szerbek meglehetősen hátrányos helyzetbe kerültek a domináns albánokkal szemben. Pristinában az albánoknak saját nemzeti nyelvű rádiójuk, tv-adójuk és napilapjuk volt, albán nyelvű általános, közép- és felsőoktatást vezettek be. Minden albán nyelvű volt Pristinában. Olyan volt a város jelentősége, mint Szeged Dél-Magyarország számára.
Ez a helyzet Tito halálával jelentősen megváltozott. Az albán autonómiát a nyolcvanas évektől a szerb hatóságok az elszakadástól való félelmükben folyamatosan szűkítették, amit albán részről rendszeres tüntetések követtek. Az autonómia megvonása utáni időben az albánok a passzív ellenállást választották. Visszavonultak a magánházakba és ott folytatták az anyanyelvi oktatást, nem vettek részt a népszámlálásban, nem vettek részt a szavazásokon, vagyis bojkottálták az államigazgatást. Az albánok kivárták, míg Szerbia meggyöngül, és a köztársaságok kiszakadása után benyújtották a számlát a szerbeknek. Ez vezetett a jelenlegi helyzethez.
- Van-e realitása a monarchista elképzeléseknek, illetve a Nagy-Albánia koncepciónak?
- Az albán trónörökös, Zogu nem királypárti, tehát semmi realitása nincs a monarchista elképzeléseknek. Hazalátogatott, az öregek megtapsolták, nosztalgiáztak egy kicsit, de ennyi volt az egész. Az albánok nem törekszenek Nagy-Albánia létrehozására, legfeljebb Koszovó déli része önállósul, de nem biztos, hogy társul az anyaországhoz, mivel jóval fejlettebb régió, mint Albánia. Előállhat egy olyan helyzet, mint Moldávia és Románia esetében. Véleményem szerint Koszovó mindenképpen el fog szakadni, mert a szerbek ugyanolyan nacionalisták, mint az albánok. A két nép, különösen a népirtás következményeit és az albán mentalitást figyelembe véve, soha nem lesz már képes együtt élni. Az a folyamat, ami a napokban megindult, visszafordíthatatlan. A szerbeknek nincs más választásuk: vagy kiirtják, vagy kiszorítják az albánokat.