VAGYIM ARISZTOV
Orosz erődemonstráció

Jelcin elnök megtartotta szokásos évi beszámolóját a szövetségi gyűlés előtt, amelynek a balkáni helyzetnek szentelt bevezető része az „Oroszország korszakok határán” címet viselte. Jelcin kiemelte, hogy a NATO az ENSZ Biztonsági Tanácsának megkerülésével döntött a bombázás mellett. Az akció miatt az egész nemzetközi joggyakorlatot fenyegetés érte, mondta, majd hozzátette: „Igyekszünk megőrizni a világot a széteséstől, de fő feladatunk a saját országunkat megvédeni ugyanettől. Nem engedem, hogy háborúba rántsanak minket.”

Zsirinovszkij ezredes a dumában    Fotó: MTI

Az orosz társadalom széthullásának veszélye is aktuális probléma. A legtöbbet a baloldali erők tesznek az ügy érdekében, élükön a kommunistákkal, akik még mindig szorgalmazzák az elnök elleni pert. A NATO-akció óta azonban inkább az egység felé mozdult el az orosz társadalom, éppen a kívülről jövő
fenyegetettség érzése miatt. Sok orosz a Jugoszlávia elleni hadviselést Oroszország elleni háborúként is értékeli. Ezzel magyarázható, hogy a közhangulat egyre inkább Nyugat- és Amerika-ellenessé kezd válni. A Rosszijszkaja Gazeta a „NATO - Amerika vasökle” című cikkében arról győzködi az olvasót, hogy most már teljesen világossá vált, hogy a Nyugat már a Gorbacsovval folytatott tárgyalások során is csak egy célt tartott szem előtt: Oroszország (akkor még Szovjetunió) katonai erejének megtörését. Mindenki láthatja, hogy éppen a Szovjetunió szétesése és az orosz hadsereg viszszavonása adott lehetőséget a NATO-nak, hogy rendezkedjen az egész világon. Az orosz lap Gorbacsov kesernyés szavait is idézi, aki szerint „a Nyugat becsapott engem”.
Az Amerika-ellenes hangulat a leginkább Moszkvában jutott kifejezésre, ahol a tüntetők szinte megszállták az USA nagykövetségét. Eleinte „csak” kővel és tintásüvegekkel dobálták meg az épületet, majd később, mikor ismeretlen személyek géppuskából leadtak egy sorozatot (sőt gránátvetővel is próbálkoztak), Luzskov, a város polgármestere betiltotta a gyülekezést a környéken.
Az orosz politikusok körében máris többen készek lennének katonai segítséget nyújtani Jugoszláviának. Vlagyimir Zsirinovszkij katonai egyenruhában jelentette be a tévében, hogy folyik az önkéntes hadsereg toborzása. Pártja adatai szerint egyedül Moszkvában már több ezren jelentkeztek.
Az egyik legszélsőségesebb álláspontot a távolkeleti katonai körzet tábornoka, Csecsevatov tábornok képviseli. Ő levélben fordult Jelcinhez, melyben kifejezte, hogy készen áll a Jugoszlávia segítségére siető hadsereg élére állni, akár önkéntesekből áll, akár nem. A tábornok azt is megjegyzi levelében, hogy „sajnos, úgy tűnik, hogy kitörőfélben van a harmadik világháború”.
A józanabb politikusok igyekeznek csillapítani a kedélyeket: „Ideje kijózanodni”, „mindennek van határa” - mondják. Míg a NATO-hadművelet első napjaiban a televíziós programok „háborúról” és „agresszióról” beszéltek, most nyugodtabb főcímeket hallhatunk: „Jugoszláviai támadások”, „A NATO a Balkánon”.
A háborús konfliktus újra felelevenítette Oroszország, Fehéroroszország és Jugoszlávia egyetlen szláv szövetségi állammá történő egyesítését. Az orosz vezetés tisztességére válik, hogy megpróbált ennél reálisabb lépéseket tenni a diplomácia területén. Oroszország bejelentette, hogy kész képviselni a nyugati államok érdekeit Jugoszláviában, miközben elmarasztalja az USA-t önző, birodalmi törekvései miatt. Igor Ivanov orosz külügyminiszter nyilatkozatában ezt mondta: „Azzal, hogy most Jugoszlávia védelmére kelünk, Európa békéjét védjük a neokolonializmus legújabb formájától, a NATO-kolonializmustól.”
Ivanov és más politikusok beszédeiben végighúzódik az a gondolat, hogy a NATO nem az albán népet védi Koszovóban fanatikus módon, hanem a koszovói terroristákat. Az orosz fél már több ízben tájékoztatta a NATO vezetését az albán harcosok és a kábítószer-maffia közötti kapcsolatokról, illetve az általuk illegálisan Európába juttatott kábítószerek behozataláról. A csecsen harci alakulatok terrorisztikus jellegét hangsúlyozva, Oroszország ismét rámutat arra a hasonló problémára, amely náluk az Észak-Kaukázusban van, különösen Csecsenföldön. Egyre világosabbá válik, hogy „a csecsen nép szabadságáért” harcoló katonai képződmények, élükön az úgynevezett hadparancsnokokkal, valójában tőről metszett terroristacsoportok. Az ő tevékenységükkel hozzák összefüggésbe a közelmúltban Vlagyikavkazban, Észak-Oszétia fővárosában történt piaci robbantást, melynek eredményeképpen több mint ötven ember meghalt, és száznál többen megsebesültek. Ez a gondolat az albán és a kaukázusi harcosok közti hasonlóságról arra a következtetésre juttatja az orosz embereket, hogy a NATO olyan szervezet, amely terroristákat támogat.
A NATO és az USA megpróbálták jobb belátásra bírni Oroszországot. Legalábbis többen így értékelik azt az élelmiszersegélyt, amit az Európai Unió a bombázások kellős közepén küldött Oroszországnak, és a Valutaalap ígéretét, hogy fél év múlva kiutalja a várva várt hitelt.
Moszkva eközben a védelem utolsó vonalát építi - az Izvesztyija nevű lap megfogalmazása szerint. A cikk tudósít arról. hogy Szergejev védelmi miniszter már a NATO-csapások megkezdésekor elrendelte a helyzetnek megfelelő katonai intézkedéseket. Ezek közül a legfontosabbak az úgynevezett „stratégiai elrettentés erői”, mely magába foglalja a stratégiai rakétafegyvereket, a haditengerészeti flotta atom-tengeralattjáró, rakétahordozó hajóit, a légierő bombázóit, valamint a Védelmi Minisztérium atomtöltetekért felelős osztályát. Noha Oroszországnak nincs annyi ereje, hogy beavatkozzon egy helyi konfliktusba, azért azt biztosítja magának, hogy megfelelő hatásfokkal tudjon reagálni, ha veszélyben forog a biztonsága.
A bonni sikertelen párbeszéd után híradások jelentek meg arról, hogy az orosz flotta - amolyan őrség szerepében - kiküld a Földközi-tengerre néhány hadihajót. A híradások szerint 35 cirkáló kezdett hadgyakorlatot, méghozzá a legnagyobbak és a legjobban felszereltek közül. Úgy tűnik Oroszország, tartva egy háborúba való belekerülés lehetőségétől, kénytelen az erődemonstráció fegyveréhez nyúlni…