Úsztak a boldogságban
„A boldogságban úszni jó” - tartja a mondás. Egy angol búvárpáros esküvőjét
a Vörös-tengeri Mersa al-Alam fürdőhely medencéjének vizében ünnepelte, ott, ahol
tíz évvel korábban megismerték egymást. Denis Llewellyn és Mieka Pont polgári esküvőjüket
szerdán ünnepelték 6 méterrel a vízfelszín alatt, amely körülményt ők maguk is
„igen különlegesnek és egyedinek” minősítettek. „Rajtam piros póló és fekete
fürdőnadrág volt, míg feleségem ugyanolyan pólót viselt, és egy fehér fátylat”-
mondta az ifjú férj. „Összegyűltünk egy asztal körül, és műanyaggal bevont
okiratot írtunk alá, gyűrűt és hitvesi csókot váltottunk, mielőtt kéz a kézben a
felszínre úsztunk volna” - tette hozzá. „Szuper volt” - mondta a maga részéről
Mieka, még ha le is kellett mondania a hagyományos fehér ruháról. Az ünnep a parton
folytatódott, ahol az ifjú pár és vendégeik - akik közül ötven személy külföldi
búvár volt - egy sült bárányt és süteményt fogyasztottak a tábortűz mellett.
Az esküvőt az egyiptomi Hossam Helmi búvár szervezte, aki egyben a búvár- és
szafariprogramokat szervező Vörös-tenger Központot irányítja, foglalkozását
tekintve pedig ügyvéd. Az ifjú pár egyébként Newcastle-ből való, ahol Denis egy
gyorséttermet vezet, Mieka pedig ápolónő. (Le Monde)
Fegyelmezés japán módra
A japán miniszterelnök csütörtökön a képviselők előtt megerősítette, hogy országának
hagyományai nem engedik meg a férj számára, hogy a feleségét verje, ellentétben
azzal, amit nemrégiben egy japán diplomata állított, miután a kanadai rendőrségre
beidézték. „Még házaspárok között sem megengedett, hogy érzéseiket erőszak útján
fejezzék ki” - jelentette ki Obuchi miniszterelnök a képviselőház előtt. „Nagyon
bosszantó”-nak minősítette a japán konzul, Shuji Shimokoji által a kanadai
Vancouverben okozott incidenst, akit azért állítottak elő, mert február 16-án otthonában
megverte a feleségét. Az asszonyt szemét és arcát ért zúzódásokkal vitték a kórházba.
Letartóztatását követően a diplomata tettét „kulturális háttérből fakadó
cselekedetnek” minősítette, és elmagyarázta a kanadai rendőrségnek, hogy felesége
„megérdemelte” a korrekciót. Az asszony soha nem tett volna feljelentést. „Pacifistának
tekintem magam, és ahogy emlékszem, soha nem követtem el fizikai erőszakot senki
ellen. Pláne nem a feleségemmel szemben” - mondta Obuchi a képviselők előtt. (Le
Monde)
Évente szóló boldogító igen
Mikor Mike Dieken azt mondja „igen” - ezt komolyan is gondolja. Mike és Laura
Dieken 1985. július 7-én házasodtak öszsze Portlandben (Oregon). 1986. július 7-én
ismét megerősítették szövetségüket, majd 1987. július 7-én újra, és azóta
minden júliusban, alkalmanként más államban. Dieken azzal magyarázza az újra és újra
történő házasságkötéseket, hogy ez a szokás olyan, mint az évfordulók megünneplése.
Eddig két ízben Oregonban, Washington államban, Missouriban mondtak már igent, majd a
sorban Montana, Idaho, Illinois, Dél-Karolina, Nevada, Utah, New York, Virginia, Új
Mexikó és Florida következett. 1999-ben Massachusettset választották színhelyül, de
a hatóságok nem adnak engedélyt: Bostonban csak akkor érvényesítik házasságkötésüket,
ha letagadják az előzőeket. Dieken ennek ellenére nagyon elszánt, és még mindig reménykedik
abban, hogy sikerül kiügyeskednie valamit a helyi hatóságoknál. (USA Today)