Hetek - III. évfolyam, 10. szám, 1999. március 13

Úgy tűnik a tavalyi búzaégetés kivívta az égiek haragját. A keleti búzaföldeket magasan borítja a víz: mostanra öt Balaton nagyságú területet vett birtokba a belvíz, a keleti országrész folyóin pedig az egyre növekvő ár. A lassan négy hete tartó rendkívüli állapot az ország hét megyéjét érinti, közülük a legsúlyosabb helyzet az ország egyébként is legszegényebb megyéiben: Szabolcs-Szatmárban, Hajdú-Biharban és Borsod-Abaúj-Zemplénben alakult ki. Szakemberek szerint a termőföldekben keletkezett károk érzékenyen érinthetik hazánk mezőgazdaságát. Ezért drágább is lehet jövőre a kenyér.

Már a tavaly novemberi áradásokat is kísérte néhány területen a belvíz megjelenése, de jelentős károkat még nem okozott. Az akkor megjelenő víz a tél folyamán a földdel együtt megfagyott, és csak néhány hete olvadt ki, de akkor már a fölötte lévő jelentős vastagságú hóréteggel együtt. A hirtelen olvadás és az esőzések következtében „tűnt elő” az alacsonyabban fekvő területeken az az óriási mennyiségű víz, amit a föld már nem bírt elnyelni. Az érintett településeken az emberek megfeszített munkával küzdenek: erősítik a gátakat, a házak környezetéből és a földekről szivattyúkkal emelik át a belvizet a csatornákba, folyókba. Több településen csak csónakon lehet közlekedni a házak között, Sátoraljaújhely térségében pedig a 37-es főutat kellett lezárni, mivel néhol félméteres víz hömpölygött keresztül rajta. Hollóházán a belvíz következtében megmozdult a föld: a hegyoldalon megcsúszott a vízzel átitatott földréteg, és jelenleg is tovább mozog a falu irányába. A víz sok helyen elöntötte a temetőket, az emésztőgödröket és a hulladéktárolókat, ezért a járványveszély megelőzése érdekében Szabolcsban és Hajdú-Biharban megkezdődött a veszélyeztetett lakosság beoltása tífusz és fertőző májgyulladás ellen. A Tiszának és mellékfolyóinak vízszintje eközben folyamatosan emelkedik, és a szakemberek szerint csak a vízgyűjtő területeken lévő hó olvadásának sebességétől függ, hogy a helyzet tovább romlik-e vagy sem. Ha a hó gyorsan olvad, akkor ez minden eddiginél magasabb vízállást eredményezne a Tiszán, aminek sok helyen katasztrofális következményei lehetnének.
A védekezés költségei néhány település egész évi költségvetését kimerítették. A kormány a helyzet orvoslása érdekében felszólította az érintett tárcákat, hogy forrásaikat csoportosítsák át erre a célra, de a központi költségvetés katasztrófahelyzet esetére elkülönített részéből belvízvédelemre nem költenek. Mindenesetre Magyarország keleti részének lakói ki lettek szolgáltatva a kormány és a biztosítók kegyeinek.
Az eddigi felmérések szerint a lakossági kár egyedül Szabolcs megyében meghaladja a négymilliárd forintot. A mezőgazdasági károk felmérése a falugazdász-hálózat feladata, amit várhatóan 4-5 hét múlva, a védelmi munkák befejezése után tudnak majd elvégezni. A biztosítótársaságok a belvíz- és a hullámtérben lévő ingatlanok esetében az árvíz miatti károkat nem térítik meg, mivel ezek esetében a veszteségek előre várhatóak voltak. Katona Kálmán szakminiszter, az ügyben kinevezett kormánybiztos a TV2 híradójában elmondta, a kártalanításnál a kormány a „segíts magadon, az állam is megsegít” elvet fogja alkalmazni, vagyis a kormány segíteni fog a károsultakon, amennyiben azok is mindent megtesznek azért, hogy ebből a helyzetből kikerüljenek.
Dr. Nováky Béla, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszékének vezetője szerint a sok őszi és téli csapadék, a fagyott talaj láttán ezen események bekövetkezését előre látni lehetett. A problémát inkább az jelentette, hogy a belvizet elvezető csatornarendszer sehol sem volt megfelelő állapotban. Gyakori jelenség, hogy a földeken beszántják azokat az árkokat, csatornákat, amelyek most nagy szolgálatot tehetnének. A szakember lapunknak elmondta, hogy az elmúlt évtizedek szárazsága megtéveszthette a lakosságot: sok ember építkezett olyan területre, ahol jelentős kockázata volt annak, hogy egy nedvesebb évben a terület víz alá kerüljön.
A mezőgazdasági hatásokról szólva Dr. Füleky György, a GATE Talajtani és Agrokémiai Tanszék tanszékvezetője kifejtette, hogy mivel levegő hiányában a magok rövid időn belül „megfulladnak”, így a víz alatt lévő vetések nagy része valószínűleg már ki is pusztult, ami érezhető terménykiesést fog okozni. „Ez a kiesés - mivel nagyrészt az őszi búzát érinti - valószínűleg még a kenyér árában is érezhető lesz” - mondta a szakember, hozzátéve, hogy arra azért van még esély, hogy ezt a hiányt a tavaszi vetésekkel lehet kompenzálni. Persze csak ha a talaj addigra kellően ki tud száradni, mert máskülönben még a gépek sem tudnak rámenni a földekre, nem is beszélve arról, hogy a vetés is hiábavaló lenne.
A tanszékvezető szerint a jelenlegi áldatlan állapot kialakulásában az is nagy szerepet játszott, hogy takarékossági okokból a gazdák minden évben a földeknek csak azt a felső rétegét szántják fel, ami a növényeknek szükséges, de a nagyobb mennyiségű vizek elvezetésében szerepet játszó alsóbb rétegek „betömörödnek”, és így a víz megáll rajtuk. „Így a máskor oly hasznos víz most csapásként sújtja az ország földjeit” - tette hozzá Füleky, aki szerint a megoldás az lenne, ha néhány évenként a földeken mélyszántást végeznének a tulajdonosok, hogy az alsóbb rétegek is fellazuljanak.

Egy család a Békésből

Békés megyében a belvíz által leginkább veszélyeztetett települések egyikén, Kondoroson készítettük beszélgetésünket Horcsák Istvánnal. A környéken felgyülemlett víz február 27-én öntötte el a Deák utca 56. szám alatt található, amúgy igencsak takaros családi házat. Horcsák úr így emlékszik vissza arra a reggelre: „Az ezt megelőző héten igen nagy hó esett Kondoroson, ahogy az idő melegedett, a hó egyre jobban olvadt, ráadásul vasárnap még az eső is elkezdett esni. Mindig is baj volt a faluban a belvízzel, így az én portám sem volt ez alól kivétel. Már amikor építettük számoltunk rá, és erős alapot készítettem, ha ez nem lett volna, nem is merem kimondani, hogy mi történt volna.”
„Fejünkre dőlt volna a ház” - szól közbe a feleség Marika, aki az események felidézésére még ma is elsírja magát. „Egy élet munkája ez a ház. Mindig becsületes emberként dolgoztunk, a férjem valóságos ezermester, aki nagy gonddal szépítgette otthonunkat.”
„Szóval hétfő reggel mikor felkeltem, láttam, hogy az udvar felől lévő konyhaajtó küszöbén lassan szivárog be a víz a lakásba. Azonnal beszaladtam a tanácshoz, és szóltam, hogy rögtön indítsák el a szivattyút, különben úszni fog a házam. A feleségem meg a rokonok már a fürdőszobából merték ki a vizet, mire visszaérkeztem. Mindhiába, mert a lefolyón keresztül egyre csak jött az utánpótlás. A bajt még tetézte, hogy a szivattyú víz alá került és leégett. Ekkor már mintegy 20 centiméter magasságban állt a lakásban a víz. Sopánkodni nem volt időnk - mondja a házigazda -, de hát a bajban mindig kiderül, hogy ki a barát. A bútorokat a szomszédokhoz, az állatokat pedig a rokonokhoz menekítettük. Közben az önkormányzat szakértői megállapították, a házat el kell hagyni, és kibéreltek számunkra itt a közelben egy üresen álló házat. Nem volt mit tenni, a víz egyre csak nőtt, a még benn maradt bútorokat alápolcoltuk téglákkal, hogy ne álljanak a vízben, majd éjszakára Istenre bíztuk magunkat. Reggel, mikor kinyitottam a lakást, a vízzel együtt a parketta úszott kifelé. Délutánra azonban hála a segítő kezeknek, le tudták szívatni a vizet a környékről.
„Alá kell falazni a házat - állapította meg a kőműves, ennek a költsége félmillió forint. Az önkormányzat semmi segítséget nem ígért, így a testvérektől, rokonoktól kaptam kölcsön, hogy legalább elkezdjem a munkát. Legalább
6-10 centivel meg fogjuk emelni a lábazatot, hogy soha többé ne forduljon ez elő.” A biztosító sajnos semmit nem fizet - hiába van biztosítása a Horcsák családnak. Békés megyében a belvíz által érintett települések önkormányzatának pénze elfogyott, a települések hitelfelvételre kényszerülnek. A Megyei Önkormányzat alapjai kimerültek, nincs miből segítséget nyújtani. A bajbajutottak egyelőre a rokonok, barátok segítségére számíthatnak. (Hajdú Sándor)

A bel- és árvíz problémájának tradíciója van hazánkban. A tizenkilencedik században végrehajtott nagy folyamszabályozások előtt nem is lehetett megkülönböztetni a kettőt egymástól, mivel töltések hiányában a vizek szabadon mozoghattak az országban, így az árvíz és a belvíz teljesen összekeveredett. Akkoriban az ország keleti részének huszonöt százaléka került rendszeresen víz alá. Volt olyan időszak, amikor Debrecenből Pestre egy csónak és egy evezőlapát segítségével is könnyedén el lehetett jutni. A szabályozások után az első nagy belvízprobléma az 1860-70-es években jelentkezett az országban, a jelen helyzethez hasonlóan ugyancsak egy hosszabb száraz időszak után. 1941-ben - a „legkeményebb” magyar fasizmus beköszöntével - a belvíz ismét súlyos károkat okozott a sok téli csapadék és a hideg nyár miatt. Ekkor 600 ezer hektárnyi föld - a mostani elöntött terület kétszerese - került víz alá. 1960-ban szintén nehéz időszak köszöntött a Körös és a Felső-Tisza vidékére, a Kraszna és a Szamos közére. Azóta egy hosszabb száraz időszak következett - ami 1999-ig tartott.