HAZAFI ZSOLT
Az igazságosság és a politikai alvilág
Interjú Kónya Imre ügyvéddel, volt belügyminiszterrel, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának egykori elnökével.

„A Nyírfa-tisztek áldozatok voltak. A jelenlegi kormányzat a korábbi kormányzat jogutódjaként kárpótolja ezeket az embereket...”    Fotó: MTI

- Múlt héten elsőfokon felmentették a Nyírfa-ügy vádlottait, azóta fellebbezés híján a bíróság határozata jogerőre emelkedett. Ön, aki az ügy kirobbanásakor a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke volt, s aki vezette az ezzel kapcsolatos vizsgálatot, hogyan értékeli a Nyírfa-ügyet a demokratikus átalakulás szemszögéből?
- Azokat az intézményeket, amelyek normál körülmények között a társadalom érdekében működnek, a diktatúra a társadalom ellen használta. Így azok lejáratódtak, ezért becsületüket a közvélemény előtt helyre kell állítani. A titkosszolgálatok rehabilitálása különösen nehéz feladat, mivel ezek a szervezetek tevékenységük jellegéből következően a jól működő demokráciákban is távol tartják magukat a nyilvánosságtól.   
Ezért káros, ha egy fiatal demokráciában a kormányzat ahelyett, hogy megpróbálná növelni a titkosszolgála-tok tekintélyét, olyan lépéseket tesz, amellyel maga járatja le azokat. A Nyírfa-ügy ilyen volt. A botrány kirobbanásával a kormányzat olyan látszatot keltett, hogy a titkosszolgála-toktól változatlanul félni kell, mivel továbbra is a tisztességes emberek ellen dolgoznak. Ha pedig vezető politikusok védtelenek velük szemben, menynyire ki lehet szolgáltatva nekik a „kisember”. Legtöbben valószínűleg ezt a következtetést vonták le, amikor a botrány kirobbant és egyre terebélyesedett. A közvélemény ugyanis nincs teljesen tisztában azzal, hogy a titkosszolgálatok munkatársai valójában ugyanolyan egyszerű emberek, mint bármelyik más állampolgár. Sőt, más közalkalmazottakhoz és köztisztviselőkhöz képest jobban ki vannak szolgáltatva a mindenkori kormányzatnak, hiszen munkájuk természeténél fogva nagyon sok dolgot nem mesélhetnek el, és saját védelmükben nem fordulhatnak a nyilvánossághoz. Fontos volt ezért, hogy a titkosszolgálat munkatársai megtapasztalhatták, hogy ők is számíthatnak a demokratikus intézményrendszerre, hiszen egy parlamenti bizottság fellépett a védelmükben. Szerencsére ezáltal az ügy legnegatívabb „üzenetét” is sikerült kivédenünk, azt az üzenetet, amely a titkosszolgálatok mellett a rendvédelmi szervezetek munkatársainak is szólt: ha munkájuk során egy politikus képbe kerül, akkor a legjobban teszik, ha kikerülik, különben ők húzzák a rövidebbet...
- Számomra több kérdés is nyitott maradt. Először is az, hogy miért lett volna érdeke a szocialista vezetésű minisztériumnak ez az ügy, hiszen több MSZP-s politikus neve kompromittálódott. Egyik ügynél sem derült ki, hogy - népiesen szólva - ki a hunyó, s ki nem. Általában csak feltételezések és titkos forrásúnak nevezett, de nem bizonyított információk jutottak el a közvéleményhez. Így olyan kép alakult ki a szocialista pártról, mintha az egy korrupt párt lenne, s ez többek között vereségükhöz vezetett. Most bejön a képbe az, hogy a Nyírfa-ügy titkosszolgálati főszereplői az Orbán-érában különféle posztokat kaptak. Egyikük például Simicska Lajos APEH-elnök főtanácsadója lett, másikuk őrző-védő cégét pedig állami megrendelésekkel halmozták el. A Nyírfa politikai vetületét figyelembe véve az ügy akár különösnek is minősíthető.
- Az tény: a szocialista párt bukásában jelentős szerepet játszott az, hogy vezető politikusok gyanús gazdasági ügyletekbe keveredtek. Az is biztos, hogy a botrányok még jobban ráirányították erre a figyelmet, és ha nem is a Tocsik-botrányhoz hasonló súllyal, de a Nyírfa-ügynek is volt ilyen vetülete. Ez azt jelenti, hogy saját szempontjukból is hiba volt ezt a botrányt kirobbantani. Állítása második felével viszont vitatkoznék.
- Nos, azért pozíciókat kaptak.
- Ez egyfajta olvasata a dolognak.
- Simicska úr tanácsadójának lenni mindenképpen bizalmi állás.
- Persze, meg egyáltalán állást jelent. Tudniillik ezeket a szakembereket meghurcolták, munkanélkülivé tették. Az az olvasat, hogy kvázi jutalmat kaptak, amiért tevékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a szocialista párt megbukott, úgy vélem, tévedés. A szocialisták bukásához ugyanis nem az ő tevékenységük járult hozzá, hanem éppen e tevékenység felszámolása és annak botrányos volta. A Nyírfa-tisztek áldozatok voltak. A jelenlegi kormányzat a korábbi kormányzat jogutódjaként kárpótolja ezeket az embereket azért a kárért, amit a korábbi kormányzat igazságtalansága okozott nekik, a jogosulatlan fellépést immáron bírósági ítélet is tanúsítja. Az más kérdés, hogy én a jelenlegi kormány helyébe Földit inkább titkosszolgálati pozícióba helyeztem volna.
- Emlékszünk arra, hogy Nikolitsék az ügy genezisekor azt mondták, hogy az említett titkosszolgálati részleg kapcsán kérdéses volt az információ-felhasználás célja. Örök téma az amerikai filmesek között, hogy egyes titkosszolgálati vezetők visszaélve titkos információikkal, manipulálják a szenátust és a médiát, azaz magát a politikai közéletet. Nikolitsék gondolatmenetében az én olvasatomban ennek a víziója tűnt fel. Nem lehet, hogy ezek a kinevezések, vagy ahogy Ön nevezte kárpótlások, éppen ezt a megközelítést erősítik a közvélemény előtt?
- Erre semmi bizonyíték nincsen, sőt az ellenkezőjét lehet valószínűsíteni. Ezek az információk mindaddig, amíg nem lett belőle botrány, ott voltak bent az aktákban. A vizsgálat során nem merült fel olyan adat, hogy Földiék bármilyen módon visszaéltek volna a politikusokra vonatkozó információkkal. Ilyet egyébként azok sem állítottak, akik a pályáról őket eltávolították.
- A Nyírfa-üggyel kapcsolatban is, de az elmúlt pár év során, sőt a közelmúltban is elég sok titkos, illetve titkosnak mondott anyag került napvilágra. A közélet szereplői nem egyszer revolvereznek ilyennel. Úgy tűnik, mintha lenne egy kereskedelme a titkos információknak, dossziéknak és elemzéseknek. Erről Önnek mi a véleménye?
- Ez a politikai alvilág szintje, s ami sajnálatos: jelen van a magyar közéletben. A Nyírfa-ügyben is megjelentek hamis információk, például hogy a titkosszolgálatok több millió dolláros villát építenek a Csendes-óceán partján. Ezzel azt akarhatták elérni, hogy az olvasó hadd gondolja: nem elég, hogy itt minket lehallgatnak, ráadásul szórják az állam pénzét is.
A politikai alvilág módszere viszont félinformációkkal és csúsztatásokkal való manipulálás. Ennek során szeretik az adatokat titkosszolgálatinak feltűntetni, mivel így azok „valószínűbbeknek” látszanak. Tapasztalataim szerint ebben a titkosszolgálatok általában nem vesznek részt. Persze a több ezer fős szervezet állományában lehet pár „szélhámos”, de a többség tisztességesen végzi a munkáját.