Új világrend a cél

Interjú Milcso Lalkov professzorral, a Szófiai „Szveti Kriment Ohricki” és a Blageovgrádi „Neofit Rilszki” egyetemek tanszékvezető tanárával, Balkán-szakértővel.

- Professzor úr, ön szerint milyen politikai és történelmi előzmények vezették idáig a helyzetet?
- Ivo Andrics szerb történész szerint a szerbek számára Koszovó nemcsak szenvedély, hanem nehezebb időszakokban a nemzeti önérzet is. Ez fontos, mert a terület a szerb állam bölcsője is. Ezt emelném ki én is, ehhez járul az, hogy a területen volt a szerb pravoszláv egyház központja. A XVII. századig működött a pleki patriarchátus, mely valójában a szerb nemzet fenntartója, vagyis a török uralom alatt a szerb kultúra átmentője volt. Ez a hazatudat a mai napig szerves része a szerb gondolkodásnak.
Koszovó már az első világháború után csatlakozott a Szerb-Szlovén-Horvát Királysághoz, amit 1929-től Jugoszláviának neveztek. Ettől kezdve a terület fokozatosan elalbánosodott és ez kisebb-nagyobb konfliktusokhoz is vezetett. Az adott időszakban Jugoszláviában diktatúra volt, és tudvalevő, hogy minden ilyen politikai berendezkedés mérsékli az etnikai feszültségeket, de nem szünteti meg. A II. világháború után Tito a kisebbségeknek - albán és magyar - autonómiát adott. Ebben az autonómiában nagyon sok albán jutott fontos pozíciókba.
Fontos még az albán lakosság demográfiai növekedése. 1971-88 között 220 ezer szerbbel, montenegróival és macedónnal lett kevesebb a tartományban.
1989-ben Milosevics megszüntette az autonómiát, mert a koszovói albánok önállósodási törekvései elszakadással fenyegettek. Megkötötték a második karnegijevai egyezményt, mely az albánok számára továbbra is biztosított jogokat. Ez kettős irányítást jelentett, azaz két állam létezett - már Milosevics hatalomra jutásának kezdetén. Ebből a szempontból lehet fontos a mostani Milosevics - Rugova tárgyalás, amely könnyen eredményezhet egy olyan békét, mely alapjaiban különbözik a Párizsban felvázoltakhoz képest, aminek az elfogadtatásáért támadták meg a szerbeket.
A válság másik oka kívülről származik. Egyértelmű a nyugati hozzá nem értés a balkáni problémában és az etnikai kérdésekben, ebből kifolyólag a kezelés sem lehet sikeres, sőt inkább a válság elmélyüléséhez vezet.
- A NATO-irodákban rögtönöztek volna?
- Szerintem a NATO elsődleges célja az, hogy a térségben az oroszok rovására új befolyást hozzon létre. Ezért nem rögtönzés ez, és erre volt jó alkalom a válság. A humanitárius és kisebbségi jogok védelme csak indok. Ha ez utóbbi fontos lenne, akkor beszélni kellene a koszóvói szerbek jogairól is, akik szintén szenvedtek, sokukat el is üldözték az albánok. Amikor a bombáké a szó, akkor nem beszélhetünk kisebbségi jogokról, ezt nem kapcsolhatjuk össze.
A NATO-nak szerintem ezek mellett van egy másik célja is, melyet röviden úgy fogalmazhatnánk meg, hogy egy új világrend megteremtése. Ez az új világrend tulajdonképpen kialakulhat a balkáni káoszból. Most nem akarok párhuzamot vonni, de nem lenne nehéz történelmi analógiát találni.
Amerika forró pontra talált a Balkánon. Ez Macedónia, ahonnan négy szomszédos országot is ellenőrizni lehet egyszerre, de ez egyben komoly válsággóc is. Könnyen lehet második Koszovó, 10 év múlva a lakosság kétharmada itt is albán lesz. A macedón lakosság már most eladja ingatlanjait és átköltözik Bulgáriába.
Vegyük a szövetségesek érdekeit. Nagy-Britanniának nem érdeke az állandó konfliktusokkal terhelt terület ellenőrzése. A németek elfogultak, a Balkánnal kapcsolatban rossz emlékek is üldözik őket a II. világháború óta, de érdekterületnek tartják, nem véletlenül ismerték el elsőként, Ausztriával együtt az új szlovén és horvát államokat.
- Ön szerint elérték céljukat a NATO-bombázások?
- Állíthatjuk, hogy nem értek el semmit. Milosevics nem tört meg. A szerb hadsereg még mindig nem vetette be TAMARA nevű légelhárító rendszerét, mely képes a modern NATO-repülők befogására. Bolgár katonai szakértő barátom elmondta, hogy mi is nyomon tudjuk követni a láthatatlannak hitt szupergépeket. És ezzel párhuzamosan a hadszíntérré változó tartomány területéről sikerült az albán lakosságot elüldözni.
Fölmerült a szárazföldi bevetés is, de Európa nem vállalhat egy elhúzódó partizánháborút, ami könnyen pokollá válhat.
- A jövő?
- Sajnos a probléma könynyen kiszélesedhet, mert a szerbek nincsenek egyedül. Minden világbanki kölcsön ellenére az orosz hadiflotta elindult a Földközi-tengerre. Nem vagyok jós, de reméljük a legjobbakat. Talán van esély egy békésebb megoldásra.