Brüsszel hadjáratot indított a kártékony szekták ellen - áll a Le Soir című
belga napilap híradásában. A kormány brosúrákkal és ingyenesen hívható
telefonvonalakkal igyekszik segítséget nyújtani az embereknek a hivatalosan kártékonynak
minősített vallási közösségek közötti tájékozódáshoz. Felmerül a kérdés:
miközben a kormány az erkölcsi értékeket képviselő evangéliumi közösségeket és
a szélsőséges vallási mozgalmakat egy kategóriába söpri, és úgy csap le rájuk,
vajon nem az elmúlt évek megrázó brüsszeli botrányairól, a Pándi-gyilkosságok, a
Dutroux- vagy a Spencer-ügyek mögött meghúzódó morális válságról kívánja-e a közvélemény
figyelmét elterelni?
Két év elteltével a belga kormány elérkezettnek látta az időt arra, hogy végre
„sínre kerüljön az ártalmas szekták ellen hozott rendelet életbeléptetése.“
1997-ben a kormány megbízást adott az úgynevezett Moureaux-bizottságnak egy olyan
tanulmány elkészítésére, amely a szekták törvényellenes szokásairól szól. Ezt követte
az az állami intézkedés, amely a társadalomra nézve káros hatású vallási közösségek
elleni harcra szólított fel. Hivatalos vélemények szerint Belgiumban 189 szekta működik,
ebből 57, főként sátánista szervezetet tituláltak ártalmasnak. A Hetek kérdésére
válaszolva a belgiumi székhelyű, „Védegylet a mentális erőszak ellen” elnevezésű
szervezet (Association de defense contre les agressions mentales) képviselője elmondta:
meghatározásuk értelmében szekta az a csoport, amelyet „egy karizmatikus személyiség
vagy guru vezet, aki Istentől küldöttnek vallja magát, Isten által beszél, és
befolyásolja követői gondolkodásmódját”. Hozzátette, hogy a tradicionális
nagyegyházakon kívül gyakorlatilag minden kisegyház ebbe a kategóriába tartozik, többek
között például a Jehova tanúi, a Szcientológia Egyház, a Moon Egyháza, valamint az
összes pünkösdi és teljes evangéliumi csoport is.
A vallási mozgalmak elleni hadjárathoz a televíziót, a rádiót és az írott sajtót
is segítségül hívó kormány első lépéseként számos ingyenesen hívható
telefonvonalat léptetett életbe, ahol az érdeklődő választ kaphat kérdéseire,
illetve hangot adhat bizonyos szervezetekkel szembeni gyanakvásának; az iskolákban, közhivatalokban
pedig színes brosúrákkal hívják fel a lakosság figyelmét a veszélyekre.
A kormány vallási tömörülések ellen tanúsított buzgalmán azonban jókora csorbát
ejt az a tény, hogy „erkölcs-csősz” minőségében a közelmúltban több ízben is
teljes kudarcot vallott. Valószínűleg mindenki emlékszik még a Belgiumban történt
pedofil drámára, amelyben Marc Dutroux a lakásában fogva tartott fiatalkorú lányokat
szexuálisan zaklatta, és két tíz év alatti kislányt brutálisan meggyilkolt. Egy másik
eset „főszereplője” az Európa Parlament külügyi bizottságának elnöke, Tom
Spencer volt, akit a táskájában lapuló kábítószer és illegális homoszexuális
pornográf újságok buktattak le egy repülőtéri vizsgálat során, igaz Spencernek
emiatt a „kis botlás” miatt még csak posztjáról sem kellett lemondania. A protestáns
segédlelkész, Pándi András és lánya rémtetteit is az Európa pedofil és homoszexuális
mekkájaként számon tartott belga főváros rejtett pincéiben követte el, miközben a
hatóságok éveken keresztül egymásnak tologatták a bizonyítékokat tartalmazó
dossziékat. Úgy tűnik, a zajos szektakampány szervezői nemcsak a „behálózott
fiatalokat”, hanem az egész közvéleményt megpróbálják „deprogramozni” azáltal,
hogy az erkölcsi válság és a korrupt államhatalom miatt a közelmúltban az utcára
vonult százezres tömeg elé maguk helyett új célpontokat állítanak.